Lehár Antal

Lehár Antal, báró (Sopron, 1876. február 21. – Bécs, 1962. november 12.) magyar katonatiszt, Lehár Ferenc zeneszerző öccse. Németes névformája Anton Freiherr von Lehár.

Lehár Antal
Lehár Antal képe 1918-ból
Született	1876. február 21. Sopron
Meghalt	1962. november 12. (86 évesen) Bécs,
Állampolgársága	magyar
Fegyvernem	gyalogság
Szolgálati ideje	1893-1921
Rendfokozata	vezérőrnagy (Generalmajor)
Csatái	első világháború, budaörsi csata
A Wikimédia Commons tartalmaz Lehár Antal témájú médiaállományokat.

Élete

Bécsben, a császári-királyi hadapródiskolában végezte katonai tanulmányait, melynek elvégezése után 1893-ban hadapród tiszthelyettessé avatták. Négy évvel később a Hadiiskola (Kriegsschule) hallgatója lett, ahol két éven keresztül folytatott tanulmányokat.

Az első világháborúban a 83. gyalogezrednél őrnagyi rangban szolgált, majd beosztották a 13. népfelkelő gyalogezredbe, ahol a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét érdemelte ki, amelyhez egyben osztrák bárói (Freiherr) címet is adományoztak neki. A háború végére már ezredesi rendfokozatot ért el.

A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után Ausztria területére távozott, ahol a bécsi Antibolsevista Comité megbízásából különítményeket szervezett. A Grazban toborzott haderő mintegy 2 000 főből állt, és a Nemzeti Hadseregtől teljesen függetlenül működött. A Feldbachban működő különítményhez, amelynek vezetését helyettese, Sigray Antal látta el, a kommunisták által megdöntött Vendvidéki Köztársaság néhány egykori (főleg katonákból álló) vezetője is csatlakozott.

Augusztus 2-án Lehár csapatai ellenőrzésük alá vonták Magyarország északnyugati területeit. Gömbös Gyula, a szegedi kormány nevében Grazba utazott, hogy átvegye a parancsnokságot Lehártól, de kísérlete kudarcot vallott. A Nemzeti Hadsereg időközben Siófokra tette át főhadiszállását, ez stratégiai előnyhöz juttatta Horthy Miklóst a vele rivalizáló Lehárral szemben.

A Friedrich-kormány idején Lehárt a szombathelyi katonai körlet parancsnokává nevezték ki. Csapatai a kommunisták (pl. Entzbruder Dezső, Bors László) és szociáldemokraták ellen hajtottak végre megtorlásokat. Katonái számos visszaélést és túlkapást követtek el, amivel maga Lehár is hozzájárult a Friedrich-kormány presztízsvesztéséhez.

A nyugat-magyarországi katonai erőket jól megszervezte. Szándékában állt fegyverrel megakadályozni az osztrák területi igények érvényesítését, végül azonban elismerte Horthyt fővezérnek. 1919-ben csatlakozott hozzá, és részt vett a Budapestre történő bevonuláson. Legitimista meggyőződése miatt azonban hamarosan szembekerült Horthyval és IV. Károly király mellé állt. Csapatai az uralkodó oldalán részt vettek a budaörsi csatában, azonban a király második visszatérési kísérlete is kudarcba fulladt. A puccs résztvevőire hadbírósági eljárás várt, ezért Lehár Ausztriába menekült.

1919 és 1921 között vezetett naplóját 1973-ban Bécsben publikálták.

Művei

• Anton Freiherr von Lehár: Unsere Mutter. Wiener Bohème-Verlag, Wien/Berlin 1930.
• Anton Lehár: Erinnerungen: Gegenrevolution und Restaurationsversuche in Ungarn, 1918-1921; herausgegeben von Peter Broucek. Wien, 1973.

Források

• Georg Reichlin-Meldegg: General und Parzival. GM Anton Freiherr von Lehar, der Bruder des Komponisten. Kommandant der Restaurationsversuche Kaiser Karls 1918-1921. Ares Verlag, Graz 2012 ISBN 978-3-902732-08-8
• Békés Márton: Tizenkét legitimista életrajz (magyar nyelven). RUBICONline 2009/01-02. (Hozzáférés: 2013. március 21.)
• Lehár Antal, báró (magyar nyelven). Magyar életrajzi lexikon. (Hozzáférés: 2013. március 21.)
• Magyar-osztrák tárgyalások a trianoni békeszerződés aláírása után (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2013. március 21.)
• Bencsik Gábor. Horthy Miklós (a kormányzó és kora),. Budapest, M. Mercurius,– 3., jav. kiad. (2003). ISBN 9638552859