Leelo
A leelo az Észtország délkeleti és Oroszország északnyugati részén, a Peipus-tó mentén a Szetuföld (Setumaa) történelmi régióban, Észtország Põlvamaa és Võrumaa megyéiben és a Pszkovi területen élő élő szetu népcsoport ősi, többszólamú éneklési hagyománya. A leelo a szetuk identitásának az alapját képezi. A hagyományos viseletben előadott, ősi dallamokból álló leeloban az előénekes énekel egy sort, amelynek utolsó néhány szótagjába a kórus is bekapcsolódik, az egész sort együtt megismételve. A leelo 2009-ben került fel a UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. A dalok és azok előadásmódja generációkról generációkra öröklődött. 1977 óta hagyományos szetu énekfesztiválokat rendeznek a Szetu Királyság Napján. 2016-ban a budapesti Néprajzi Múzeumban[1] is fellépett egy szetu hagyományőrző népdalcsoport. A kórusok általában kizárólag nőkből állnak. A szetu közösségek önazonosságának nagyon fontos elemei a kórusok. Napjainkig a legismertebb szetu énekes Hilana Taarka (1856–1933).
| Leelo | |||
| |||
_-_044.jpg) | |||
| Asszonykórus a radajai szetu kulturális fesztiválon 2016-ban | |||
| Adatok | |||
| Ország |  Észtország | ||
| Felvétel éve | 2009 | ||
| UNESCO azonosító | |||
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Szetu nap a Néprajzi Múzeumban. (Hozzáférés: 2017. április 1.)