Leszno
Leszno (németül Lissa) város Lengyelország nyugati részén a Nagy-lengyelországi vajdaságban két nagy központ: Poznań és Wrocław között. Mintegy 64 000 lakos él benne 31,9 km² területen.[2]
| Leszno | |||
.jpg) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Lengyelország | ||
| Vajdaság | Nagy-Lengyelországi | ||
| Járás | Járási jogú város | ||
| Rang | város | ||
| Alapítás éve | 14. század | ||
| Irányítószám | 64-100-tól 64-106-ig, 64-110 | ||
| Körzethívószám | (+48)65 | ||
| Rendszám | PL, PLE | ||
| Testvérvárosok | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 61 791 fő (2021. márc. 31.)[1] | ||
| Népsűrűség | 1 937,02 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 88 m | ||
| Terület | 31,9 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 51° 50′ 25″, k. h. 16° 34′ 30″51.840340°N 16.574940°EKoordináták: é. sz. 51° 50′ 25″, k. h. 16° 34′ 30″51.840340°N 16.574940°E | |||
| Leszno weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Leszno témájú médiaállományokat. | |||
Története
szerkesztés
Leszno kezdetei
szerkesztésLesznót először 1393-ban említi oklevél. Ebben az időben Leszczno település Karnini Stefan birtokában volt, aki a Wieniawa címer pecsétjét birtokolta. A Wieniawiak nemzetsége a tulajdonukban lévő falu után felvették a Leszczyński nevet. A 15. században két település állt itt: Leszczno és Leszczynko. Leszno fejlődésnek indult és maga mögött hagyott olyan, korábban jelentősebb és gazdagabb településeket mint Wschowa, Kościan, Osieczna, Święciechowa. A 16. században Leszno a reformáció fontos központjává vált. 1543-ban IV. Rafał Leszczyński Öreg Zsigmond királytól jogot kapott, hogy a falut felhasználva várost alapítson ugyanolyan névvel. 1547-ben a település, amely közben már gimnáziummal is rendelkezett, amelyikben többek között Comenius és Jan Jonston is tanított, városjogokat is kapott.
Reformáció
szerkesztésA cseh testvérek letelepedése 1516-ban és a sziléziai takácsok beköltözése a városba Leszno gyors fejlődését eredményezte. 1626-ban a cseh testvérek felső iskolát alapítottak és ebben az évben építették fel a ma is álló zsinagógát, 1633-ban evangélikus egyházközség alakult. 1638-1647 között itt élt Johann Heermann és itt is temették el. A 17. századi Leszno volt Nagy-Lengyelország legnagyobb nyomdai központja, ami a helyi evangélikusok tevékenységéhez kapcsolódott.
1636-1639 között a város területe jelentősen megnőtt, földbástyákkal, erődítésekkel vették körül. Négy kapu (az északi Kościańska, a keleti Osiecka, a nyugati Święciechowska és a déli Rydzyńska) kötötte össze a várost a külvárosokkal. Gyakran tartottak vásárokat, a lakosság sokat nyert az itt szedett vámon és adókon. A Lesznóban készített árukat Szászországba, Oroszországba és Litvániába exportálták. Leszno aranykora 1655-ben ért véget, amikor a város leégett és romba dőlt, majd 1707-ben feldúlták az oroszok, és 1709-ben pestisjárvány tizedelte meg az embereket.
A város virágzása tovább folytatódott a kereszténység megosztottsága, a vallási háborúk és üldöztetések idején. Az olyan városok, mint Leszno tették lehetővé, hogy Lengyelország elkerülje a máglyákat. Lesznóban négy vallás hívei éltek együtt: a cseh testvérek, lutheránusok, katolikusok és zsidók. Az újkorban Leszno a tudományos élet központjává is vált. Vízvezetéket építettek. A város Poznań után a második legfontosabb várossá, és ezt a helyét Lengyelország felosztásáig meg is őrizte. A város fejlődése addig töretlen volt. A textilipar központja lett és bizonyos értelemben az egész környék ipari iskolája. A posztókészítés például szolgált az egész régiónak. Itt tanulta meg az ipar fortélyait nemcsak a lengyelek többsége (Poznańból vagy Krakkóból), hanem németek Berlinből, Augsburgból, Königsbergből, Lübeckből és Lipcséből is.
A városban gimnázium működött gazdag könyvtárral és színházzal. A lesznói iskolákban a 18. század második felében egyidejűleg több száz tanuló tanult. Lengyelország felosztása előtt Leszno és környéke volt az ország gazdaságilag legfejlettebb része.
Lengyelország felosztása
szerkesztésA második felosztás során Leszno Poroszországhoz került, de a lakosság aktívan ellenállt a germanizációnak. 1767-ben és 1790-ben hatalmas tűzvészek pusztítottak. A város csak 1920-ban került vissza Lengyelországhoz. Az idegen uralom alatt a város egész Nagy-Lengyelországgal együtt visszafejlődött, mert a porosz politika a német területek mezőgazdasági hátteréül akarta használni. Leszno elveszítette korábbi vezető helyzetét, noha továbbra is jelentős város maradt. A város megújult, urbanisztikai szempontból fejlődött, de a posztó és vászongyártás nem tudott lépést tartani a fejlődéssel, a gabonakereskedelem és malomipar szintén hanyatlott.
A lengyel hagyományok egy darabig tovább éltek, például a gimnáziumban a tanítás nyelve lengyel maradt, annak ellenére hogy a városban a lengyelek már kisebbségben maradtak. A germanizáció azonban tovább folyt. 1876-1900 között a lengyel nyelvű tanítást megszüntették a gimnáziumban, a lengyel tanárokat elbocsátották, ami a lengyelek ellenállását váltotta ki. A Nagy-Lengyelországi felkelésben a város lakosságából sokan részt vettek.
A két világháború között
szerkesztésA város fontos közlekedési csomópont lett. Fejlődésnek indult az ipar és kereskedelem: malmok, sörgyárak, fűrésztelepek, bőrgyárak, vegyi üzemek, textilgyárak, mérleg- és zongoragyár, cukorgyár létesült és feldolgozták a helyi mészkövet. A két háború közötti német lakosság nagy része elköltözött. A város lakosságának 1919-ben 70%-át lengyelek alkották, 1939-ben mintegy 90%-át.
II. világháború
szerkesztésA háború kitörése után a németek a Tannenberg-hadművelet keretei között 20 lengyelt agyonlőttek, majd megkezdődött a lengyelek (a lakosság mintegy 80%-ának) tömeges deportálása a Lengyel Főkormányzóság területére és Lesznót a birodalomhoz csatolták.[3] A város területén két kényszermunka tábor is működött lengyelek és zsidók számára. A szovjet hadsereg 1945. január 31-én vonult be a városba.
Legújabb történelem
szerkesztésA háború befejezése után újjáépítés kezdődött. Vitorlázó repülőtér épült Strzyżewiében, 1971-ben új vasúti és autóbusz-pályaudvar létesült, több lakótelep épült fel és kulturális és pihenőközpontok létesültek. 1975-1998 között a város vajdasági központ volt, a városhoz csatoltak több környező községet. Ipari telepek, gyárak épültek.
Műemlékek
szerkesztés
- Sułkowski-palota (18. század) Pompeo Ferrariego építette barokk épület a korábbi reneszánsz épület helyén.
- Városháza (17. század vége)
- Zsidó negyed (épült 1626-ban)
- Új zsinagóga (18. század)
- Társaskáptalan Szent Miklós-templom (1680)
- Az öreg város piactere. A házak nagyrészt 1870 és 1914 között épültek.
- Szent János-templom (1654)
- Szent Kereszt-templom (18. század) és lapidárium.
- Lakóház a Święciechowska utca 48. alatt.
- Evangélikus templom
- Szélmalmok
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ https://bdl.stat.gov.pl/api/v1/data/localities/by-unit/023015963011-0954225?var-id=1639616&format=jsonapi, JSON, 2022. október 6.
- ↑ Terület és népesség 2007-ben ([[Główny Urząd Statystyczny|GUS]]). [2009. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 21.)
- ↑ Pomniki. [2009. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 21.)
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Leszno című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
szerkesztés
