Ličko Lešće

falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében

Ličko Lešće falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Otocsánhoz tartozik.

Ličko Lešće
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségOtocsán
Jogállásfalu
Irányítószám53224
Körzethívószám+385 053
Népesség
Teljes népesség571 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság463 m
Terület29,80 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 48′, k. h. 15° 19′Koordináták: é. sz. 44° 48′, k. h. 15° 19′
A Wikimédia Commons tartalmaz Ličko Lešće témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Zenggtől légvonalban 39 km-re, közúton 55 km-re, községközpontjától 10 km-re délkeletre a Gacka völgyében, a Kis-Kapela és a Velebit-hegység között fekszik. Itt halad át az Otocsánt Gospić-csal összekötő 50-es számú főút és az A1-es autópálya is.

Története szerkesztés

Ličko Lešće területe már történelem előtti időkben is lakott volt. A kőkorszakban itt élt emberek nyomaira leginkább a település határában található Pećina nevű régészeti lelőhelyen levő barlangban bukkantak, ahol az i. e. 10000 és 4000 közötti időszakból származó kőszerszámok kerültek elő. A régészeti lelőhelyre a barlang bejáratánál elhelyezett tábla is utal. A barlang később is lakott volt, azt bizonyítják az 1,30 méter mélységből előkerült bronzkori cserépmaradványok. A korai vaskorban a barlang időszakosan újra menedékül szolgált, mivel ebből a korból származó kerámia edénytöredékeket is találtak a barlangban és annak a dombnak a lábánál ahol a barlang található. A barlang még a II. világháború idején is búvóhelyül szolgált a harcok idején a lakosság számára. Az emberek ókori jelenlétére utal a falu határában talált két kőből faragott oltáralapzat, melyen Augustus és Traianus császárok tiszteletére írt szöveg olvasható.

A mai település valószínűleg a 17. század végén keletkezett, amikor Krajna és Gorski Kotar vidékéről katolikus horvátokat telepítettek ide. Ők részben a környék falvainak korábbi, török elől elmenekült lakosságához tartoztak. Az újonnan érkezettek a letelepítés fejében a török elleni harcokban katonai szolgálatot láttak el. A település egészen a katonai közigazgatás 19. századi megszüntetéséig a katonai határőrvidék otocsáni ezredéhez tartozott. 1700-ban a település központjában felépítették a nép által Sveta Lozarijának nevezett Rózsafüzér Királynője (Majke Božje od sv. Krunice) templomot. 1721-ben a falu felső részén felépült a Szent Ferenc kápolna is, melynek falaiba amint azt a latin feliratos faragott követ tanúsítják az ókori Arupium városának köveit is beépítették. 1745-től káplán működött a településen, majd 1769-ben Ličko Lešće önálló plébánia lett. 1786-ban a plébániatemplomot megújították, 1828-ban pedig felépült a plébániaház is. 1831-ben megnyílt a falu első iskolája.

1857-ben 1564, 1910-ben 1907 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Lika-Korbava vármegye Otocsáni járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A kulturális élet fejlődését jelzi, hogy 1828-ban a Lika egyik legnagyobb vállalkozójának Delko Bogdanićnak a kezdeményezésére megalakult a „Seljačka sloga” kulturális egyesület és ennek „Javor” nevű tamburás népzenei szekciója. 1930-ban a fűrészüzem és a vasút igényeinek kielégítésére erőművet építettek. 1936-ban Vrilán felépítették a kultúrházat. 1980-ban az iskola területén megalapították a "Ružica Brkljačić" kulturális és művészeti egyesületet, melyet 1994-ben „Gacka“ névre kereszteltek át. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. A falunak 2011-ben 706 lakosa volt.

Lakosság szerkesztés

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.564 1.742 1.697 1.826 1.909 1.907 1.982 1.932 1.817 1.678 1.488 1.364 1.197 1.211 891 706

Nevezetességei szerkesztés

  • A település központjában áll a Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt plébániatemplom.[4] A templomot 1700-ban építették, 1786-ban megújították. Főhomlokzatával északra tájolt egyhajós épület, négyszögletes alaprajzú hajóval, sokszög záródású szentéllyel, a tőle nyugatra fekvő sekrestyével és a homlokzat feletti harangtoronnyal. A főoltár a 19. század végéről származik, a mellékoltárok pedig barokk-klasszicista stílusúak. Rokokó szószéke, keresztelőmedencéje, régi liturgikus tárgyai vannak.
  • A felső lešćei falurészen áll az 1721-ben épített Szent Ferenc kápolna.[5] Egyhajós épület, téglalap alakú hajóval, keskenyebb félköríves szentéllyel és a főhomlokzat feletti egyetlen harangtoronnyal. A homlokzatot egyszerűen tagolja a téglalap alakú bejárat és egy kis téglalap alakú ablak az oromzaton. A főhomlokzat téglalap alakú bejárata fölé faragott, virágdíszítésű kőlap, valamint a templom építésére utaló felirat került elhelyezésre. A templom falába négy, latin felirattal ellátott római kőből faragott kőlapot építettek. A templom valószínűleg egy római épület helyén létesült. A második világháború után helyreállították, majd és 1982-ben titulusát Paolai Szent Ferencre változtatták.
  • A falu közelében emelkedik a Karin domb, ahol egykori vár hengeres tornyának és két falszakaszának romjai láthatók.
  • A Pećina nevű régészeti lelőhelyen levő barlangban kőkorszaki, bronzkori és vaskori leletek kerültek elő.
  • A Gacka folyón a Gornja skela (Tonkovića vrilo) helyen több malom, kallómalom és fűrészmalom található.[6] A szóban forgó hagyományos építmények ma már nagyon rossz állapotban vannak. A felépítmények faszerkezetei több helyen összeomlottak, és csak a kő tartóelemek maradtak meg. Ezek a hagyományos építmények Otocsán és környékének a 19. századból származó térképészeti ábrázolásain is láthatók. A malomrendszer része volt a Gacka-völgy szerteágazó vízrendszerének.

Források szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés