Főmenü megnyitása

Lechner Károly (Pest, 1850. március 21.Budapest, 1922. január 19.) magyar orvos, elmegyógyász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1921).

Lechner Károly
Arcképe a SZTE Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből
Arcképe a SZTE Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből
Született 1850. március 21.
Pest
Elhunyt 1922. január 19. (71 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása elmegyógyász,
egyetemi tanár
A Wikimédia Commons tartalmaz Lechner Károly témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

Kutatási területeSzerkesztés

Reflexelmélet, később a Pavlov által igazolt idegélettani törvényekre világított rá. Önálló fiziológiai alapokra épült pszichológiát és pszichopatológiát dolgozott ki. A hallucinációkkal, a tudatállapot-változásokkal kapcsolatos vizsgálatai is jelentősek.

ÉletpályájaSzerkesztés

Fivére a nagy építész, Lechner Ödön volt. Lechner Károly orvosi oklevelét bécsi előtanulmányok után Budapesten szerezte meg 1874-ben. Szakorvosi képzettséget a sebészet, a szülészet és a szemészet területén szerzett, végül szakterületéül az elmegyógyászatot választotta. 1877-től hat évet töltött el Schwartzer Ferenc hires budai magánintézetében, mely intézetből a magyar elmeorvosok számos kiválósága indult. Felesége halálát követően több évig Nyugat-Európában dolgozott, legtovább a bécsi agyszövettani intézetben. Hallgatta Noritz Lazarus lélektani előadásait, Wundt és Charcot munkatársa volt. Külföldi munkaállomásairól hazatérve itthon az ideg- és elmekórtan elismert szakértőjének számított.

1899-ben július 9-én Trefort Ágoston közoktatás- és vallásügyi miniszter Lechnert nevezte ki a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre az Ideg- és elmekórtani katedrára nyilvános rendes tanárnak, egyben a törvényszéki lélektan előadásainak megtartásával is megbízta. Lechner kolozsvári intézete volt az első, amely klinikáján a budapesti Schwartzer intézet hagyományait vitte tovább, igyekeztek a betegeknek kellemes, megnyugtató környezetet biztosítani, betegkönyvtárat szerveztek, s akiket lehetett, kirándulni vitték. Az egész régióból, sőt a Balkánról is érkeztek betegek, egy ideig Ady Endre is itt gyógyíttatta magát.

Lechner 1900-ban a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert koponyamérő eszközével („cephalographe”). Kutatásai, tanulmányai a reflexológia, az alvás, az elmefogyatékosság kérdéseivel kapcsolatban főleg a századfordulón és a századelőn bontakoztak ki. Úttörő jelentőségűnek tekintik Kétes elmeállapot című törvényszéki lélektani jegyzetét is. Tanárságának 25. évfordulójára egy 46 értekezést tartalmazó kötetet adtak ki (Dolgozatok. Kolozsvár, 1915). A kolozsvári egyetemen 1897/98-ban rektori teendőket látott el, gyakran töltött be dékáni tisztséget (1892/93; 1907/08; 1917/18; 1919/20; 1920/21).[1] Tagja volt az Országos Közegészségügyi Tanácsnak; a Törvényszéki Orvosi Bizottság és a Tiszti Orvosi Vizsgáló Bizottság alelnökévé választotta; A Magyar Filozófiai Társaság Közleményeinek munkatársa volt az 1900-as években.

Az első világháború idején Lechner kolozsvári klinikája egyre inkább hadi kórházzá alakult át. Erdély román megszállása, a magyar egyetem menekülése Lechner Károlyt is megviselte, új Ideg- és Elmegyógyászati Klinikát és Agykutató Intézetet kellett létesítenie Szegeden nehéz körülmények közt. 1921-ben beválasztotta a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába, 1922-ben miközben készült akadémiai székfoglaló előadásának megtartására, hirtelen elragadta a halál.

Művei (válogatás)Szerkesztés

  • A bujakórosok álmatlansága és annak okai. Budapest, 1881.
  • A téboly agytáplálkozási zavarainak lokalisatiója : tanulmány. Budapest, 1882.
  • Az érzéki észrevevés némely rendellenességeiről. Orvosi Hetilap, 1888.
  • Az izommunka szerepköre az értelmi képességek kifejlődésében. Orv. Term. Tud. Ért., 1891.
  • A psyché materialista alapjai. Orvosi Hetilap, 1892.
  • Pszichomechanikai törekvések az elmegyógyászatban. Budapest, 1901.
  • A reflextípusokról. Orv. Term. tud. Ért., 1903.
  • Az álmatlanságról. Kolozsvár, 1906. (Purjesz emlékkönyv.)
  • A beszámítás és a jogorvoslás kérdése. [Budapest], 1913.(Klny.: Gyógyászat, 1913. 45. sz.)
  • Szabadság és kötöttség a lelki életünkben. Kolozsvár, 1918.
  • A női lélek és a feminizmus orvostermészettudományi megvilágításban. Budapest, 1922. (Klny., Természettud. Közlöny 4. köt.)
  • Közérzéseink az értelmi munka szolgálatában. Budapest, 1923.
  • Lechner Károly művei. ( A szemelvényeket vál. jegyz. és bev. Balázs Sándor és Spielmann József). Bukarest, 1956.[2]

Társasági tagságaiSzerkesztés

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • Az Orvosi Hetilap díja (1886)
  • A Párizsi világkiállítás nagydíja (1900)

JegyzetekSzerkesztés

  1. 1919, 1920-ban Budapesten vizsgáztatták a kolozsvári tanárok a hallgatókat.
  2. Terjedelmi adatok: 285 p. 4 t. : ill.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés