Lazar Brankov

szerb nemzetiségű jugoszláv politikus, 1912-2011

Lazar Brankov (Óbecse, 1912. július 17.Párizs, 2011. december 3.[1]) szerb nemzetiségű jugoszláv kommunista politikus, aki a második világháborút követően a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság jugoszláv delegációjának vezetője volt. A szovjet-jugoszláv viszony kiéleződését követően szembefordult Titóval és Magyarországon maradt, de 1949-ben letartóztatták és a Rajk László nevével fémjelzett koncepciós perben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban amnesztiával szabadult, majd Franciaországba emigrált, itt élt élete végéig.

Lazar Brankov
Született 1912. július 17.
Óbecse
Elhunyt 2011. december 3. (99 évesen)
Párizs
Foglalkozása diplomata

ÉleteSzerkesztés

Lazar Brankov az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Óbecsén született. Az elemi iskolát szülővárosában végezte, majd gimnáziumi tanulmányait Újvidéken folytatta. 1931-ben beiratkozott a belgrádi egyetem jogi karára, ahol két évig tanult, de tanulmányait végül anyagi nehézségek miatt nem fejezte be. Egyetemi hallgatóként belépett a Jugoszláv Kommunista Pártba, ahol a párt ifjúsági szervezetén belül töltött be vezető pozíciót.

1933-ban hazatért Óbecsére és tisztviselőként helyezkedett el. 1940-ben megnősült (1945-ben azonban feleségével elváltak egymástól). 1941 áprilisában behívták katonai szolgálatra, részt vett a németek elleni harcban, de fogságba esett. Rövid idő múlva kiszabadult és az időközben ismét magyar uralom alá került Óbecsére menekült. Itt, kommunista múltja miatt, a magyar hatóságok ismét őrizetbe vették, de pár hét múlva feltételesen szabadlábra helyezték. Szabadulását követően bekapcsolódott a bácskai partizánmozgalomba, 1943-ban a bácskai-baranyai partizánalakulatok politikai biztosává nevezték ki. A Bácska visszaszerzését követően a Vajdasági Katonai Hatóság katonai igazgatási osztályának vezetését bízták rá. Tisztségét 1945 februárjáig töltötte be.

Brankov 1944-45 között tisztázatlan szerepet töltött be a magyar lakosság elleni atrocitásokban. Tagja volt annak a rögtönítélő bíróságnak, mely mintegy 150 halálos ítéletet hozott Újvidéken és ő volt az egyik tagja annak a háromtagú bíróságnak, mely halálra ítélte Andrée Dezső újságírót és 11 társát (az ítéletet rögtön az ítélethozatal után végrehajtották, golyó által).

1945. március 10-től a Szövetséges Ellenőrző Bizottság jugoszláv delegációjának lett a vezetője, egyúttal a budapesti jugoszláv nagykövetség ügyvivőjének is kinevezték. 1947-től követségi tanácsos lett, még ugyanebben az évben Tildy Zoltán köztársasági elnök a Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést adományozta neki.

A szovjet-jugoszláv viszony kiéleződését és Jugoszlávia kizárását a Kominformból követően szembehelyezkedett Titoval, lemondott tisztségéről és Magyarországon maradt. 1948-tól – szovjet utasításra – Tito-ellenes propagandát fejtett ki. Ennek ellenére 1949. június 29-én Moszkvában letartóztatták, mint "titoista kémet", majd kiadták Magyarországnak, ahol az MDP-n belüli tisztogató hullám egyik főszereplőjének "szemelték" ki. Brankovot azzal vádolták meg, hogy Rajk Lászlóval, Szőnyi Tiborral és társaikkal együttműködve a magyarországi "demokratikus államrend" megdöntésére törekedett és ki akarta szolgáltatni Magyarországot Titonak és rajta keresztül a nyugati "imperialistáknak".

1949. szeptember 16-án a Rajk-perben harmadrendű vádlottként ültették a vádlottak padjára, a budapesti népbíróság szeptember 24-én életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. 1956. április 3-án elnöki kegyelemmel kiszabadult a börtönből, a Rajk-per többi elítéltjével ellentétben nem rehabilitálták. November 9-én Ausztriába menekült, majd Franciaországba emigrált. 1987-ben látogatott vissza Magyarországra, Aczél György meghívására. Kérésére a Legfelsőbb Ügyészség igazolta, hogy a magyar törvények értelmében nem minősül büntetett előéletűnek.

A rendszerváltás után, 1998-ban, Göncz Árpád Budapesten Köztársasági Elnöki arany Emlékéremmel tüntette ki.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Zinner Tibor: "A nagy politikai affér". A Rajk-Brankov-ügy, 1-2.; Saxum, Bp., 2013–2014

JegyzetekSzerkesztés

  1. Archivált másolat. [2012. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 31.)