A Lengyel-középhegység (lengyelül Wyżyny Polskie) a Közép-európai-rögvidék legkeletibb, legalacsonyabb területe. Lengyelország déli részén található. Alacsony, inkább dombságra jellemző magasságú nagytáj. Óidei röghegység, a Variszkuszi-hegységrendszer tagja, így ásványkincsekben (feketekőszén) gazdag.

Lengyel-középhegység
A Lysica 612 méteres csúcsa
A Lysica 612 méteres csúcsa
Elhelyezkedés  Lengyelország déli része,
 Ukrajna
Besorolás nagytáj
Fontosabb települések Krakkó, Katowice, Lublin
Földrajzi adatok
Legmagasabb pont Lysica (612 m)
Folyóvizek Odera, Visztula, San
Időzóna CET (UTC+1)
Résztájegységek Szentkereszt-hegység, Lengyel-lépcsővidék, Nida-medence, Felső-Sziléziai-medence, Lublini-hátság, Kárpátalji-medencesor
Térkép
A Lengyel-középhegység a térkép alján, barna színnel ábrázolva látható
A Lengyel-középhegység a térkép alján, barna színnel ábrázolva látható
Elhelyezkedése
Lengyel-középhegység (Lengyelország)
Lengyel-középhegység
Lengyel-középhegység
Pozíció Lengyelország térképén
é. sz. 50° 45′, k. h. 20° 00′Koordináták: é. sz. 50° 45′, k. h. 20° 00′

Fekvése szerkesztés

A Lengyel-középhegység Lengyelország déli részén helyezkedik el. A Roztocze keleti része Ukrajnába nyúlik át.

Nyugatról a Cseh-medence peremhegységei (Szudéták), délről a Kárpátalji-medencesor, illetve azon túl a Kárpátok, keletről a Kelet-európai-síkság, északról pedig a Lengyel-alföld határolja.

Kialakulása szerkesztés

A Lengyel-középhegység több szempontból a Német-középhegységhez hasonló. Devon időszaki palái a Rajnai-palahegység kőzeteihez hasonlóak, a Felső-Sziléziai-medence karbon feketekőszene a Ruhr-vidék szénkészleteivel rokon, a Lengyel-lépcsővidék pedig a Sváb-Frank-lépcsővidékhez hasonlít.[1]

A Közép-európai-rögvidék többi tagjától azonban jelentős eltéréseket is megfigyelhetünk. A Lengyel-középhegység jóval alacsonyabb, óidei, a variszkuszi hegységképződés során kialakult kőzetei pedig többnyire nem a felszínen vannak, hanem a kambriumban, szilurban és devonban keletkezett kristályos palákra, kvarcitra és homokkőre a középidőben vastag üledékrétegek (mészkő, homokkő) rakódtak.[2]. Kis magassága miatt a pleisztocén eljegesedés jégtakarója teljesen befedte, lekoptatta, így mai felszínén fenékmoréna települ. Legmagasabb csúcsa, a Lysica a jégkorban nunatakként emelkedett ki a jégtakaróból.[1]

Részei szerkesztés

 
A Lengyel-középhegység fekvése Lengyelországon belül és részei

A Lengyel-középhegység lengyelországi felosztása

  • (1-2-3): Krakkó–Sziléziai-hátság
1. Sziléziai-hátság
2. Woźniki–Wieluńi-hátság
3. Krakkó–Częstochowai-hátság (benne: Częstochowai-dombság)
  • (4-5-6): Kis-lengyelországi-hátság
4. Przedbórzi-hátság
5. Nida-medence
6. Kielcei-hátság avagy Kielce–Sandomierzi-hátság (benne: Szentkereszt-hegység, Sandomierzi-hátság)
  • (7-8): Lublin–Lembergi-hátság
7. Lublini-hátság
8. Roztocze

A Lengyel-középhegységet egy északkeleti középhegységre és egy délnyugati medencevidékre oszthatjuk.

Középhegységek:

  • Szentkereszt-hegység
  • Lengyel-lépcsővidék
  • Nida-medence

Medencevidék:

  • Felső-Sziléziai-medence
  • Lublini-hátság
  • Kárpátalji-medencesor
 
Kőtenger a Lysa Góra oldalában

Legmagasabb része az óidei kőzetekből (palák és homokkövek) álló Szentkereszt-hegység (Góry Świętokrzyskie). Központi fennsíkja 400 méter magas, ebből két kvarcitvonulat (a hegység legmagasabb, 612 méteres csúcsát adó Lysica és a Lysa góra) emelkedik 600 méter fölé. A két csúcs a jégkorban a jégtakaró fölé emelkedő nunatak volt. Az itteni periglaciális felszínformálás eredményei az oldalaikat borító kőtengerek.[3]

A Szentkereszt-hegységet középidei üledékekből álló alacsonyabb fennsíkok és gerincek veszik körbe. Ezek alkotják a Lengyel-lépcsővidéket. Délnyugaton két, a triászban kialakult lépcső (kagylósmészkő és keuper-lépcsők), keleten pedig egy jura lépcső található. A kagylósmészkő-lépcső Kózle és Katowice között 50 méter magas peremmel emelkedik környezete fölé, az Oderától a Felső-Wartáig húzódik. Fennsíkjait moréna fedi, nagyrészt megmaradt erdőborítottsága. Kisebb medencék tagolják, nyugati peremén pedig az Anna-hegy bazaltkúpja emelkedik.[3]

 
Rękawica sziklái az Ojców Nemzeti Parkban, Krakkói-Jura

A keuper-lépcsőhöz a Częstochowai-dombság tartozik, míg keleten a kréta lépcső, az 504 m-ig emelkedő Krakkói-Jura 100 méternél magasabb fehér mészkőfala zárja le a lépcsővidéket. Mészköve erősen karsztosodott, kisebb barlangokban gazdag. Mély szurdoka az Ojcówi-völgy, mely sziklakapuja a barlangi falszakadással keletkezett Krakkói-kapu. A lépcsővidék és a Szentkereszt-hegység között a Nida folyó kréta időszaki üledékekkel kitöltött medencéje fekszik.[2] Különleges képződménye a kis töbrökkel és karrmezőkkel tarkított gipszkarszt.[3]

A medencevidék Oderáig húzódó, lapos tagja a Felső-Sziléziai-medence. Az ember által leginkább átalakított tájak közé tartozik, mert a karbonból származó feketekőszén-készletére települt Lengyelország nehézipara. A 6500 méter vastag karbon üledékekben 477 széntelep található, összesen 271 méteres vastagságban[4] A tájat ma bányagödrök, salak- és meddőhányókúpot sokasága jellemzi.

A Lublini-hátságnál az óidei kőzetek és a középidei homokkövek és márgák is a mélybe süllyedve találhatóak. Rajtuk vastag, a jég által ideszállított negyedidőszaki üledékek (fenékmoréna), illetve több méteres vastagságban az ezekre települt lösz találhatóak. Az idősebb kőzetek csak a mély völgybevágódásokban láthatók. A Dunántúli-dombsághoz hasonló dombvidéki felszínét a Visztula és a Wieprz kis mellékfolyói alakították ki azzal, hogy a hátságot felszabdalták.

 
A Roztocze

A hátság legmagasabb, déli pereme a mindössze 390 méterig emelkedő erdős Roztocze vonulata. Újharmadidőszaki üledékek építik fel, lepusztult tönkfelszínéből kisebb szigethegyek emelkednek ki. A Felső-sziléziai-medence és a Lublini-hátság között a Visztula áttöréses völgye és a meredek peremmel leszakadó Sandomierzi-medence fekszenek.[2]

 
A Krakkói-kapu

A Lengyel-középhegységet a Kárpátoktól a Kárpátalji-medencesor választja el. Újharmadidőszaki tengeri üledékek, jégkori fenékmoréna és folyami hordalékok fedik. Egyhangú, lapos felszínét folyóteraszok teszik változatosabbá. Kisebbik, nyugati részmedencéje az Oşvięnciemi-medence, a nagyobb keleti pedig a Sandomierzi-medence, melyet a Visztula és a San folyók formálták. A két medence között található a Krakkói-kapu.[3]

Éghajlata szerkesztés

Kisebb kiterjedése és magassága miatt a Lengyel-középhegység éghajlata sokkal egységesebb, mint a szomszédos hegyvidékeké. A hegységen belül az évi középhőmérséklet 2-3 °C, a csapadék 100–200 mm különbséggel jelenik meg. Utóbbi értéke 600–700 mm, csak kisebb területeken haladja meg a 800 mm-t.[4]

Növényzete, talajai szerkesztés

A hegységet borító lombhullató erdők nagy részét az elmúlt évszázadok során már kiirtottak, így azok csak a magasabban fekvő területeken maradtak fenn. Nagy részét kopár, erdőtlen szántóföldek foglalják el. Az erdőirtást a jégkorszaki szelek által a területen szétterített lösz, illetve az azon kialakult jó minőségű, humuszban gazdag mezőségi talajok (pl. csernozjom) gyakori előfordulása is fokozta.[4]

 
A Szentkereszt-hegység

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Probáld 47. o.
  2. a b c https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_527_eu_regionalis_foldrajz_1/ch02s05.html Európa regionális földrajza, I. Természetföldrajz
  3. a b c d Marosi-Sárfalvi 180. o.
  4. a b c Marosi-Sárfalvi 179. o.

Források szerkesztés