Lev Jakovlevics Rohlin

szovjet, majd orosz tábornok, politikus

Lev Jakovlevics Rohlin (oroszul: Лев Яковлевич Рохлин; Aral, 1947. július 6. – Klokovo, 1998. július 3.) orosz altábornagy, politikus.

Lev Jakovlevics Rohlin
Született1947. június 6.
Aral
Elhunyt1998. július 3. (51 évesen)
Klokovo
Állampolgársága
Foglalkozása
  • politikus
  • katona
  • az Állami Duma képviselője
  • katonatiszt
Tisztségeaz Állami Duma képviselője
Iskolái
  • M. V. Frunze Katonai Akadémia
  • Tashkent Higher All-Arms Command School
  • Oroszországi Fegyveres Erők Vezérkari Katonai Akadémiája
Kitüntetései
  • Vörös Zászló érdemrend
  • Vörös Csillag-rend
  • A Haza Szolgálatáért a Szovjetunió Fegyveres Erőiben érdemrend, 3. fokozat
  • Medal "For Distinction in Military Service", 1st class
  • Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem ötvenedik évfordulójára emlékérem
  • Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem
  • A szovjet fegyveres erők 50. évfordulója emlékérem
  • A szovjet fegyveres erők 60. évfordulója emlékérem
  • Jubilee Medal "70 Years of the Armed Forces of the USSR"
  • Badge "To a Warrior-Internationalist"
  • Order of the Red Banner
  • Medal "To a Warrior-Internationalist from the Grateful Afghan People"
  • Medal "For Impeccable Service", 3rd class
  • Medal "For Impeccable Service", 2nd class
  • Medal "For Distinction in Military Service"
Halál okaemberölés
SírhelyeTrojekurovszkoje temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Lev Jakovlevics Rohlin témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Családja szerkesztés

Apját 1948-ban letartóztatták és a Gulagra vitték. Anyja később három gyermekével Taskentbe költözött.

Tanulmányai szerkesztés

  • Taskenti Összfegyvernemi Parancsnoki Katonai Főiskola (1970)
  • Frunze Összfegyvernemi Parancsnoki Akadémia
  • Vezérkari Akadémia (1993)

Pályafutása szerkesztés

Iskoláit kiváló eredménnyel végezte el, majd a szakaszparancsnoki beosztástói a hadtestparancsnoki pozícióig minden szinten tapasztalatokat szerzett a szovjet, majd az orosz hadseregben.

Első tiszti beosztását a Német Demokratikus Köztársaság-ban, a Wurzen melletti szovjet helyőrségben kapta. Ezután szolgált a sarkköri alakulatoknál, majd szolgált a Leningrádi, Turkesztáni és a Kaukázuson-túli Katonai Körzet különböző egységeinél és magasabbegységeinél.

1982–1984 között Afganisztánban ezred-, majd hadosztályparancsnok volt.

A Szovjetunió felbomlása után végezte el a Vezérkari Akadémiát elvégzését, ezt követően a volgográdi 8. hadtest parancsnokává nevezték ki. 1994. december 1-től 1995 februárjáig a 8. hadtest parancsnokaként részt vett az első csecsen háborúban. Sikeresen, csapatai lehető legkisebb veszteségével vett részt Groznij elfoglalásában. Ez utóbbi teljesítményéért felterjesztették az Oroszország Hőse kitüntető címre, amit visszautasított, mondván, hogy a polgárháború nem hoz dicsőséget a katonai vezetők számára, az szerencsétlenség minden résztvevő számára.

Ezután a politika felé fordult, és az 1995. évi parlamenti választásokon a Nas Dom Rosszija nevű tömörülés színeiben bejutott az Állami Dumába, majd 1996-ban a Védelmi Bizottság elnökévé választották. Határozott küzdelmet folytatott a hadseregben eluralkodó korrupció ellen. 1997 szeptemberében kilépett parlamenti frakciójából. 1998. május 20-án a rendkívül szókimondó tábornokot leváltották a Védelmi Bizottság elnöki tisztségéből. Ekkor saját politikai mozgalmat hozott létre „a hadsereg, a hadiipar és a hadtudomány támogatására” együtt olyan személyiségekkel, mint mint a korábbi védelmi miniszter, Igor Nyikolajevics Rogyionov, a volt KGB-főnök, Vlagyimir Alekszandrovics Krjucskov vagy a Légideszant-csapatok volt parancsnoka, Vlagyimir Acsalov tábornok.

1998. július 2-áról 3-ára virradó éjjel, a Moszkva melletti nyaralójában – a hivatalos vizsgálat szerint – a felesége családi viszályt követően lelőtte. A feleségét letartóztatták, majd hosszú vizsgálati fogságot követően felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték.

A tábornok halála körül sok volt a rejtély. A gyilkosság napján a nyaraló közelében egy kiégett gépkocsit találtak, benne három összeégett holttesttel. A 2010-es évek elején több írás is megjelent arról, hogy a Borisz Jelcin elhatalmasodó alkoholizmusa miatt gyengülő vezetés ellen a tábornok katonai puccsot tervezett, amihez sikerült megnyernie a hadsereg több elégedetlenkedő vezetőjét, és ezért gyilkoltatták meg.

Forrás szerkesztés

  • Tömösváry: Tömösváry Zsigmond: A hagymakupolák árnyékában: Egy katonadiplomata visszaemlékezései. Budapest: Zrínyi. 2018. 374–375. o. ISBN 978 963 327 728 7