Levédia

a magyar törzsek szállásterülete

Levédia (görögül Λεβεδία) a magyar törzsek szállásterülete volt a kelet-európai pusztán a 9. században.

A magyar törzsek vándorlásának feltételezett útvonalai

A magyarok e területre költözése VII. Kónsztantinosz bizánci császár műve – A birodalom kormányzásáról (DAI) – alapján 950-hez képest „régen” volt: „A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának szálláshelyet, azon a helyen, melyet első vajdájukról Levediának neveznek.” Különböző forrásokra alapozva feltehető, hogy a hódítás 750 körül történt. A mintegy négy emberöltőt kitevő időszak akkoriban hosszú periódusnak számított, és a beköltözés pontos dátumát nem őrizte meg az emberi emlékezet.

A császár tudósításában szereplő Levedi (Λεβεδιας) alighanem egy levediai illetőségű főember – βοεβόδος[1]– volt, aki egyébként más forrásokban nem szerepel, s személyét ez idáig nem sikerült semmi módon azonosítani. Más elképzelések szerint egy Levedi nevű törzsfő nevét ruházták rá a szóban forgó területre.

A szállásterület ilyen elnevezését valószínűleg soha sem használták a gyakorlatban, az a császár alkotása, a végén ugyanis az -(i)a országnévképző fedezhető fel. Levedinek a magyarok bizonyára Levedi közvetlen szálláshelyét hívták;[2] a bizánciak pedig Levedihez és Levedibe utazhattak diplomáciai ügyekben. Ezt a császár tévedésből kivetítette az egész magyar szállásterületre.

Levédia problémájaSzerkesztés

Az írott források által említett Levédiát és Etelközt a kutatók nagy része térben és időben elkülönítette, és Levédiát az Etelközt megelőző szállásterületnek tekintette. Kónsztantinosz De administrando imperio (DAI) művéből tudjuk, hogy a besenyők támadása miatt a magyar törzsek egy része nyugat felé költözött, Etelközbe. További támpont lenne a Kazár Birodalom közelsége, illetve, ha a DAI-ban említett törzsi szállásterület folyóját a "Chidmast amelyet Chingilusnak is hívnak" - sikerülne azonosítani.[3] Ezen támpontok alapján a kutatók többsége a Don és a Dnyeper közti területre helyezte Levédiát, illetve korábban a történészek a Don-Donyec vidékére valószínűsítették ezt a törzsszövetségi területet. Ugyanakkor elmondható, hogy „nincs régészeti nyoma annak, hogy a 6-8. század között az Ural vidékéről újabb népesség költözött volna” a Don és a Donyec közötti területre. „Régészetileg tehát jelenleg elfogadhatónak tűnik az a történelmi elképzelés, mely nem számol önálló levédiai szállásterülettel, hanem azt Etelköz - feltehetőleg keleti - részének tekinti.” [4]

Elsőként Vékony Gábor vette észre, hogy a DAI 37. és 38. fejezetének összevetésével megállapítható Levedia fekvése. A két fejezet a magyarok és besenyők szállásterületeit sorolja fel. Az adatok térbeli elhelyezése alapján egyetlen logikus következtetés vonható le: Levedia a Volga alsó folyásától keletre, az Ural folyó vidékén helyezkedett el. A történeti forrásból kinyert adat tehát ugyanarra a területre helyezi Levedia fekvését, ahol a fizikai antropológiai kutatások szerint a honfoglaló magyarok egyik csoportja kialakult a késő vaskorban, és ahonnan ismertek magyar jellegű régészeti leletek is.[5]

Levédia Volga menti elhelyezkedését támogatja Olekszij Komar ukrán régész elképzelése, hogy etimológiailag a Chidmas (Χιδμάς) folyó a Kámával azonosítható.[6][7]

Alternatív elméletekSzerkesztés

A XIX. század 40-50-es éveiben Jerney János úgy vélte, Levédia nevét az ukrajnai Велика Лепетиха (Velika Lepetikha) és Мала Лепетиха (Mala Lepetikha) település őrizte meg. A szláv лебедь jelentése hattyú. Levédia tehát a Hattyúk földje.[8] 1844 és 1845 között, Jerney egy évig tartó útja során bejárta a Fekete- és az Azovi-tenger mellékét, a Krím-félszigetet és a Don mellékét. Az utazás eredményeiről 1851-ben jelent meg kétkötetes könyve, Jerney János keleti utazása a magyarok őshelyeinek kinyomozása végett 1844 és 1845. A könyv második kötetében található az a rész – Lebediai út –, mely a Levédiával kapcsolatos kutatás részleteit tartalmazza.[9]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Ez egy szláv jövevényszó ('vojvoda', magyarul vajda).
  2. Arra, hogy a magyarok személynévvel csupán egy szűk és körülhatárolt területet jelöltek, több mai magyarországi település neve utal.
  3. Eddig azonban nem találtak olyan térképet, amelyen ez a folyó szerepelne.
  4. Sudár 2014 34. o.
  5. Keszi Tamás: Levedia, the egg of Columbus and what follows. In: Az Intercisa Múzeum Évkönyve 2 (2017) 29-55. magyarul
  6. Konferencia Magna Hungariában (2018)
  7. Amennyiben pedig a Χιδμάς folyónév Kámával való etimológiai megfeleltetését is elfogadjuk, melyet Olekszij Komar fejtett ki legutóbb, úgy egyre több érvet találunk Levédia keleti elhelyezkedésére.” (Nyest.hu)
  8. Jerney 1851
  9. Jerney János keleti utazása II. kötet

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Olekszij Komar: A korai magyarság vándorlásának történeti és régészeti emlékei. Budapest, 2018.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés