Li Peng

(1928–2019) kínai politikus, a népköztársaság miniszterelnöke 1988-tól 1998-ig

Li Peng (egyszerűsített kínai: 李鹏, hagyományos kínai: 李鵬 pinjin átírással: Lǐ Péng) (Sanghaj, 1928. október 20.Peking, 2019. július 22.)[9] kínai mérnök, politikus, két terminuson át a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke (1987–1998 között). A Kínai Kommunista Párt (KKP) keményvonalas irányzatának vezéralakja volt,[10] a nyugati sajtó a pekingi hentes (butcher of Beijing) gúnynévvel illette a Tienanmen téri vérengzésben játszott szerepe miatt.[11]

Li Peng
(李鹏)
Lipeng.jpg
Született 1928. október 20.[1][2][3][4][5]
Sanghaj[6]
Elhunyt 2019. július 22. (90 évesen)[7][4][5]
Peking[7]
Beceneve
  • el carnicero de Tiananmen
  • Butcher of Beijing
  • pekingi hentes
Állampolgársága
  • Kínai Köztársaság (1928. október 20. – 1949)
  • kínai (1949 – 2019. július 22.)
Házastársa Csu Lin (1958. július 10. – 2019. július 22.)[8]
Gyermekei
  • Li Hsziao-peng
  • Li Hsziao-lin
  • Li Hsziao-jung
SzüleiCsao Csün-tao
Li Suo-hszün
Foglalkozása politikus
Tisztség
  • member of the National People's Congress
  • Minister of Education of the People's Republic of China
  • Vice Premier of the State Council of the People's Republic of China (1983. június 6. – 1987. november 24.)
  • member of the Politburo of the Communist Party of China (1985. október 24. – 2002. november 15.)
  • Premier of the State Council of the People's Republic of China (1988. április 12. – 1998. március 17.)
  • Chairman of the Standing Committee of the National People's Congress (1998. március 16. – 2003. március 15.)
Iskolái Moscow Power Engineering Institute (–1954)
Kitüntetései
  • Grand Cross of the Order of the Sun of Peru‎
  • Nishan-e-Pakistan
  • Order of the Yugoslavian Great Star
  • Medal of Pushkin (2007)
Halál okabetegség
Sírhely Papaosan Forradalmárok Temetője
A Wikimédia Commons tartalmaz Li Peng témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Sanghaj francia negyedében született 1928-ban, forradalmár apját 1931-ben végezték ki kínai nacionalisták.[11] Tízéves korában a kommunista Csou En-laj - későbbi miniszterelnök - vette pártfogásába, és nevelte tovább fogadott fiaként. 1945-ben, 17 évesen lépett be a KKP-ba, 1948-ban Moszkvába küldték tanulni, ahol a Moszkvai Műszaki Egyetem erőmű karán (ma: Moszkvai Energiaintézet(wd)) diplomázott 1954-ben, mint vízerőművi mérnök. Ebben az időben a Moszkvában tanuló kínai diákok vezetője is volt. 1955-ben tért haza Kínába, ahol főmérnökként, majd igazgatóként dolgozott erőműveknél. A kulturális forradalom éveiben Tiencsin és Peking erőművállalatának igazgatója, majd 1979 és 1983 között a vízgazdálkodási tárca miniszterhelyettese volt.[12] 1981 őszén a Sárga-folyó áradása miatt a Lungjanghszia víztározó még épülő gátja átszakadással fenyegetett. Ez négy tartomány több millió lakosát, vasútvonalakat és ipari területeket fenyegetett, a közelgő katasztrófáról a világsajtó is beszámolt. Egy hét alatt négy méterrel emelték meg a gátat, így kerülve el a mindent elsöprő áradást. E munkálatok irányítója Li Peng volt, akit ha miniszterhelyettesként nem is feltétlenül ismertek, a gát megmentése révén országos hírűvé vált. Még abban az évben a vízgazdálkodási tárca vezetőjévé nevezték ki, majd miután a vízgazdálkodás és energiaügy egy minisztériumhoz került, ő lett az első miniszterhelyettes.[13] Ő jelentette be miniszterhelyettesként, hogy Kína húszéves atomerőműépítési programba kezdett, melynek során megtízszereznék a nukleáris erőművek akkori kapacitását.[14]

Három gyermeke van, felesége nyelvi főiskolát végzett. Ő maga oroszul és angolul beszélt.

Pályafutása állam és pártvezetőkéntSzerkesztés

1982-ben bekerült a KKP központi bizottságába,[15] 1985-ben a Politikai Bizottság tagja lett. Ugyanebben az évben egyébként Magyarországra is ellátogatott, nemzetközi politikai, gazdasági és pénzügyi kérdésekről tárgyalt és ellátogatott több hazai iparvállalathoz is. 1987-ben beválasztották a KKP Politikai Bizottságának (PB) állandó bizottságába. Ez a szervezet a 14-24 tagú legszűkebb pártvezetőket összefogó PB legfontosabb döntéshozó szerve, tagjainak száma általában 4-9 fő (1987-ben öt tagja volt). 1987. november 24-én[16] Csao Ce-jang addigi miniszterelnök lemondott, és Li Penget választották meg ügyvezető kormányfőnek (a kínai államszervezetben használatos hivatalos elnevezése: a Kínai Népköztársaság Államtanácsának miniszterelnöke). Ez az átmenetinek tűnő megoldás addig tartott, amíg az Országos Népi Gyűlés - a kínai parlament - 1988. április 9-én meg nem erősítette hivatalában, így ő lett a népköztársaság negyedik kormányfője.[15] Kínában ekkor már folyt a gazdaság átalakítása, egy liberálisabb gazdaságpolitika bevezetése. A politikusként fiatal Litől - 59 éves volt ekkor - azt várták, hogy kormányfőként folytatja ezt a politikát. Li azonban a politikai reformok ellenzőjeként lett ismert, és megpróbált gátat vetni a gazdaságmegújító törekvéseknek is.[17]

 
Tüntetők a Tienanmen téren 1989-ben

1989 május 5-én Kínába látogatott Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkára. A szovjetunióban 1986-ban meghirdetett glasznoszty ("nyíltság"), a peresztrojka ("átalakítás"), és az uszkorenyije (a gazdasági fejlődés "gyorsítása") jegyében politizáló pártvezető érkezésének a hírére békés tüntetés kezdődött a pekingi Mennyei béke terén. Az elsősorban diákok részvételével zajló demonstráció miatt a megtervezett programot is módosítani kellett, Li Peng nem kívánta megmutatni szovjet tárgyalópartnerének a teret, ami pedig a protokoll szerint hagyományos program volt a baráti látogatások során.[18] A tiltakozások Gorbacsov távozását követően sem szűntek meg, sőt, erősödtek a rendszer megváltoztatását sürgető jelszavak kíséretében. Gorbacsov látogatását követően, május 18-án a kínai parlamentben Li Peng és más kínai vezetők fogadták a diákok képviselőit. A rendkívül kemény, drámai hangvételű párbeszédet - Kínában szokatlan módon - élőben közvetítette a pekingi televízió. A párbeszéd eredménytelen volt: Li Peng az éhségsztrájk és a tüntetések leállítását kérte, míg a diákok szabadságot és demokráciát követeltek, lényegében semmilyen területen nem tudtak megegyezni a diákok és a pártállam képviselői.[19] A következő napon Li Peng rendkívüli állapotot hirdetett.[20] Ezt követően a tüntetők Li Peng lemondását követelték, míg a miniszterelnök kilátásba helyezte a tüntetés erőszakos feloszlatását. A június 2-áról 3-ra forduló éjjelen történtek világszerte a Tienanmen téri vérengzésként ismertek. A katonaság gépesített egységei behatoltak Pekingbe, és a téren fegyverhasználat mellett számolták fel a tüntetést. Ezzel szereztek érvényt Li Peng és Yáng Shàngkūn államelnök által bevezetett rendkívüli állapotnak.

 
Találkozó Putyinnal Moszkvában 2000-ben

A nyugati média a történtek egyszemélyi felelősének Li Penget tartotta - nem minden alap nélkül. A miniszterelnök még évekig maradt pozíciójában, James Miles Kína-elemző szerint a pártvezetés ezzel akarta demonstrálni, hogy sem Li Peng, sem a párt nem követett el hibát azzal, hogy vérfürdővé változtatta a tüntetést. Ha a történtek után elmozdították volna pozíciójából a kormányfőt, azzal azt érzékeltették volna, hogy mégis hibásnak tartják a politikus döntését. Így Lit tulajdonképpen a véres beavatkozás erősítette meg pozíciójában, és maradhatott hatalmon 1998-ig. Ugyanakkor bizony változások mégis történtek: Li hirtelen lelkes támogatójává vált a gazdasági reformoknak - legalábbis szóban. Felismerte ugyanis, hogy Tienanmen után tovább folytatni a gazdasági nyitást gátló politikát, öngyilkosság lenne.[21] 1993-ban járt le a mandátuma a kormánynak, az Országos Népi Gyűlés Li Penget meghagyta kormányfői pozíciójában annak ellenére, hogy korábban számos bírálat érte a gazdasági reformok akadályozása miatt. Ugyanakkor miniszterelnök-helyettesi pozíciójában megerősítették a kínai Gorbacsovként is emlegetett elszántan gazdasági reformista Csu Zsung-csit, és ugyanezen a parlamenti ülésen döntöttek arról is, hogy módosítják a kínai alkotmányt, belefoglalva azt, hogy Kína a "szocialista piacgazdaság" kiépítésén dolgozik - ezzel elzárva a reformok végrehajtása elodázásának lehetőségét Li Peng elől.[22]

Li Peng 1998-ig maradt posztján, akkor addigi helyettese, Csu Zsung-csi váltotta a kormány élén. Ekkor kinevezték a Politikai Bizottság elnökévé, de megtartotta a szűkkörű grémium, az állandó bizottságban viselt tagságát is, így továbbra is fontos személyisége maradt Kína politikai életének. 2002-3-ban lemondott ezekről a posztjairól, és visszavonult.[23]

2010-ben nyilvánosságra kerültek Li Peng állítólagos naplójának egyes részletei. Soha nem nyert bizonyítást, hogy a naplót valóban Li Peng írta, és a napvilágot látott részletek is hamar eltűntek a világhálóról. Ebben az állt, hogy Li Peng valójában egy, a pártvezetéssel, és azon belül személyesen Teng Hsziao-pinggel - aki a legbefolyásosabb, reformerként számontartott vezető volt abban az időben - is egyeztetett forgatókönyvet hajtott végre. Ha ez igaz, akkor a világ közvéleménye által a vérengzés legfőbb felelősének képe jelentősen árnyalódik - bár nyilván nem menti fel.[24] 2003 és 2014 között több részletben könyv formátumban - hivatalosan - is megjelent az állami vezető visszaemlékezése, mely az 1981 és 2003 közötti időszakról szól úgy, hogy egy szót sem ejt az 1989-ben a Tienanmen téren történt eseményekről.[25]

91. évében, Pekingben hunyt el.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. a b http://www.xinhuanet.com/politics/2019-07/23/c_1124789462.htm
  8. 李鹏新书回忆爱情与婚姻:与朱琳互称“大琳”“大鹏” (egyszerűsített kínai nyelven), 2014. június 29. (Hozzáférés: 2019. július 23.)
  9. Erik Eckholm – Chris Buckley: Li Peng, Chinese Leader Derided for Role in Tiananmen Crackdown, Dies at 90. The New York Times (angolul) (2019. júl. 23.) (Hozzáférés: 2019. dec. 3.)
  10. Pataky István: A Tienanmen téri vérengzés titkai. Magyar Nemzet, LXIV. évf. 10. sz. (2001. jan. 12.) 8. o.
  11. a b Lucy Hornby – Tony Walker: Li Peng, former Chinese premier, 1928-2019. Financial Times (angolul) (2019. júl. 23.) (Hozzáférés: 2019. dec. 3.)
  12. Li Peng. Népszabadság, XLV. évf. 278. sz. (1987. nov. 25.) 2. o. (fizetős hozzáférés)
  13. Várnai Ferenc: Arckép: Kína új kormányfője: Peng, a megfontolt. Magyarország, XXIV. évf. 48. sz. (1987. nov. 29.) 7. o.
  14. Kínai erőművek. Magyar Hírlap, XVI. évf. 145. sz. (1983. jún. 21.) 7. o.
  15. a b Li Pinget választották meg Kína miniszterelnökének. Magyar Nemzet, LI. évf. 85. sz. (1988. ápr. 11.) 2. o.
  16. Li Peng lett a kínai megbízott miniszterelnök. Népszabadság, XLV. évf. 278. sz. (1987. nov. 25.) 1. o. (fizetős hozzáférés)
  17. Petra Zwickert (szerk.): Officina világévkönyv: '94/95. Budapest: Officona Nova. 1994. 254. o.  
  18. Bokor Pál: Peking és Moszkva lezárja a múltat: Gorbacsov Kínába érkezett. Magyar Hírlap, XXII. évf. 112. sz. (1989. máj. 16.) 1. o.
  19. Véget ért Gorbacsov látogatása. Magyar Hírlap, XXII. évf. 115. sz. (1989. máj. 19.) 3. o.
  20. P. Szabó József: A csend világa: Pekingi fordulatok nyomában. Magyarország, XXVI. évf. 22. sz. (1989. jún. 2.) 9. o.
  21. The man who took on the dissidents. CNN (1999) (Hozzáférés: 2019. dec. 3.)
  22. Módosították a kínai alkotmányt: Továbbra is a marxizmus—leninizmus az irányadó. Magyar Hírlap, XXVI. évf. 74. sz. (1993. márc. 30.) 2. o.
  23. Li Peng - prime minister of China. Encyclopædia Britannica (2019. okt. 16.) (Hozzáférés: 2019. dec. 3.)
  24. Krajczár Gyula: Megjelenik Li Peng naplója. Népszabadság, LXVIII. évf. 132. sz. (2010. jún. 9.) 6. o. (fizetős hozzáférés)
  25. Li Peng szelektív memóriája. Népszava (2017. júl. 7.) (Hozzáférés: 2019. dec. 3.)