Főmenü megnyitása

Lectorium Rosicrucianum

főként gnosztikus tanokat hirdető vallási szervezet és szellemi iskola

A Lectorium Rosicrucianum egy olyan új vallási mozgalom, mely önmagát az ezoterikus kereszténység nemzetközi szellemi iskolájának tartja. A keresztény gnoszticizmus egy modern formáját tanítja, melyhez rózsakeresztes elképzelések, a kathar vallás hitrendszer és a hermetizmus és az alkímia elemei kapcsolódnak. Ma mintegy 15.000 tagot számlálnak és megtalálhatók Európa, Amerika, Afrika számos országában, valamint Ausztráliában és Új-Zélandon is.

Lectorium Rosicrucianum
New symbol Lectorium Rosicrucianum.jpg

Korábbi neve(i) Rózsakeresztes Közösség, Manicheusok Rendje, Jakob Böhme Társaság
Egyéb nevek Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája
Alapítva 1945
Típus egyesület (2012-ig vallás)
Tevékenység egyházi tevékenység, szellemi iskolázás
Székhely Úny
Nyelvek magyar
Működési régió Magyarország, Szerbia, Románia, Szlovákia

A Lectorium Rosicrucianum weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lectorium Rosicrucianum témájú médiaállományokat.

Út a LectoriumigSzerkesztés

Rosicrucian FellowshipSzerkesztés

A két haarlemi illetőségű holland testvér, Jan Leene (1896-1968) és Zwier Willem (Wim) Leene (1892-1938) 1924 április-májusában[1] csatlakozott a Max Heindel által 1909-ben alapított, oceansidei központú Rosicrucian Fellowship szervezetnek a "Het Genootschap Rozekruisers" ("Rózsakeresztes Társaság") nevű holland ágához.[2][3][4] Ezt az amszterdami szervezetet az első időkben Agatha van Warendorp-Zegwaard (1882-1970) vezette, aki a holland szervezetet alapította és aki a Leene testvérek angol nyelvtanára is volt.[1][5] Miközben a Leene testvérek a próbaidejüket töltötték, Agatha irányítása alatt könyvkiadót alapítottak, havilapot indítottak és az 1920-as évek vége táján már négy holland központ működött Amszterdam, Hága, Haarlem és Baarn(en) városokban. A Leene testvérek 1925-től kezdődően fordításokat publikáltak, majd 1927-ben a haarlemi helyi szervezet megalapítása a testvérek közreműködésével történt meg, ahol decemberben már havilapot indítottak "Het Rozekruis" néven.[5] Az akkori haarlemi szervezet Bakenessergracht utcai központja[1] ma a Lectorium székhelye.[6]

Helyi hatalomátvételSzerkesztés

1929 decemberében Agatha kórházba került vesemedence-gyulladással és felépüléséig átadta az irányítást a Leene testvéreknek, mikor azonban a kórházból kiengedték, azzal szembesült, hogy nem adják neki vissza a szervezet vezetését. A testvérek és Agatha is Max Heindel özvegyéhez, Augusta Foss Heindelhez (1865-1949) fordult, aki végül úgy döntött, helyben hagyja a Leene testvérek hatalomátvételét. A szervezetben egyre növekedő feladataik miatt előbb Jan, majd Wim is felhagyott civil foglalkozásával és teljesen ezoterikus tevékenységeiknek szentelték magukat. A pénzügyi forrásokat 1933-tól a "Max Heindel Alapítványon" keresztül biztosították, melyet ők és a Fellowship hágai központját irányító C.L.J. Damme vezettek.[1][4]

Már a Leene testvérek vezették a Rosicrucian Fellowship holland ágát, amikor 1930-ban Henriette Stok-Huizer (1902-1990) csatlakozott hozzájuk és megkezdődött közös szellemi "zarándoklatuk".[2][5]

FüggetlenedésSzerkesztés

A Fellowship szervezetét Heindel halála óta több belső válság is megrázta és egymással versengő részei alakultak ki, melyeket az özvegy Augusta Foss csak nagy nehézségek árán tudott összetartani. Az egyik "erőközpont" éppen a haarlemi központ volt, amely addigra már nagyfokú függetlenségre tett szert. Ilyen légkörben utazott C.L.J. Damme kiküldetésbe az oceansidei központba 1934 októberében. Onnan azzal az utasítással tért vissza, hogy minden holland tanítvány, illetve próbaidős tagjelölt jelenjen meg 1935. április 5-én a haarlemi központban, ahol ismertetni fogják a Fellowship elvárásait és lehetőség lesz az erre adott válasz ismertetésére. E békülési próbálkozás azonban nem járt sikerrel,[5] mert már nagyon erős önállósulási törekvések vertek gyökeret Haarlemben. Januárban még csak azt írták az amerikai központnak, hogy "a holland központ alapítványa az első lépcsőfoka a Rosicrucian Fellowshiptől való decentralizációnak", addig márciusban már azt írták, hogy "a holland központnak az a megbízatása, hogy a nemzetközi szinten szétzilálódott Fellowshipet megmentse a pusztulástól. (...) Ezért az ezoterikus munka irányítása ideiglenesen Hollandiába kerül központosításra." A Rosicrucian Fellowship szempontjából ez gyakorlatilag "megszállást" jelentett, így innentől kezdve nem tekintették a haarlemi központot a Fellowship képviselőjének és ez "de facto" szakítást jelentett.[1][4] A szakítás okaként Jan Leene a következőt adta meg:

„Amikor 1925-ben munkához láttunk, egy rózsakeresztes szervezetet találtunk, amelynek azonban csak az elnevezésében volt köze a rózsakeresztességhez. Az egész irányzat pusztán jógamódszerekből állt, az ennek megfelelő következményekkel. A mozgalom tele volt elutasító okkultistákkal, akik sosem tudtak ötről a hatra jutni, sőt inkább nagyon betegek voltak.”

Jan Leene[7]

1935. szeptember 25-én hivatalosan is (a holland közigazgatás által kiállított engedéllyel) megalakult a most már független szervezetük és a holland tagok nagy része a haarlemi központtal tartott. 1935 folyamán a Leene testvérek Londonba utaztak, ahol a Brit Nemzeti Könyvtárból számos XVII. századi rózsakeresztes dokumentumot és ún. manifesztumot kikölcsönöztek, majd 1936-ban holland nyelvre fordítottak és "The Book M" néven kiadtak.[2][3]

1938-ban szívelégtelenség következtében hirtelen elhunyt az idősebb Leene testvér, Zwier Willem Leene. Helyét Henriette Stok-Huizer vette át a szervezet vezetésében, aki már eddig is Jan Leene legközelebbi munkatársa volt.[1][2]

Név-változatokSzerkesztés

1935 folyamán a régi, Fellowshiptől örökölt "Het Rozekruisers Genootschap" ("Rózsakeresztes Közösség") néven kezdték meg önálló működésüket. Heindelné asszony nem terelte jogi útra a megtévesztő névhasználat kérdését, így az máig a Lectorium külső körének hivatalos elnevezése Hollandiában. Ennek ellenére nézetkülönbség volt abban, hogy milyen néven működjenek tovább. 1936-tól "Manicheusok Rendje", majd 1941-től "Jakob Böhme Társaság" néven folytatták működésüket. A második világháború alatt a náci rezsim betiltotta a működésüket,[2] sok tagot letartóztattak és több zsidó vallású koncentrációs táborban hunyt el. A háború után újraindult a működésük és 1946-ra tisztult le két elnevezés: a Lectorium Rosicrucianum és az Arany Rózsakereszt Iskolája.[1][8]

Jan Leene a háború idején választotta álnévként a "Jan van Rijckenborgh"-ot,[4] ezen kívül még "John Twine" álnév alatt is publikált, melyekre főként az illegalitás miatt volt szükség eleinte, majd később védjegyévé vált és állandósult a használata a "van Rijckenborgh"-nak.[1]

A fentiek fényében érdekes, hogy a Lectorium hivatalosan 1924. augusztus 24-ét ad meg alapítási dátumként, holott 1924 a Leene testvérek Rosicrucian Fellowshipbe való belépésének az éve.[8][2] Szigorúan véve a szervezet alapításának csak az 1935. szeptember 25-ei hatósági engedély hatályba lépése lenne tekinthető.[1]

Lectorium RosicrucianumSzerkesztés

Kathar impulzusSzerkesztés

Jan van Rijckenborgh és Henny Stok-Huizer 1946-ban utazott először Dél-Franciaországba, Albi városába. Itt kapták első közvetlen megtapasztalásaikat a katharok szellemi örökségével kapcsolatosan. 1954-ben[1] (más forrás szerint 1948-ban[8]) találkoztak először az "utolsó kathar", vagy a "Sabartez véne" néven ismert Antonin Gadal helytörténésszel. Itt alakult ki bennük a Szent Grál, a kathar gnoszticizmus és a rózsakeresztesség három szellemi irányzatával kapcsolatban azok összekapcsolódása a "Fény Hármas Egységében".[2] Itt kapta továbbá Henny Gadaltól a Catharose de Petri álnevet is, mert egy régi kathar reinkarnációját vélte benne felismerni. Elismerésük jeleként 1957-ben Gadalt tették meg a Lectorium francia szervezetének vezetőjévé.[8]

Gyors bővülésSzerkesztés

A második világháború után a Lectorium gyors növekedésnek indult nemzetközi szinten is. Ebben nem csak Rijckenborgh könyvei, de aktív előadótevékenysége is szerepet játszott. Mintegy negyven könyvet adott ki egymás után, melyek máig a Lectorium tanításainak alapját képezik. Ezeken túlmenő, "titkos" tanítások a szervezetben nem léteznek.

A francia és a német helyi szervezet már az 1950-es években megalakult, melyet továbbiak követtek. 1963 és 1967 között Európa különböző városait érintő konferencia-sorozatot tartottak, melynek szerkesztett tartalmát a "Die Apokalypse der neuen Zeit" ("Az új idők apokalipszise") könyvsorozat formájában tették közzé.[1]

Utódlási krízisSzerkesztés

Jan van Rijckenborgh 1968-ban hunyt el és utódjaként fiát Hendrik "Henk" Leene-t jelölte meg. Ő radikális reformokat kívánt bevezetni, melyek kevesebb vallásosságról és az egyén nagyfokú szabadságáról szóltak. E törekvései komoly belső nézeteltérésekhez vezettek, melyekben végül alulmaradt és 1969-ben - kilépve az apja által alapított és felépített szervezetből - új mozgalmat alapított "Siva Ezoterikus Közössége" néven és Franciaországba költözött. Az események eredményeképpen végül Catharose de Petri lett a szervezet vezetője, aki egészen 1990-ben bekövetkezett haláláig töltötte be ezt a pozíciót.

Jelentős támogatóSzerkesztés

1984-ben, az akkor már a Lectorium vezetőségi tagja, a holland nagyiparos és műgyűjtő Joost Ritman megnyitotta a nyilvánosság számára az amszterdami székhelyű Bibliotheca Philosophica Hermetica könyvtárt (közismert nevén "Ritman könyvtár"). A Lectorium Rosicrucianum közreműködésével jelentős ezoterikus archívum épült ki magában foglalva gnosztikus, rózsakeresztes, hermetikus, alkímiai könyveket, kéziratokat, továbbá egyéb szellemi irányzatok írásos dokumentumait a kora-újkorból. E könyvtár tartalma kutatható és tudományos kutatások eredményeit szimpóziumok formájában teszik közzé napjainkban is.

A mai világszervezetSzerkesztés

Nincs folytonosság az 1935-ös alapítású Lectorium Rosicrucianum és a középkori Rózsakeresztes Rend között.[9] A szervezet több országban vallásként van bejegyezve és ahol ez jogilag lehetséges, "általában mindenhol törekszünk arra, hogy valamilyen egyházi szervezet formájában működjünk".[10] A Lectorium vallásként működik például Olaszországban, Spanyolországban, illetve 2011. december 31-ig Magyarországon is államilag elismert vallási közösség volt. Hazánkban jelenleg "Magyarországi Lectorium Rosicrucianum Egyesület" néven, egyházi tevékenységet folytató egyesületként működik, székhelye a Komárom-Esztergom megyei Únyban van, ahol konferenciaközpontjuk is működik.

Világszerte mintegy 15.000 tagot számlál a szervezet, melyből Európa 8000 fővel képviselteti magát. A legelső Hollandián kívüli helyi szervezet a németországi volt 1949-ben, mely ma mintegy 2.500 taggal rendelkezik. Magyarországon 1989-ben az elsők között alakult meg a Lectorium helyi szervezete egyházként, létszáma 2012-ben mintegy 600-700 főt tett ki.[11]

VezetésSzerkesztés

A Lectorium "spirituális vezetését" máig Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri alkotják, melynek spirituális okot tulajdonítanak. Úgy tartják róluk ugyanis, hogy ők már - a katharokhoz hasonlóan - korábbi életeikben elérték szellemük szabadságát és a halhatatlanságot és teljesen önként döntik el, mikor térnek vissza, azaz inkarnálódnak a Földre, embertársaik szolgálata érdekében.

A kezdetekben mind a szellemi, mind a szervezeti irányítás Rijckenborgh kezében összpontosult, mely azonban a halála után megváltozott. 1970. március 22-étől kezdődően egy először héttagú, de napjainkban már 12 férfit és egy nőt számláló "Nemzetközi Szellemi Vezetőség" irányítja a Lectorium működését. Az irányítás központosított, demokratikus elemek nélkül. A vezetőség tagjait egy évre választják az országos szervezetek vezetői közül és ez az időszak meghosszabbítható, amely gyakran megtörténik, de sokszor hirtelen cserélődnek is a személyek.[1]

KönyvkiadásSzerkesztés

A Lectoriumnak saját könyvkiadója van, mely Hollandiában "Rozekruis Pers" néven működik. Ők adják ki az alapítók saját írásait, fordításait, a szervezet szellemi irányvonalaihoz kapcsolódó írók könyveit, valamint a "Pentagramme" nevű magazint. A szervezet magyar nyelven megjelent könyveit is eleinte ez a kiadó adta ki.

Únyban van a központja a Lectoriumhoz kötődő "Aquarius Kulturális Alapítvány"-nak, mely könyvkiadással, továbbá az "Aquarius Kincsei" elektronikus folyóirat terjesztésével és a kapcsolódó internetes oldalak üzemeltetésével foglalkozik.

Tagsági szintekSzerkesztés

A szervezeti tagságnak három fokozata létezik, úgy mint: "Előudvar" (vagy "Orientációs Iskola"), "Magasabb Tudatosság Iskolája", "Apostoli Kör". Az "Előudvar" bevezető tanításokat tartalmaz az érdeklődők számára és laza "tagsági" kapcsolatot jelent a szervezettel, elköteleződés nélkül.

A "Magasabb Tudatosság Iskolája" ezen túlmutató tanításokat tartalmaz és betöltött 18. életévet követően lehetséges a belépés erre a fokozatra. "Tanulóság"-nak hívják az itt felvállalt kapcsolatot a szervezettel, mely aktív templomszolgálatot, illetve alapvető életmódbeli reformokat követel meg a tanulóktól, mint pl. vegetarianizmus és absztinencia.[12] Három belső lépcsőfokot tartalmaz, úgy mint: "Előkészítő tanulóság", "Próbatanulóság", "Hitvalló tanulóság".

Az "Apostoli Kör" szintje négy belső fokozatot tartalmaz, melyek közül az első kettő: az "Ekklesia" (vagy "Gyülekezet"), és az "Arany fej".[13] A további két fokozatnak nincs földi neve, mert azokról úgy tartják, hogy már nem a fizikai világban elérhetők.

TanításokSzerkesztés

A Lectorium Rosicrucianum saját magát "Gnosztikus Szellemi Iskolaként" határozza meg, de keveredik benne a kathar gnoszticizmus mellett a Szent Grál szellemisége és a rózsakeresztesség is. Tanításaik központi eleme az ún. "transzfiguráció",[14] továbbá az az elképzelés, hogy az alapvetően "multi-dimenzionális" ember lényének alapja egy halhatatlan szellemi szikra, mely egy új mikrokozmosz élesztője. Az ember, mint mikrokozmosz sorsa, hogy visszataláljon eredeti, isteni természetéhez, amikor is túllép a halhatatlan világon, és a téridő által behatárolt tudatállapotának korlátain. E folyamat során a halandó ember szellemi betekintést kap saját halandósága természetébe és magasabb öntudatra tesz szert. Az ember halhatatlan szellemi szikrája a "Rózsa".[2]

Elutasítják a mágikus, médiumi, okkult és az asztrológiai praxist is.[15] Krisztusról azt tanítják, hogy sohasem jött a Földre és hogy a kereszthalál téves tanítás. Rijckenborgh szerint a történelmi Jézus az esszénusok tanítványa volt.[7] A transzfiguráció során fel kell ébrednie az emberben a "belső Krisztusnak", az ebben megnyilvánuló Krisztus-erő[16] a "megszabadító", mely összeköti az embert az élet ősforrásával, ahova az vissza akar térni.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f g h i j k l Lamprecht
  2. a b c d e f g h Lectorium
  3. a b Llevellyn
  4. a b c d Churton
  5. a b c d Rijckenborgh, Jan van (angol nyelven). www.astro.com . (Hozzáférés: 2019. május 17.)
  6. A székhely címét lásd itt: https://www.lectoriumrosicrucianum.org/node/129
  7. a b Elemi filozófia
  8. a b c d Routledge
  9. Jkv 10. oldal
  10. Jkv 6. oldal
  11. Jkv 9. oldal
  12. Tanulóság (magyar nyelven). www.lectorium.hu . (Hozzáférés: 2019. május 20.)
  13. Arany fej (magyar nyelven). www.lectorium.hu . (Hozzáférés: 2019. május 21.)
  14. Transzfiguráció (magyar nyelven). www.lectorium.hu . (Hozzáférés: 2019. május 20.)
  15. Antoine Faivre. Les ordres contemporains, Encyclopadia Universalis (francia nyelven) 
  16. Krisztus-erő (magyar nyelven). www.lectorium.hu . (Hozzáférés: 2019. május 21.)

ForrásokSzerkesztés

Lásd mégSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Lectorium Rosicrucianum című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • A szócikk fő forrása emellett a Lamprecht-féle kézikönyv (lásd Források).