Lederer Ignác

(1769–1849) osztrák tábornagy, titkos tanácsos

Lederer Ignác Lajos Pál ( Ignaz Ludwig Paul Freiherr von Lederer, Bécs, 1769. augusztus 25. – Bécs, 1849. szeptember 10.) báró, császári-királyi tábornagy (k.k. Feldmarschall), az 1848. március 15-ei forradalom idején a magyarországi császári-királyi főhadparancsnokság (k.k. Generalkommando in Ungarn) főhadparancsnoka.

Lederer Ignác
Lederer Ignác.jpg
Született 1769. augusztus 25.[1]
Bécs[1]
Elhunyt 1849. szeptember 10. (80 évesen)[1]
Bécs[2]
Állampolgársága osztrák
Foglalkozása
Kitüntetései a katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztje[1]

PályafutásaSzerkesztés

Fiatalon belépett a császári hadseregbe és részt vett a Franciaország elleni háborúkban. Katonai képességeinek köszönhetően gyorsan haladt előre a ranglétrán, 1809-ben vezérőrnaggyá léptették elő, majd megkapta a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét. 1830-ban lovassági tábornokká, 1848 elején tábornaggyá és a Budán székelő magyarországi főhadparancsnokká nevezték ki. Előzőleg is gyakran tartózkodott Magyarországon, ezért 1840-ben magyar honosságot is kapott.

1848. április 18-án a minisztertanács küldöttségének nem engedte meg a fegyvertár átvizsgálását, és megtagadta a nemzetőrség felfegyverzéséhez kért fegyverek kiadatását. A pesti egyetemi ifjúság ezért május 10-én a Szent György téren lévő[3] várbeli lakása előtt – a korban szokásos tiltakozási formával – macskazenével tüntetett az eljárás ellen.[4] Lederer előre értesült az ifjúság tervéről, ezért a szomszéd házak udvarán néhány osztály katonaságot rejtett el, akik a tüntetéskor rejtekhelyükről előretörve, megrohanták a tüntető fiatalokat és közülök sokat megsebesítve, átszorították Pestre.[5] A következő nap vizsgálat indult ellene, ami elől titokban Bécsbe távozott.

Jókai hüledezve látta, hogy egyszerre milyen nagy port vert fel. Kétségkívül gyenge politikus és felületes újságíró volt, de bizonyos tulajdonságai a publicisták fölé emelik. Jelszavakat tudott kidobni a közönség közé s egy sikerült jelszó többet segít mázsaszámra menő bölcs érveknél. Egy ötlet, egy bonmot megöli a legfönségesebb beszédet és megállítja a legdühösebb rohanó tömeget. Láttuk e fiatalembert a Lederer-féle macskazenénél, mikor azt mondja a Lederer vesztét kívánó népnek: »A hazáért könnyű meghalni, de nehéz ölni«. Láttuk a Landerer-nyomda előtt, mikor szakadó esőben letéteti a tömeggel az esernyőket. Az ilyen embernek az elmeszikrái veszedelmesek, ha rosszra használja. Azért hát vigyázni kell, hogy olajat csöppent-e a tűzre, vagy oltó vizet.
– Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora[6]

Lederert Bécsben tábornaggyá nevezték ki, majd július 1-jén nyugdíjazták.[7]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d Lederer, Ignaz Ludwig Paul Freiherr von (BLKÖ)
  2. Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2021. október 7.)
  3. Szekeres László: Jókai és Petőfi szakítása, Irodalomtörténet a Magyar Irodalomtörténeti Társasági havi folyóirata, epa.oszk.hu
  4. Haszán Zoltán: Petőfi, a népszerűtlen forradalmár. Index, 2007. március 15. (Hozzáférés: 2022. május 31.)
  5. Bokor József (szerk.). Lederer, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2022. május 31. 
  6. Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora
  7. Spira György: A magyar forradalom, 1848-49-ben. Bp. 1959.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés