Leopard 1

A Leopard 1 (vagy Leopard) Nyugat-Németországban kifejlesztett és gyártott közepes harckocsi, amelyet 1965-ben állított szolgálatba a Bundeswehr. A németeken kívül még 13 ország rendelt a harckocsiból, illetve annak különböző változataiból. A Leopard 1 (amelynek kifejlesztését az 1950-es évekbeli sikertelen közös francia-német harckocsifejlesztési program után határozta el az NSZK) a második világháború után tervezett első német harckocsi.

Leopard 1
Kanadai Leopard 1
Fejlesztő ország	Németország
Gyártó	Krauss-Maffei Wegmann
Háborús részvétel	boszniai háború
Általános tulajdonságok
Személyzet	4 fő (parancsnok, vezető, irányzó, töltő)
Hosszúság	9,54 m
Szélesség	3,25 m
Magasság	2,64 m
Tömeg	42,4 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	10–70 mm
Elsődleges fegyverzet	105 mm-es [L7A3] huzagolt csövű harckocsiágyú
Másodlagos fegyverzet	2 db 7,62 mm-es MG 3i géppuska, 8 db ködgránátvető
Műszaki adatok
Motor	MTU MB 838 Ca. M500
Teljesítmény	930 LE (515 kW)
Felfüggesztés	torziós rugó
Sebesség	70 km/h
Fajlagos teljesítmény	24,2 LE/tonna
Hatótávolság	600 km
A Wikimédia Commons tartalmaz Leopard 1 témájú médiaállományokat.

A fejlesztés története

Nyugat-Németország 1956 novemberében határozta el az addig rendszerben tartott amerikai M47 és M48 Patton harckocsik leváltását. A Leopardnak elnevezett program keretében 1957 nyarán tette közzé az új harckocsival szembeni elvárásait a Bundeswehr (nyugatnémet haderő): a harckocsi nem lehet nehezebb 30 tonnánál, tömeg-teljesítmény arányának legalább 30 LE/t kellett lennie, 20 mm-es páncéltörő lövedéket bármely oldalának fel kellett fognia, továbbá vegyi és nukleáris támadás esetén is megfelelő védelmet kellett nyújtania a személyzet számára. Főfegyverzetként egy 105 mm-es löveget határoztak meg (végül a brit L7A3 105 mm-es, huzagolt csövű ágyút választották), s legalább annyi lőszert kellett szállítania, mint az amerikai tankok.

A franciák komoly érdeklődést tanúsítottak a program iránt, hiszen saját, AMX–50 programjukat éppen akkoriban állították le. Ennek köszönhetően 1957 nyarán Nyugat-Németország és Franciaország megállapodott egy közös fejlesztési program elindításáról, amelyben három német és egy francia fejlesztőcsapat vett részt, s mindegyiknek két-két prototípust kellett előállítania. 1958-ban Olaszország is csatlakozott a programhoz.

1960-ban több prototípus tesztelését is elkezdték (még ez előtt, 1959-ben elhatározták a németek, hogy egy második tervezési fázisba kezdenek, melynek keretében továbbfejlesztik a prototípusokat). 1963-ban a nyugatnémet vezetés a Porsche által elkészített Model 734 tervet fogadta el, azonban néhány változtatást hajtottak végre: többek között új tornyot kapott, a motorteret is bővítették, valamint megemelték a test hátulját, és a motor fölé helyezték a hűtőradiátorokat.

1962-ben a franciák is bemutatták saját modelljüket, amely az AMX–30 nevet kapta. 1963-ban a francia és nyugatnémet vezetés úgy döntött, hogy saját modelljüket gyártják és állítják hadrendbe. Olaszország is először úgy döntött, hogy saját harckocsit fejleszt ki, de végül úgy döntöttek: az amerikai M60A1 harckocsit rendszeresítik (később pedig megvásárolták a Leopard 1 licencét).

1963-ban Nyugat-Németország kormánya szerződést kötött a müncheni Kraus-Maffei Művekkel, valamint a kieli Krupp-Mak cégekkel. Míg előbbi a harckocsit gyártotta, addig utóbbi a páncélozott műszaki járműveket készítette. Az első sorozatot 1965-re gyártották le.

Felépítése, felszereltsége

A Leopard 1 egy hagyományos elrendezésű harckocsi, ennek megfelelően a torony a test közepén helyezkedik el, a 830 lóerős, V-10-es MTU dízelmotor pedig hátul, hosszában, amelyet egy tűzálló fal választ el a legénységtől.

A vezető elől, jobboldalt foglal helyet, tőle balra helyezték el a lőszertárolót, amelyben összesen 42 darab 105 mm-es lőszert lehet raktározni. A toronyban jobboldalt foglal helyet az irányzó, munkáját egy periszkóp segíti, mögötte pedig a parancsnok ül, akit nyolc periszkóp támogat. A töltő (aki számára két periszkóp áll rendelkezésre) pedig a lövegtől balra helyezkedik el. A löveg fölött van elhelyezve az aktív infravörös éjjellátó berendezés sugárvetője, valamint egy hatalmas fényszóró.

Mozgékonyság

A harckocsi meghajtását egy MTU B 838 Ca-M500 típusú, V10-es, 830 lóerős dízelmotor biztosítja: műúton 65 km/h sebességre képes. Maximális hatótávolsága 600 kilométer műúton, illetve 450 km terepen.

Típusváltozatok

Harckocsi altípusok

• Leopard 1: alaptípus.
• Leopard 1A1: az első sorozat után kisebb módosításokat hajtottak végre, melyek után a következő három sorozat az A1 jelzést kapta. A módosítások keretében beépítettek egy lövegstabilizátort, melynek segítségével mozgás közben pontosabb tüzelés volt lehetséges. A löveget egy hőkiegyenlítő köpennyel látták el. 1974 és 1977 között minden első sorozatban gyártott Leopard 1-et A1A1-re fejlesztettek, melynek keretében a Blohm & Voss által fejlesztett kiegészítő páncélzattal látták el. Az 1980-as években újabb változtatásokat hajtottak végre: az első Leopard 2-esekről (szintén felújításkor) leszerelt PZB 200 éjjellátó készülékeket szereltek fel a torony jobb felső részére. A módosítások következtében a Leopard 1A1A2 jelzést kapták. A SEM 80/90 típusú digitális rádiókkal felszerelt A1A2 harckocsik az A1A3 nevet kapták.
• Leopard 1A2: az ötödik sorozat 1972 és 1974 között leszállított 232 harckocsija tartozott ebbe a kategóriába. A tornyot erősebb páncélzattal látták el, s felszerelték a korábbi típusokba épített fejlesztéseket. A parancsnok és az irányzó jobb éjjellátót kapott. Mindezek mellett továbbfejlesztett légkondicionálót is beépítettek.
• Leopard 1A3: az ötödik sorozat további 110 harckocsiját új - üreges páncélzattal és ék alakú lövegpajzzsal felszerelt - toronnyal látták el. E változtatások eredményeként amellett, hogy nem került újabb páncéllemez a tankra, mintegy 50%-kal nőtt a harckocsi védelmi képessége. A parancsnoki állást ellátták egy TRP-2A független optikai irányzékkal.
• Leopard 1A4: az 1974-től leszállított hatodik sorozat 250 harckocsija kapta az A4-es jelölést. Külsőre megegyezett az A3-as sorozattal, de új, digitális számítógépes tűzvezető rendszert kapott, ennek nyomán az irányzó egy EMES 12A1 optikai irányzó-berendezést, a parancsnok pedig egy PERI R12 éjjellátóval kombinált optikai periszkópot.
• Leopard 1A5: az 1980-as években úgy döntöttek, hogy a rendszerben tartott A1-es változatokat új tűzvezető-rendszerrel és éjjellátó készülékekkel látják el. A fejlesztések miatt új torony beépítése vált szükségessé. A tornyot felkészítették a Leopard 2 120 mm-es lövegének fogadására, erre azonban nem került sor. 1983-ban a Leopard 2 EMES 15 tűzvezető-rendszeréből továbbfejlesztett EMES 18-ast választották az A5 típus számára, lézeres távolságmérővel és infravörös képalkotóval. 1987-től kezdve szinte az összes, külföldön rendszerben álló Leopard 1-en is elvégezték a módosításokat, így napjainkban ez az altípus tekinthető a standard Leopard 1-nek.
• Leopard 1A6: a Leopard 2 120 mm-es lövegét építették be egy A1A1-be, valamint erősebb kiegészítő páncélzatot szereltek a toronyra. A programot végül 1987-ben felfüggesztették, mert az A5 olcsóbb és sikeresebb megoldásnak bizonyult.

Egyéb változatok

• Bergepanzer: a Leopard 1 alvázára épülő műszaki jármű.
• Bergepanzer 2: továbbfejlesztett műszaki jármű.
• Gepard: a Leopard 1 alvázára épülő, önjáró légvédelmi gépágyú.
• Biber (Hód): a Leopard 1 alvázára épülő hídvető.

Alkalmazók

• Németország: 2437 darab; hadrendből kivonva.
• Ausztrália: 71 darab (Leopard 1A3); hadrendből kivonva (59 darab amerikai M1 Abrams váltotta).
• Belgium: 334 darab (Leopard 1A5); a hídvető változat kivételével az összeset kivonták.
• Brazília: 128 darab Leopard 1A1 és 240 darab Leopard 1A5.
• Dánia: a műszaki harcjármű és a hídvető változat hadrendben.
• Ecuador: 30 darab Leopard 1-et vásároltak Chilétől.
• Görögország: 520 darab Leopard 1A5; 223 darabot hamarosan kivonnak a hadrendből.
• Hollandia: 468 darab Leopard 1A5; hadrendből kivonva.
• Kanada: 114 darab Leopard C2 (a Leopard 1A5 módosított változata); 66 darab szolgálatban.
• Libanon: 43 darab belga Leopard 1A5 megrendelve.
• Norvégia: 172 darab Leopard 1; jelenleg a hídvető és műszaki harcjármű szolgálatban.
• Olaszország: 600 darab Leopard 1A2 és 120 darab Leopard 1A5 (nagyrészt helyben, licenc alapján gyártva); hadrendből kivonva.
• Törökország: 337 darab modernizálva Leopard 1T-re.

Harci alkalmazása

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Leopard_1 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Leopard 1 típusismertető