Főmenü megnyitása

Lechner Gyula, von der Lech (Pest, 1841. február 5.Budapest, 1914. június 10.)[1] jogász, festőművész, grafikus, szobrász, iparművész, rajztanár, műfordító, író. Lechner Ödön építész testvére, Lechner János Ödön festő nagybátyja.[2]

Lechner Gyula
Született 1841. február 5.
Pest
Elhunyt 1914. június 10. (73 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Gyermekei Kismarty-Lechner Jenő
Foglalkozása szobrász, festő, iparművész, pedagógus, író
Sírhely Fiumei Úti Sírkert

ÉleteSzerkesztés

A délnémet származású pesti patrícius családok egyikének sarja. A Lechner család már a 17. század végén élt Pestben. Lechner Nepomuk János (1812-1884), hites ügyvéd, fővárosi főadószedő, téglagyár-tulajdonos,[3] és Schumayer Terézia (1817-1895) fiaként született.[4] Apai nagyszülei idősebb Lechner Nepomuk János (1774-1845) építőanyag-gyáros, pesti királyi szépítőbiztos és Hupf Erzsébet 1786-1853) voltak.[5]

A gimnáziumot Pesten és Szegeden végezte és a pesti egyetem hallgatója volt. 1864-től 1874-ig ügyvédkedett és szülővárosa politikai életében tevékeny részt vett. 1874-ben művészi hajlamainak engedve a festészet és szobrászatra adta magát és a terracottagyártást honosította meg hazánkban. Részt vett a Magyar Királyi Operaház, a városligeti jégcsarnok, a budaörsi templom, az államvasúti nyugdíjintézeti palota és a kecskeméti ház díszítési munkálataiban. Később a festészetre adta magát és arcképeivel állat- és tájfestményeivel gyakran lehetett találkozni a budapesti Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. 1878-ban középtanodai és tanítóképezdei oklevelet nyert. 1879-ben a budapesti VIII. kerületi reáliskolában alkalmazták rajztanár gyanánt, majd 1880-ban a fővárosi iparrajziskolához helyezték át, ahol 1912-ig működött. Költészettel is foglalkozott és versei, melyek többnyire álnév alatt jelentek meg, összegyűjtve Régi emlékek cím alatt jelentek meg egy kötetben. Mint műfordító nagy érdemeket szerzett Madách Imre: Az ember tragédiájának német fordításával. Egyéb műfordításai közül megemlítendők a Neue ungarische Dichter című antológia és Beöthy Zsolt Ráskai Leajának, Bartók Lajos Thurán Annájának és Zemplényi Árpád Thuráni dalainak, valamint saját költeményeinek német fordítása. Az 1881. évi nőiparkiállítás alkalmával aranyéremmel, az 1885-ös országos kiállításon közreműködési éremmel tüntették ki. Testvérével, Lechner Ödönnel egyazon napon hunyt el, 1914. június 10-én. A Kerepesi úti temetőben nyugszik (J.129).

Házassága és gyermekeiSzerkesztés

Felesége a római katolikus polgári származású Uhink Mária Antónia (1841-1916) volt.[6] A házasságukból született:

  • Lechner Margit. Férje, Zemplényi Tivadar.
  • Lechner Gabriella. Férje, dr. Wonaszek Antal.
  • Lechner Tibor
  • Kismarty-Lechner Jenő (1878-1962) magyar építész, építészettörténeti író.
  • Lechner Ilma. Férje, Liska Béla.
  • Lechner Lóránd

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés