Lengyelország budapesti nagykövetsége
Lengyelország budapesti nagykövetsége (lengyelül: Ambasada Rzeczypospolitej Polskiej w Budapeszcie) Magyarország és Lengyelország kapcsolatainak egyik kiemelt intézménye. Budapesten, a Városligeti fasor 16. szám alatt található, a nagykövet 2022 óta Sebastian Kęciek.
| Lengyelország budapesti nagykövetsége | |
 | |
| Rangja | nagykövetség |
| Küldő ország | Lengyelország |
| Fogadó ország | Magyarország |
| Alapítva | 1920 |
| Vezető | Sebastian Kęciek (2022–) |
| Beosztása | lengyel nagykövet Magyarországon |
| Irányítószám | 1068 |
| Település | Budapest VI. kerülete |
| Cím | Városligeti fasor (16.) |
| Ellenkező képviselet | Magyarország varsói nagykövetsége |
| Elhelyezkedése | |
 Lengyelország budapesti nagykövetsége
Pozíció Budapest VI. kerülete térképén
| |
 é. sz. 47° 30′ 32″, k. h. 19° 04′ 31″47.508900°N 19.075300°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 32″, k. h. 19° 04′ 31″47.508900°N 19.075300°E | |
| Lengyelország budapesti nagykövetsége weboldala EmbassyPages.com ID | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lengyelország budapesti nagykövetsége témájú médiaállományokat. | |
Története
szerkesztésA képviselet története sokban hasonlít Magyarország varsói nagykövetségének históriájához. Mindkét ország 1918 novemberében nyerte el önállóságát, míg mi az Osztrák–Magyar Monarchiából, Lengyelország az Orosz Birodalomból vált ki. A két ország azonnal kereste egymással a kapcsolatot: Magyarország a monarchia volt követségének titkárát, Csekonics Ivánt, Lengyelország Jan Szembeket (a korabeli magyar sajtóban: Szembek Jánost) bízta meg de facto képviselettel 1919-ben.[1] Mindkét ország 1921-ben emelte követségi rangra a képviseletét, és nevezte ki a misszióvezetőt: Jan Szembek 1921. november 17-én adta át megbízólevelét Horthy Miklós kormányzónak.[2] Csupán diplomáciatörténeti pillanat volt, hogy Miskolcon 1920. március 18-án lengyel konzulátus nyílt Tadeusz Ligęza-Stamirowski (Stamirovszky Tádé) vezetésével.[3] Ekkoriban ugyanis még nagyon hittek abban, hogy a békeszerződés Miskolcot egyfajta logisztikai-kereskedelmi központtá emeli majd, és a városnak jelentős szerepe lesz a lengyel-magyar kereskedelemben. Miskolc lett volna a két ország közti szén, élelmiszer és nyersanyagszállítás fontos áteresztő állomása, ráadásul ekkor még nyitott volt Ruténia csehszlovákiai részének hovatartozása: amennyiben Magyarországé lett volna a békeszerződés után, úgy közvetlen lengyel-magyar határszakasz jött volna létre.[4] Számos ok miatt a tervek nem valósultak meg, a konzulátus - egy évig sem működve - 1921. január 1-jén Budapestre költözött.
1934. október 21-én kulturális egyezményt írt alá a lengyel és magyar kormány, ennek a megállapodásnak az eredményeképpen kezdte meg működését 1938 őszén a Lengyel Intézet. Az ünnepélyes megnyitóra 1939. május 24-én került sor.[5] A második világháború kitörésekor Leon Orłowski volt a követ. A németek által megszállt Lengyelországból a kormánynak menekülnie kellett (a magyar követség, Hory András vezetésével szintén elhagyta az országot). Közismert, hogy a lengyel menekültek Magyarország felé vagy Magyarországon keresztül hagyták el otthonukat, így a lengyel követségnek kiemelt szerepe volt a migráció szervezésében, irányításában. De más feladatuk is volt: a nemzeti ellenállás szervezésének megkezdése, az érkező katonák és katonaviseltek felfegyverzése, külföldre juttatása - ehhez egyébként nem csak a budapesti, hanem Lengyelország valamennyi külföldi képviselete és azok katonai attaséjának munkájára szükség volt. Vörnle János külügyminiszter-helyettes - aki egyébként az külügyi apparátus a nácik felé leginkább elkötelezett tagja volt - 1939 október 28-án fel is szólította Orłowskit, hogy a szervezkedést fejezze be, és elrendelte, hogy lengyel katonák ettől a naptól kezdve nem utazhatnak tovább az országból.[6] Erőteljes német nyomásra végül a lengyel követség 1940. december 7-én bezárt, miután a magyar külügy megvonta tőle a területenkívüliségét.[7] Kiemelt szerep jutott a továbbra is működő Lengyel Intézetnek: itt jelentek meg a lengyel emigráció lapjai (Wiesci Polskie, Tygodnilc Polski-Materialy Obozowe, Nasze Swietlicowe Materialy), könyvkiadással is foglalkozott, mint például lengyel iskolák számára tankönyvek, szépirodalmi művek, továbbá folytatta korábbi tevékenységét.[8]
A második világháború után 1946-ban került sor a diplomáciai kapcsolatok ismételt felvételére[9] (más forrás szerint 1945. december 18-án[10]), majd 1954. április 27-től nagyköveti szintre emelték azt.[11]
A követség helyszínei
szerkesztés- Képviseletként 1919-től az akkori Zita királyné út (ma: Várkert rakpart) 2. szám alatt,[12]
- 1920-ban az Akadémia utca 9. számú házban,
- később egészen az 1940-ben történt bezárásáig az I. Országház utca 13. szám alatti ún. Sztojakovits-házban működött,
- 1948-ban a Városligeti fasor 16. szám alatti épületet megvásárolták, és azóta - a mai napig - ebben a házban működik.
Misszióvezetők
szerkesztés
- 1919–1924 Jan Szembek
- 1924–1928 Zygmunt Michałowski
- 1928–1929 Ignacy Matuszewski
- 1929–1931 Otmar Łazarski ügyvivőként
- 1931–1936 Stanisław Łepkowski
- 1936–1940 Leon Orłowski
- 1946–1947 Piotr Szymański ügyvivőként
- 1947–1949 Alfred Fiderkiewicz
- 1949–1954 Henryk Minc 1950-ig ügyvivőként, utána követ
- 1954–1955 Bogdan Hamera
- 1955–1959 Adam Willmann
- 1959–1964 Henryk Grochulski
- 1964–1969 Jan Kiliańczyk
- 1969–1975 Tadeusz Hanuszek
- 1975–1978 Stefan Jędrychowski
- 1978–1982 Tadeusz Pietrzak
- 1983–1986 Jerzy Zieliński
- 1986–1990 Tadeusz Czechowicz
- 1990–1996 Maciej Koźmiński
- 1997–2001 Grzegorz Łubczyk
- 2001–2005 Rafał Wiśniewski
- 2005–2009 Joanna Stempińska
- 2010–2016 Roman Kowalski
- 2016–2022 Jerzy Snopek
- 2022– Sebastian Kęciek
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Minisztertanácsi jegyzőkönyvek. Elevéltár (1919. szeptember 30.) Magyar Nemzeti Levéltár. o. (Hozzáférés: 2019. szeptember 20.)[halott link]
- ↑ A lengyel követ bemutatkozása. 8 Órai Újság, VII. évf. 258. sz. (1921. november 17.) 5. o.
- ↑ Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium: (1300-1960). Miskolc: Miskolc Város Tanácsa. 2002. 55. o. = Borsodi Levéltári Füzetek, 39.
- ↑ Mikor kezdi meg teljes működését a lengyel konzulátus?: A békeszerződés és a miskolci lengyel konzulátus. Reggeli Hírlap, XXIX. évf. 119. sz. (1920. május 23.) 7. o.
- ↑ A Lengyel Intézet története 1939-től. Lengyel Intézet (Hozzáférés: 2019. szeptember 22.) arch
- ↑ Lagzi István: Lengyel menekültek evakuációja a dél-dunántúli megyéken keresztül (1939—1940). In Kanyar József (szerk.): Somogy megye múltjából. Kaposvár: Somogy Megyei Levéltár. 1989. 335. o.
- ↑ Szombaton megszűnt a budapesti lengyel követség. 8 Órai Újság, XXVI. évf. 279. sz. (1940. december 10.) 3. o.
- ↑ Kapronczay Károly: Lengyel iskolák Magyarországon a második világháború idején. Magyar Pedagógia, 1. sz. (1974) 85. o.
- ↑ Torda Endréné (szerk.): Magyar Külpolitikai Évkönyv 2010. Budapest: Külügyminisztérium. 2010. 408. o.
- ↑ Missziótörténet. Lengyel nagykövetség (Hozzáférés: 2019. szeptember 22.)
- ↑ Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 110. o. arch Hozzáférés: 2019. szeptember 22.
- ↑ III. Egyéb diplomáciai képviseletek: Lengyelország. Külügyi Közlöny, 6. sz. (1921. október 19.) 71. o.