Lefolyótisztító szer
A lefolyótisztító szerek olyan vegyszerek, amelyeket kifejezetten arra a célra állítanak elő, hogy segítségükkel elhárítsák a szennyvízcsatornák dugulását, illetve megelőzzék a csövek, csatornák dugulását. Lefolyótisztító szernek nevezhetjük a háztartásban megtalálható, a lefolyók tisztítására alkalmas szereket is.
Ha a mosdókagyló, WC vagy fürdő lefolyója eldugul, rendszerint először különféle lefolyótisztító vegyszerekkel kísérlik meg a vezetékek megtisztítását. Ezek elsősorban a szerves alapú akadályok elhárításában eredményesek, mint például a felgyülemlett haj vagy a csövek belső felületén lerakódott zsír, de hatékonyak lehetnek más típusú szennyeződések, például különféle mosogatószerek lerakódásainak oldásában is.
Amennyiben több lefolyónyílás is eldugul, a szakemberek rendszerint már nem vegyszerekkel, hanem különféle kézi, mechanikus vagy elektromos cső- és csatornatisztító készülékekkel dolgoznak.
A különféle vegyszerek különféle hatásmechanizmusok alapján működnek, használatuk során szigorúan be kell tartani a gyártó által előírt óvintézkedéseket a sérülések és további károk elkerülése érdekében.
Házi lefolyótisztító szerek
szerkesztésA vezetékek tisztítására a háztartásokban megtalálható szerek is alkalmasak lehetnek, mint például a szódabikarbóna vagy a trisó. Ezek a szerek általában a lefolyó közvetlen közelében található szerves akadályokkal szemben lehetnek hatékonyak, ám a kifejezetten ilyen célra előállított vegyszereknél kisebb hatásfokkal alkalmazhatók.
Lefolyótisztító vegyszerek
szerkesztésA lefolyótisztító vegyszerek szilárd és folyékony formában is megvásárolhatók. Rendszerint bármely kiskereskedelmi üzletben többfélét is találhatunk, amelyek között akadnak olyanok is, amelyeket kifejezetten szakemberek általi használatra szántak.[1]
Lúgos alapú szerek
szerkesztés
A lúgos lefolyótisztító szerek szilárd és folyékony formában is megvásárolhatók, míg a savas lefolyótisztító szerek rendszerint csak folyékony formában érhetők el.
A korrozív lúgos lefolyótisztítók folyékony változataiban találhatunk nátrium-hipokloritot (hipót) és lúgot (nátrium-hidroxidot vagy kálium-hidroxidot) legfeljebb 50 százalékos koncentrációban. Más korrozív keverékeket két összetevős tisztítóként értékesítenek, amelyeket egyszerre kell a lefolyónyílásba önteni, hogy ott összekeveredve kémiai reakcióba lépjenek és így fejtsék ki hatásukat. A vezetékben a két anyag keveredésekor gáz keletkezik, a felületaktív anyagok pedig sűrű habot képeznek belőle. A hab célja, hogy a vezeték belső felületének minél nagyobb részével léphessen reakcióba az anyag és így több szennyeződést oldhasson fel, így kitisztítva a vezetéket.
A korrozív lúgos lefolyótisztítók szilárd változatai általában nátrium-hidroxid vagy kálium-hidroxid granulátumok, amelyek nagyobb koncentrációban tartalmazzák a kémiai összetevőket. Néhány szabadalmaztatott szilárd lefolyótisztítóhoz alumíniumforgácsot is adnak, amely reakcióba lép a vízben található szilárd hidroxiddal, így a maró keverék a vezetékben forráspontig hevül.
A lúgos lefolyótisztítók képesek feloldani a hajat (amelyben fehérjék találhatók) és a zsiradékanyagokat a vezetékekben az amidok vagy észterek lúgos hidrolízise által:
- RCONH2 (amidok vagy fehérjék) + OH− → NH3 + RCOO−
- RCO2R’ (észterek vagy zsiradékok) + OH− → R'OH + RCOO−
Savas alapú szerek
szerkesztésA savas lefolyótisztító szerek általában nagy koncentrációban tartalmaznak kénsavat,[2] amely a pH-indikátor papírt pirosra színezi,[3] és azonnal elszenesíti.
A zsiradékokon és hajon kívül egy savas lefolyótisztító, amely kénsavat tartalmaz, képes feloldani a vezetékben megakadt papírzsebkendőt, papírtörlőt, WC-papírt is.
A savas lefolyótisztítók bizonyos esetekben reakcióba léphetnek a vezetékek belső felületén található alumínium-oxiddal.
Az ilyen szerekben megtalálható kénsav hidrolízis útján oldja fel a fehérjéket és zsiradékokat, és mivel magas koncentrációban a kénsav erős vízelvonó tulajdonsággal is bír,[4] dehidratáció útján a vezetékben található papír ellen is hatékony.
A gyártók figyelmeztetései szerint potenciális kockázatot jelenthet a vízzel fellépő heves reakció, illetve a robbanásveszélyes hidrogéngáz létrejötte, amely akkor keletkezik, amikor az anyag reakcióba lép a vezeték anyagában található fémekkel. Egészségügyi kockázatot jelent, ha a keletkező gázokat belélegezzük, lenyeljük, vagy azokkal érintkezünk. Krónikus és akut tünetek is felléphetnek, többek között akár komolyabb égési sérülések a szemen és bőrön, de akár maradandó látásvesztés, a légúti membránok gyulladása és a szöveteken keletkező mart égési sérülések is előfordulhatnak. A savas alapú lefolyótisztító szerek lenyelése halált is okozhat.[5] Mivel az ilyen szerek heves reakcióba lépnek a vízzel, a tisztítandó lefolyóba mindig lassan kell őket adagolni.
A savas lefolyótisztítók savas hidrolízis útján oldják fel a fehérjéket és zsiradékokat, hasonlóan a korábban már tárgyalt lúgos változatokhoz:
- RCONH2 (amidok vagy fehérjék) + H2O + (H+ vagy sav) → NH4+ + RCOOH
- RCO2R' (észterek vagy zsiradékok) + H2O + savas vagy dehidratáló szer (például kénsavkoncentrátum) RCO2H + R'OH
A kénsavat magas koncentrációban tartalmazó savas lefolyótisztítók emellett dehidratálják a szénhidrátokat tartalmazó anyagokat, mint például a cellulóztartalmú törlőpapírokat:
- (C6H10O5)n + kénsav → 6n C + 5n H2O
Használat és biztonsági szempontok
szerkesztésA lefolyótisztító vegyszerek előnyei közé tartozik, hogy kereskedelmi forgalomban kész formában megvásárolhatók, alkalmazásuk egyszerű, így a segítségükkel hatékonyan eltávolíthatóak a különféle szerves alapú szennyeződések.
Hátrányuk, hogy a lefolyónyílástól messzebb található dugulásokkal szemben kevésbé hatékonyak (így például a WC-ben vagy a fő szennyvízcsatornában keletkező dugulások esetén), illetve hogy a szilárd akadályokat nem képesek elhárítani, használatuk során pedig be kell tartani az alább részletezett biztonsági előírásokat.
A lefolyótisztító vegyszerek veszélyes sérüléseket okozhatnak a szemben, a tüdőben és a bőrön, emellett károsíthatják a ruhaanyagot és az olyan háztartási anyagokat, mint a fa, a festék, alumínium vagy üvegszál. A lefolyótisztító vegyszereket mindig a gyártó által megadott utasításokat és biztonsági előírásokat szigorúan betartva kell alkalmazni, másképpen sérülést okozhatnak.[6] Az erősen korrozív és savas lefolyótisztítók a piacon elérhető potenciálisan legveszélyesebb háztartási szerek közé tartoznak. Ezek a vegyszerek heves reakcióba léphetnek – akár robbanást is okozva – más vegyszerekkel, amelyeket korábban használtunk a lefolyóban és/vagy a vezetékben,[7] ami akár komoly sérüléseket is okozhat a közelben tartózkodóknak.[8]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Chemical Drain Cleaners: Should You Use Them to Unclog Drains?. [2014. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 4.)
- ↑ Sulpuric Acid Drain Cleaner. herchem.com. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 4.)
- ↑ http://www.fovpi.hu/data/cms87641/3._kemiai_reakciok.pdf. ELTE TTK Hallgatói Alapítvány. [2014. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 4.)
- ↑ A kénsav. Sulinet. [2014. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 4.)
- ↑ "Liquid Fire" Drain Line Opener. [2011. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 4.)
- ↑ Drano Clog Remover Liquid Material Safety Data Sheet. [2014. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 4.)
- ↑ Tisztítószerek - Mit mivel ne öntsünk össze. [2014. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 4.)
- ↑ My face melted when drain cleaner exploded. Daily Echo. (Hozzáférés: 2014. november 4.)
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Drain cleaner című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.