Leindler László

Leindler László (Kecskemét, 1935. október 1. – 2020. szeptember 18.) Széchenyi-díjas magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1972 és 1975 között a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar dékánja, 1975 és 1978, valamint 1984 és 1987 között az egyetem tudományos rektorhelyettese.

Leindler László
Született	1935. október 1. Kecskemét
Elhunyt	2020. szeptember 18. (84 évesen)
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	matematikus egyetemi oktató
Iskolái	Szegedi Tudományegyetem (–1958)
Kitüntetései	Széchenyi-díj (1992)
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

1954-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem matematika–fizika szakán, ahol 1958-ban szerzett tanári diplomát. 1962-ben szerezte meg egyetemi doktori címét Sub –Auspiciis Rei Publicae kitüntetéssel. Disszertációjának címe: Studies on convergence and summability concerning general orthogonal series. Témavezetői Tandori Károly és Alexits György voltak.

Diplomájának megszerzése után a veszprémi Vegyipari Technikum matematikatanára, majd 1959-ben aspiráns lett. 1962-ben a József Attila Tudományegyetem adjunktusa, később docense volt. 1968-ban kapta meg egyetemi tanári, 1977-ben tanszékvezetői kinevezését a halmazelmélet és matematikai logika tanszékre. 1983-ban átkerült az analízis tanszékre, melynek vezetője lett. A tanszéket 1998-ig vezette, 2005-ben emeritálták. Az egyetem vezetésében is szerepet vállalt: 1967 és 1971 között a Természettudományi kar dékánhelyettese volt. 1972-ben három évre megválasztották a kar dékánjává, majd 1975-ben tudományos rektorhelyettesévé. 1984 és 1987 között ismét rektorhelyettes volt. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt.

Számos külföldi egyetem vendégprofesszora volt: Giesseni Egyetem (1977, 1980), Edmontoni Egyetem (1974, 1983, 1989, 1990), Torontói Egyetem (1993). Ezen kívül vendégkutató volt Torontóban (1966–1967) és Moszkvában (1968–1969).

1962-ben védte meg a matematikai tudomány kandidátusi, 1966-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Matematikai Bizottságának lett tagja. 1973-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1982-ben pedig rendes tagjává. 1976 és 1990 között az MTA Matematikai és Fizikai Tudományos Osztálya elnökhelyettese volt. Dolgozott ezen kívül a Szegedi Akadémiai Bizottság alelnökeként is. 1982 és 1992 között az Acta Scientarum Mathematicum című szakfolyóirat főszerkesztője (1970 és 1997 között szerkesztője) volt. Emellett az Acta Mathematica, az Analysis Mathematica és a Periodica Mathematica szerkesztőbizottságában dolgozott.

Munkássága

Kutatási területei a klasszikus analízis, a Fourier-sorok, ortogonális sorok és az egyenlőtlenségek voltak.

Tandori Károly tételét és a Rademacher–Menysov-tételt alkalmazta, illetve élesítette polinomrendszerekre. Emellett bizonyította az úgynevezett strukturális és együttható feltételek ekvivalenciáját, amelynek segítségével több klasszikusnak számító tételt általánosított. A Fourier-sorokkal kapcsolatban annak erős approximációját dolgozta ki. A Hardy–Littlewood-egyenlőtlenség területén sikerült annak lényeges általánosítása, amellyel több kérdésre sikerült generálisabb választ adni.

Több mint kétszázhúsz tudományos publikáció és öt egyetemi jegyzet szerzője, társszerzője volt.

Családja

1958-ban nősült, felesége Zsitva Margit. Házasságukból két fiúgyermekük született.

Díjai, elismerései

• Grünwald Géza-díj (1961)
• Szele Tibor-emlékérem (1984)
• Széchenyi-díj (megosztva) (1992) – A matematikai analízis témakörén belül elsősorban a klasszikus Fourier-sorok konvergencia- és összegzési kérdéseinek kutatásában elért, nemzetközileg is elismert kiemelkedő eredményeiért. Megosztott díj dr. Tandori Károllyal.
• Klebelsberg Kunó-díj (2002)
• Szőkefalvi-Nagy Béla-érem (2002)
• SZAB-emlékplakett (2003)
• a Szegedi Tudományegyetem díszdoktora (2003)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2004)

Főbb publikációi

• Generalization on Inequalities of Hardy and Littlewood (1970)
• Analízis 1.; Egyetem, Bolyai Intézet, Szeged, 1972
• Analízis 2.; Egyetem, Bolyai Intézet, 1973
• Vizsgálatok a Fourier-analízis köréből (1974)
• Analízis I-II. (Schipp Ferenccel, Budapest, 1976)
• Strong Approximation by Fourier Series (Budapest, 1985) ISBN 963-05-4044-4
• Ortogonális sorok szummálhatósága. Akadémiai székfoglaló. 1983. április 13.; Akadémiai, Bp., 1985 (Értekezések, emlékezések)
• Some Inequalities Pertaining to Bennett’s Results (1993)
• Improvements of Some Theorem of Mulholland Concerning Dirichlet Series (1993)
• A funkcionálanalízis elemei; JATEPress, Szeged, 1995
• Analízis (1995)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 785–786. o.
• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 671. old., ISSN 1787-288X
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján
• Adatok