Leél Leó
Leél Leó (szül. Lefkovics,[1] Putnok, 1895. február 3. – Maglód, 1919. augusztus 7.) magántisztviselő, költő.
| Leél Leó | |
| Született | Lefkovics Leó[1] 1895. február 3. Putnok |
| Elhunyt | 1919. augusztus 7. Maglód |
| Házastársa | Pál Erzsébet[1] |
| Foglalkozása | költő |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Édesapja Lefkovics Ármin kántortanító volt, édesanyja Berger Róza. Leó már fiatalkorában írt verseket, majd felköltözött a magyar fővárosba, ahol a Munkásbiztosító Pénztár alkalmazottja lett. Verseit Ignotus, illetve Kassák is méltatta.[1] 1916-ban a frontra küldték. Mivel szolgálati ideje alatt egy, a katonákkal durván bánó magas rangú tisztet arcon vágott, hatévnyi börtönre ítélték, ám ezt nem kellett letöltenie; ismét a frontra vitték. 1918-ban került vissza Budapestre, ahol bekapcsolódott az antimilitaristák munkájába. 1918 tavaszán letartóztatták, a Margit körúti börtönben raboskodott. Erről testvére, Lefkovics Ernő így emlékezett: "A pázsitos udvaron lévő vasketrecekbe vezették be a foglyokat, akiknek látogatójuk volt. Öcsém melletti ketrecben Balogh László volt, akivel együtt fogták el. Ekkor megbízott, hogy keressem a Nádor utcai FABANK-ban Korvin Ottót és mondjam el, hogy kapcsolatukról nem vallottak, mindent magukra vállaltak. Korvin Ottó búcsúzáskor csak annyit mondott: Nagyon fontos volt - köszönöm!" Az őszirózsás forradalom idején került szabadlábra.[2] Részt vett a KMP létrehozásában.[2] 1919. április 26-án Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött a nála másfél évvel idősebb Pál Erzsébettel, Pollák Jakab és Biel Szidónia lányával.[3] A kommün idején a VI. kerületi munkástanács- és katonatanács egyik tagja volt, s belépett a Vörös Hadseregbe, ahol zászlóaljának politikai biztosaként tevékenykedett, és részt vett a harcokban. A kommün bukása után az előretörő románok 1919. augusztus 7-én főbe lőtték.
További információk szerkesztés
- Szemelvények Angyalföld ifjúsági mozgalmából (szerk. Jelenics József, KISZ Budapest XIII. kerületi Bizottsága, Budapest, 1982., ISBN 963-00-0538-7)[4]
- Leél Leó. 1897–1919. Budapesti KISZ Élet, 1969. 8. sz. 30. p.
- Cz. Nagyselyki Gabriella: Névtelen dicsőség – jeltelen sír. Ifjú Kommunista, 1969. 7. sz. 7. p.
- "Előre, harcra, ifjúmunkás!" 1919–1945. [Válogatott írások a magyar ifjúmunkás-mozgalom harcos múltjából. 2. kötet] Bp., 1954. 29–37. p.
- Jankovich Ferenc: Egy katonaköltő ébresztése. Élet és Irodalom 1968. nov. 30. 48. sz. 1.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d A Politikatörténeti Alapítvány és Politikatörténeti Intézet honlapja – Személyi gyűjtemények, visszaemlékezések – Leél Leó
- ↑ a b dr. Szinkovich Márta: Lefkovics Ernő visszaemlékezése: A munkásmozgalom Baranyában a szerb megszállás 13 hónapja alatt. 1918-1921 In: Baranyai Helytörténetírás 1968. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve. (Pécs) pp. 177-178. Arcanum, 1968. (Hozzáférés: 2015. június 25.)
- ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. VI. ker. állami házassági akv. 1269/1919. folyószáma alatt.
- ↑ Antikvarium.hu
Források szerkesztés
- Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1976. 337. o. ISBN 963 09 0412 8
- A szocialista forradalomért: A magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosai. Szerk. Bakó Ágnes. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1975. 396–397. o. ISBN 9630902435