Főmenü megnyitása

A Lengyel-középhegység a Közép-európai-rögvidék legkeletibb, legalacsonyabb területe. Lengyelország déli részén található alacsony, inkább dombságra jellemző magasságú nagytáj. Óidei röghegység, a Variszkuszi-hegységrendszer tagja, így ásványkincsekben (feketekőszén) gazdag.

Lengyel-középhegység
A Lysica 612 méteres csúcsa
A Lysica 612 méteres csúcsa
Elhelyezkedés Lengyelország déli részén
Besorolás nagytáj
Fontosabb települések Krakkó, Katowice, Lublin
Földrajzi adatok
Legmagasabb pont Lysica, 612 m
Folyóvizek Odera, Visztula, San
Időzóna GMT+1
Résztájegységek Szentkereszt-hegység, Lengyel-lépcsővidék, Nida-medence, Felső-Sziléziai-medence, Lublini-hátság, Kárpátalji-medencesor
Térkép
A Lengyel-középhegység a térkép alján, barna színnel ábrázolva látható.
A Lengyel-középhegység a térkép alján, barna színnel ábrázolva látható.

FekvéseSzerkesztés

A Lengyel-középhegység Lengyelország déli részén helyezkedik el. Nyugatról a Cseh-medence peremhegységei (Szudéták), délről a Kárpátok, keletről a Kelet-európai-síkság, északról pedig a Lengyel-alföld határolja.

KialakulásaSzerkesztés

A Lengyel-középhegység több szempontból a Német-középhegységhez hasonló tulajdonságokat mutat. A középhegység devon időszaki palái a Rajnai-palahegység kőzeteihez hasonlóak, a Felső-Sziléziai-medence karbon feketekőszene a Ruhr-vidék szénkészleteivel mutat rokonságot. A Lengyel-lépcsővidék pedig a Sváb-Frank-lépcsővidékhez hasonlít.[1]

A Közép-európai-rögvidék többi tagjaitól azonban jelentős eltérések is megfigyelhetőek. A Lengyel-középhegység magassága jóval kisebb, óidei, a variszkuszi hegységképződés során kialakult kőzetei pedig többnyire nem a felszínen vannak, mert azokra vastag középidei üledékek telepedtek.[2] A kambriumban, szilurban és devonban keletkezett kristályos palákra, kvarcitra és homokkőre ugyanis a középidőben vastag üledékrétegek (mészkő, homokkő) rakódtak. Kis magassága miatt a pleisztocén eljegesedés során a jégtakaró teljesen befedte, lekoptatta, így mai felszínét a fenékmoréna alakította ki. Legmagasabb csúcsa, a Lysica a jégkorban nunatakként emelkedett ki a jégtakaróból.[3]

RészeiSzerkesztés

 
A Szentkereszt-hegység

A Lengyel-középhegységet egy északkeleti középhegységre és egy délnyugati medencevidékre oszthatjuk. középhegység:

  • Szentkereszt-hegység
  • Lengyel-lépcsővidék
  • Nida-medence

medencevidék:

  • Felső-Sziléziai-medence
  • Lublini-hátság
  • Kárpátalji-medencesor
 
Kőtenger a Lysa Góra oldalában

Legmagasabb része az óidei kőzetekből (palák és homokkövek) álló Szentkereszt-hegység (Góry Świętokrzyskie). Központi fennsíkja 400 méter magas, ebből két kvarcitvonulat (a hegység legmagasabb, 612 méteres csúcsát adó Lysica és a Lysa góra) emelkedik 600 méter fölé. A két csúcs a jégkorban a jégtakaró fölé emelkedő nunatak volt. Az itteni periglaciális felszínformálás eredményei az oldalaikat borító kőtengerek.[4]

A Szentkereszt-hegységet középidei üledékekből álló alacsonyabb fennsíkok és gerincek veszik körbe. Ezek alkotják a Lengyel-lépcsővidéket. Délnyugaton két, a triászban kialakult lépcső (kagylósmészkő és keuper-lépcsők), keleten pedig egy jura lépcső található. A kagylósmészkő-lépcső Kózle és Katowice között 50 méter magas peremmel emelkedik környezete fölé, az Oderától a Felső-Wartáig húzódik. Fennsíkjait moréna fedi, nagyrészt megmaradt erdőborítottsága. Kisebb medencék tagolják, nyugati peremén pedig az Anna-hegy bazaltkúpja emelkedik.[5]

 
Rękawica sziklái az Ojców Nemzeti PArkban, Krakkói-Jura

A keuper-lépcsőhöz a Częstochowai-dombság tartozik, míg keleten a kréta lépcső, az 504 m-ig emelkedő Krakkói-Jura 100 méternél magasabb fehér mészkőfala zárja le a lépcsővidéket. Mészköve erősen karsztosodott, kisebb barlangokban gazdag. Mély szurdoka az Ojcówi-völgy, mely sziklakapuja a barlangi falszakadással keletkezett Krakkói-kapu. A lépcsővidék és a Szentkereszt-hegység között a Nida folyó kréta időszaki üledékekkel kitöltött medencéje fekszik.[6] Különleges képződménye a kis töbrökkel és karrmezőkkel tarkított gipszkarszt.[7] A medencevidék Oderáig húzódó, lapos tagja a Felső-Sziléziai-medence. Az ember által leginkább átalakított tájak közé tartozik, mert a karbonból származó feketekőszén-készletére települt Lengyelország nehézipara. A 6500 méter vastag karbon üledékekben 477 széntelep található, összesen 271 méteres vastagságban [8] A tájat ma bányagödrök, salak- és meddőhányókúpot sokasága jellemzi.

A Lublini-hátságnál az óidei kőzetek és a középidei homokkövek és márgák is a mélybe süllyedve találhatóak. Rajtuk vastag, a jég által ideszállított negyedidőszaki üledékek (fenékmoréna), illetve több méteres vastagságban az ezekre települt lösz találhatóak. Az idősebb kőzetek csak a mély völgybevágódásokban láthatók. A Dunántúli-dombsághoz hasonló dombvidéki felszínét a Visztula és a Wieprz kis mellékfolyói alakították ki azzal, hogy a hátságot felszabdalták.

 
A Roztocze

A hátság legmagasabb, déli pereme a mindössze 390 méterig emelkedő erdős Roztocze vonulata. Újharmadidőszaki üledékek építik fel, lepusztult tönkfelszínéből kisebb szigethegyek emelkednek ki. A Felső-sziléziai-medence és a Lublini-hátság között a Visztula áttöréses völgye és a meredek peremmel leszakadó Sandomierzi-medence fekszenek.[9]

 
A Krakkói-kapu

A Lengyel-középhegységet a Kárpátoktól a Kárpátalji-medencesor választja el. Újharmadidőszaki tengeri üledékek, jégkori fenékmoréna és folyami hordalékok fedik. Egyhangú, lapos felszínét folyóteraszok teszik változatosabbá. Kisebbik, nyugati részmedencéje az Oşvięnciemi-medence, a nagyobb keleti pedig a Sandomierzi-medence, melyet a Visztula és a San folyók formálták. A két medence között található a Krakkói-kapu.[10]

ÉghajlataSzerkesztés

Kisebb kiterjedése és magassága miatt a Lengyel-középhegység éghajlata sokkal egységesebb, mint a szomszédos hegyvidékeké. A hegységen belül az évi középhőmérséklet 2-3 °C, a csapadék 100-200 mm különbséggel jelenik meg. Utóbbi értéke 600-700 mm, csak kisebb területeken haladja meg a 800 mm-t. [11]

Növényzete, talajaiSzerkesztés

A hegységet borító lombhullató erdők nagy részét az elmúlt évszázadok során már kiirtottak, így azok csak a magasabban fekvő területeken maradtak fenn. Nagy részét kopár, erdőtlen szántóföldek foglalják el. Az erdőirtást a jégkorszaki szelek által a területen szétterített lösz, illetve az azon kialakult jó minőségű, humuszban gazdag mezőségi talajok (pl. csernozjom) gyakori előfordulása is fokozta.[12]

ForrásokSzerkesztés

  1. Probáld 47. o.
  2. https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_527_eu_regionalis_foldrajz_1/ch02s05.html Európa regionális földrajza, I. Természetföldrajz
  3. Probáld 47. o.
  4. Marosi-Sárfalvi 180. o.
  5. Marosi-Sárfalvi 180. o.
  6. https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_527_eu_regionalis_foldrajz_1/ch02s05.html Európa regionális földrajza, I. Természetföldrajz
  7. Marosi-Sárfalvi 180. o.
  8. Marosi-Sárfalvi 179. o.
  9. https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_527_eu_regionalis_foldrajz_1/ch02s05.html Európa regionális földrajza, I. Természetföldrajz
  10. Marosi-Sárfalvi 180. o.
  11. Marosi-Sárfalvi 179. o.
  12. Marosi-Sárfalvi 179. o.