Főmenü megnyitása

Az legyezőfarkú lombposzáta vagy amerikai rozsdafarkú (Setophaga ruticilla) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és az újvilági poszátafélék (Parulidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Legyezőfarkú lombposzáta
Setophaga ruticilla -Chiquimula, Guatemala -male-8-4c.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Újvilági poszátafélék (Parulidae)
Nem: Setophaga
Faj: S. ruticilla
Tudományos név
Setophaga ruticilla
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Migration route american redstart.gif
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Legyezőfarkú lombposzáta témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Legyezőfarkú lombposzáta témájú médiaállományokat és Legyezőfarkú lombposzáta témájú kategóriát.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ben, a Motacilla nembe Motacilla Ruticilla néven.[3]

ElőfordulásaSzerkesztés

Az Amerikai Egyesült Államokban és Saint-Pierre és Miquelon területén fészkel. Telelni délre Mexikóba, a Karib-térségbe, Közép-Amerikába és Dél-Amerika északi részére vonul. Kóborló példányai eljutnak Európába is.

Természetes élőhelyei a boreális erdők, mérsékelt övi erdők, vidéki kertek és városias környezet, valamint szubtrópusi és trópusi esőerdők, mangroveerdők, száraz erdők és bokrosok.[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 11–13 centiméter, testtömege 6,5–12 gramm.[3]

 
A hím
 
és a tojó

ÉletmódjaSzerkesztés

Nyáron főleg rovarokkal táplálkozik, télen magvakat és bogyókat is fogyaszt.[3]

SzaporodásaSzerkesztés

Fák ágára rakja csésze alakú fészkét.

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés