Főmenü megnyitása

Latkóczy Lajos (Rozsnyó, 1821. március 19.Miskolc, 1875. március) magyar festőművész.

Latkóczy Lajos
Latkóczy Self-portrait.jpg
Született 1821. március 19.
Rozsnyó
Elhunyt 1875. március (53-54 évesen)
Miskolc
Állampolgársága magyar
Házastársa Hivatal Anikó
Foglalkozása festőművész
A Wikimédia Commons tartalmaz Latkóczy Lajos témájú médiaállományokat.

ÉletrajzaSzerkesztés

A híres francia portré-festőnő, Louise Élisabeth Vigée Le Brun dédunokája volt. Először Sárospatakon és Pesten tanult jogot, majd Carl Rahl híres osztrák festő tanítványa volt Bécsben, majd Münchenben folytatta a festészet tanulmányozását. Tanulmányúton járt Münchenben, Párizsban és Olaszországban.

Első kiállítása Pesten volt az 1850-es évek végén. Ezt követően Kolozsvárott és Kassán, majd 1865-től Miskolcon élt. 1870-ben a dédesi és az arlói templomok oltárképét készítette el.

Portréfestőként dolgozott. Festészetét a biedermeier stílusa jellemezte. Higgadt, bensőséges hangulatú, karakteres, aprólékosan megfestett arcképei tették közkedveltté.

1850-ben lett a felesége Hivatal Anikó (1814–1891) színésznő, aki a Pesti Magyar Színház és a Nemzeti Színház ünnepelt művésznője volt. Előbb id. Lendvay Márton feleségeként Lendvayné, majd 1850-től immár Latkóczyné néven szerepelt. Vörösmarty Mihály kora legnagyobb színésznőjének tartotta, a hozzá írt epigrammája „L-né emlékkönyvébe” címmel jelent meg.

Megfestette feleségét és több más színművészt, de önarcképét is. Miskolcra már második feleségével, Reidl Rózával érkezett. Latkóczy Lajosnak Reidl Rózától három lánya született, ám az 1878-as miskolci árvízben felesége és két gyermeke is odaveszett. Latkóczy az első miskolci megbízását Bató István gazdag gabonakereskedőtől kapta, elhunyt lánya, Eszter ravatalképének megfestésére. A művész hamar a biedermeier közkedvelt arcképfestőjévé vált a városban, több ilyen alkotása ismert (például Kandó Jánosné).

EmlékezeteSzerkesztés

  • Nevét utca viseli Miskolcon.

ForrásokSzerkesztés