Wikipédia

Laura Branigan

amerikai énekesnő, színésznő (1952-2004)

Laura Ann Branigan (Brewster, New York, 1952. július 3. – East Quogue, New York, 2004. augusztus 26.) amerikai énekesnő, dalszöveg író, színésznő. 1982-ben vált ismertté Gloria című dalával, mely az U.S. Billboard Hot 100-as listáján 36 hétig volt fenn, és ami eredetileg egy olasz énekes, Umberto Tozzi dala volt. 1984-ben a Self Control című dala is ismert lett világszerte, mely platina lemez lett. Több mozi és televízió film zenéjében is közreműködött beleértve a Grammy díjas Flashdance-t és a Ghoustbusters (Szellemirtók) filmeket.

Laura Branigan
Laura Branigan c. 1982.jpg
Életrajzi adatok
Született 1952. július 3.
Brewster, New York
Elhunyt 2004. augusztus 26. (52 évesen)[1]
East Quogue, New York
Házastársa Lawrence Kruteck
Iskolái
  • American Academy of Dramatic Arts (–1972)
  • Byram Hills High School
Pályafutás
Műfajok Pop-rock, disco, Dance, Elektronikus
Aktív évek 1972–2004
Hangszer énekhang
Hang mezzoszoprán
Tevékenység
Kiadók Atlantic Records
Laura Branigan weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Laura Branigan témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

2004-ben, 52 évesen, agyértágulat okozta agyvérzésben (aneurizma ruptura) halt meg otthon álmában.

Élete és pályafutásaSzerkesztés

Kathleen O’Hare Branigan és James Branigan ötgyerekes családjuk negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot a Brewster nevű faluban.

Anyai ágon ír származású. Iskolai tanulmányai után pincérkedett. 1972-ben találkozott Walker Daniels akusztikus gitárossal és a jövendő feleségével, Sharon Stormmal, valamint a szintén akusztikus gitárossal Chris Van Cleave-vel, akikkel megalkották a Meadow nevű folk-rock bandát. 1973-ban csatlakozott hozzájuk Bob Valdez basszusgitáros. The Friend Ship néven kiadták debütáló albumukat. A támogatás hiánya miatt nem jelent meg több albumuk. A banda feloszlott, miután Walker Daniels öngyilkos lett. Branigan nem szivesen nyilatkozott a Meadow-beli közreműködéséről.

A Meadow felbomlása utáni években Branigan különböző helyeken dolgozott, többek között Leonard Cohen háttér énekese is volt 1976-os európai turnéján. 1978 decemberében feleségül ment egy bizonyos Larry Ross Kruteck nevű ügyvédhez, akivel egy évvel korábban Manhattanben egy partin ismerkedett meg.

1979-ben találkozott az Európából hazatérő Sid Bernstein nevű menedzserrel, és Branigan aláírt egy szerződést az Atlantic Records-zal.

A hang ereje és színe sokáig megnehezítette a karrierjét, jó néhány évbe telt, mire pop énekesnek kategórizálták. 9 dalos debütáló albuma Branigan címmel 1982 márciusában jelent meg. Igazi sikerét Umberto Tozzi 1979-ben felvett, több európai országban sikeres olasz szerelmes dalának, a Gloriának a Tozzi saját rendezőjével, Greg Mathiesonnal átdolgozása után lett. A dal így frissítve, amit Branigan „amerikai kick”-nek nevezett, megfelelt az új angol szövegnek. Az amerikai rádióállomások kezdetben nem voltak elragadtatva a Gloriától, de miután a diszkók játszani kezdték, végül beadták a derekukat, így az 1980-as évek egyik legnagyobb slágere lett. Az album aranyalbum lett, és a kislemez végül platina lett (több mint kétmillió példányt adtak el az USA-ban). Karrierje csúcsán Branigan színésznői pályára is lépett. Szerepelt az Egy amerikai lány Berlinben c. filmben, illetve a Knight Riderben. A Dr. Pepper, a Coca-Cola és a Chrysler termékeinek televíziós és rádiós kampányaiban is énekelt.

Az 1984-es évben az európai szintpop korszak csúcsára a Self Control c. dalával került fel. De ezt is egy olasz dalszerző írta. Az olasz poplistán meg is jelenik, de nem hittek benne, hogy sikeres lesz, így az USA-ban megvették a szerzői jogokat, és onnan indult el a dal ismét Európa és a világ többi országa felé. Az egyes országokban 10-20 hétig szerepelt a 100-as ranglistán. Akkoriban nagyon ritka volt, hogy szinte minden földrészt meg tudott hódítani a dal.

Branigan olyan hírességekkel dolgozott együtt, mint Toto, Harold Faltermeyer, Doane Perry dobos a Jethro Tullból, Joe Esposito, stb. 1984-ben Branigan élő bemutatóját kétszer rögzítették egy rádióműsorban és egy koncertvideóban.

Branigant az 1985-ös American Music Awards díjra jelölték a legnépszerűbb pop/rock énekesnő kategóriában, amelyet végül Cyndi Lauper nyert el.

MagánéleteSzerkesztés

1978-ben házasságot kötött a nála tizenhat évvel idősebb Lawrence Kruteck-kal, egy manhattani ügyvéddel.[2] 1978. március 17-én találkoztak egy Szt. Patrik-napi összejövetelen. Még az év december 8-án sor került esküvőjükre.[3] A pár együtt nevelte Kruteck előző házasságából származó két gyermekét, Michael-t és Soffy-t. Kruteck rákban halt meg 1996-ban. Betegsége alatt Branigan végig férje mellett volt, és ideiglenesen felfüggesztette énekesi karrierjét is.[4] Branigan nem házasodott újra azt követően.

2001-ben alighogy újból elkezdett énekelni, Branigan otthonában eltörte mindkét lábát, ami miatt fél évig fizikoterápiára kényszerült.[5]

AlbumaiSzerkesztés

  • Branigan – 1982
  • Branigan 2 – 1983
  • Self Control – 1984
  • Hold me – 1985
  • Touch – 1987
  • Laura Branigan – 1990
  • Over my heart – 1993
  • The best of Branigan – 1995
  • The Essentials: Laura Branigan – 2002

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ Richard Johnson. „Laura Branigan was 52, not 47, when she died”, pagesix.com, 2015. augusztus 24. (Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 14.) (angol nyelvű) 
  2. ↑ Laurence Ross “Larry” Kruteck (findgrave.com)
  3. ↑ Laura & Larry (pinterest.com)
  4. ↑ Laura Branigan Biography
  5. ↑ Facing the Music (People)

További információkSzerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Laura_Branigan&oldid=25005967”