Lapos keszeg

A lapos keszeg (Abramis ballerus) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályába a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe és a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

Lapos keszeg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi) Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes) Öregcsalád: Cyprinoidea Család: Pontyfélék (Cyprinidae) Alcsalád: Leuciscinae Nem: Abramis Faj: A. ballerus
Tudományos név
Abramis ballerus (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Lapos keszeg témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Lapos keszeg témájú kategóriát.

Egyéb elnevezései

balinkeszeg, baszárkeszeg, cápakeszeg, lánakeszeg, lannakeszeg, lapos dévérkeszeg, szalmán telelt

Előfordulása

Hazánkban, a nagyobb folyókban, a velük összeköttetésben álló holtágakban, duzzasztott részeken, valamint a Balatonban találkozhatunk vele.

Ha szélesebbre nyitjuk a térképet, akkor Európa középső, és keleti része az ő hazája. Az Északi-, Balti-, Azovi-, Fekete-, Kaszpi-tenger északi részébe ömlő folyók vízrendszerében, az Elbától az Ural folyóig, a Dunában egészen Bajorországig megtalálhatjuk. Az északi népeknél csak Svédország, és Finnország déli részén örülhetnek jelenlétének.

Leírása, ismertetőjegyei

Teste oldalról erősen lapított, háta magas. Feje a testéhez képest kicsi.

Elsősorban hegyes orra, és felső állású szája segít megkülönbözetni a bagoly keszegtől. Pikkelyei egészen aprók, egész testét egyenletesen borítják be. Az összes keszegféle közül ő büszkélkedhet a legnagyobb pikkelyszámmal. Az oldalvonal pikkelyeinek száma 66-73. (Aki nem hiszi, számoljon utána.) Háta sötétkékes, oldala ezüstösen fehér, míg hasa sárgásfehér, esetleg enyhén vörhenyes. A páros úszói (mell, hasúszók) halványsárgák, míg páratlan úszói (hát, farok, farok alatti) világos szürkék, ám mindkettőt fekete szegély keretezi. Farok alatti úszója feltűnően hosszú.

Mérete

Termetét tekintve nem egy óriás. Nálunk a 35 cm-es testhosszal fél kg-ot érhet el. Ez azt is jelenti, hogy lassan növő hallal van dolgunk. Az első évben 6–8 cm, a másodikban 10–12 cm, míg életének ötödik évében 25–30 cm-es hosszúságot érhet el.

Életmódja

Az év nagy részét a folyóvízi állománya az alsó szakaszokon, vagy a csendesebb öblökben tölti. Télen nem találkozhatunk vele. Ilyenkor a mélyebb részekre húzódik, és várja a tavasz közeledtét. Ha ez elérkezett nagy csapatokban vonul a folyók felső szakaszai által elöntött területekre, hogy megkezdje nászát. Tavakon egyedül ilyenkor tartózkodik part közelbe, egyébként nyíltvízi hal.

Szaporodása

A nászra már hároméves korában képes, de mostoha körülmények között ez az idő 5-6 évre is kitolódhat. Nálunk április végétől június elejéig tart a nász. A lerakott 20-70. 000 ragadós ikrából 12 nap alatt kelnek ki az állomány jövőjét jelentő lárvák.

Táplálkozása

Lárva kortól jellemzően planktonokat fogyaszt. A felnőtt lapos keszegek azért elcsábulnak a vízre hulló rovarokra, lebegő szerves anyagokra. Elsősorban vízközt szerzi táplálékát.

Halászati értéke

A húsa rettentő szálkás. Külföldön főleg szárított hal formájában fejezheti be földi pályafutását.

Horgászati szabályozás

Magyarországon tilalom alá nem esik.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. március 6.)
• Brehm Az állatok világa
• [1] Archiválva 2020. augusztus 5-i dátummal a Wayback Machine-ben