Főmenü megnyitása

Ligeti Jenő (újságíró)

magyar nyomdász, újságíró, lapszerkesztő

Ligeti Jenő (Zenta, 1875. szeptember 19.Budapest, 1969. február 21.) nyomdász, újságíró, lapszerkesztő.

Ligeti Jenő
Született 1875. szeptember 19.
Zenta
Elhunyt 1969. február 21. (93 évesen)
Budapest
Foglalkozása újságíró

ÉletpályájaSzerkesztés

12 gyermekes családban született, apja Lusztig Ignác (†1927) mészárosként kereste meg a család kenyerét, a család hamarosan Jenő születése után Budapestre költözött. A gyermek Ligeti Jenő elvégezte a négy elemit és a 4 polgárit, s utána már nem tudták taníttatni, tehát elszegődött a Pester Lloyd nyomdájába inasnak. Mint nyomdász mester Ritzkó nevű barátjával bejárta egész Európát gyalogosan és vonattal. Látogatták a nyomdákat, s ahol munkát kaptak, ott tovább maradtak. Látták, vagy éppen tapasztalták a nyomdász szakma legújabb eredményeit Párizsban, Londonban, Stockholmban, stb. Anyagi háttér nélkül küzdelmes volt ez a valcolás, de rendkívül eredményes is egyben.

Az 1890-es évek közepétől Budapesten dolgozott a nyomdász szakmában. Leánya emlékezete szerint Ligeti grafikai szakgépekkel is foglalkozott, nyomdai újításai is voltak. 1903-1908 közt feltehetőleg ő szerkesztette a magyar és német nyelvű Magyar Grafikus - Ungaricher Grafiker című szakmai időszaki kiadványt. A Népszavánál 1905-ben a rotációs sajtó bevezetésében nagy szerepet vállalt.

Szegeden 1910. május 22-én indult a Délmagyarország című helyi lap, amelynek előállításához szintén rotációs gépet használtak, e nyomda vezetője lett Ligeti, a gépeket és a betűket is ő szerezte be. A Délmagyarország már novemberben csőbe jutott. Ligeti Jenő és Holtzer Dávid (1869-1944) szegedi vagyonos kereskedő támogatta a továbbiakban a lapot. 1912-ben néhány hónapig a Szegedi Naplót is Ligeti és társa nyomtatta, bár a Napló ezt nem tüntette fel az impresszumban. Ekkor Ligeti és társa nyomtatták a lapokat. Ligeti társa Pásztor József volt. Megint jött a csőd, s mivel Ligeti Pásztornak váltót írt alá, mindenét elvesztette. A nyomda a Várnay cég kezébe került.

Az anyagi csőd után Ligeti az újságíró szakma felé fordult, 1912-ben már a szegedi Friss Hírek igazgatójaként működött, 1913. tavaszán ez véget ért, majd több lapnál dolgozott feltehetően mint kiadóhivatali vezető. Az 1918/19-es forradalmak idején bekapcsolódott az eseményekbe, felelős szerkesztője lett a szegedi Friss Híreknek, amely lap a Magyarországi Tanácsköztársaság korai szakaszában, 1919 március 25 és 1919 május 9 közt A Proletár címen jelent meg. 1919. április 14-én beválasztották a Szegedi Munkás-, Katona- és Földmíves Tanács tagjai közé Ligeti Jenőt (Juhász Gyulát, Móra Ferencet, Tamás Rezsőt is). Szegeden Ligeti vette közös tulajdonba a nyomdákat. A Tanácsköztársaság bukása után Ligetit megverték az „ébredők", többször is házkutatást tartottak nála, s hat hónap börtönbüntetésre ítélték, büntetését a Csillagbörtönben ülte le. A börtönbüntetés letöltése után még sokáig rendőri felügyelet alatt tartották. Ekkor hirdetési ügynök lett, különböző lapoknál elhelyezte a polgárok hirdetéseit.

1921. december 3-án a szegedi írók, újságírók alkalmi lapjában már Ligeti Jenő írása és karikatúrája is megjelent a többi szegedi újságíróéval együtt. 1922. február 6-án Ligeti szerkesztette a Hétfői Rendkívüli Újságot, ezen lap a Délmagyarország hetenként megjelenő melléklapja volt. 1923. október 20-án szolgálatba állt újból a Friss Híreknél is kiadóhivatal vezetőként. Végül már 1923-tól tartósan a Hétfői Rendkívüli Újság szerkesztője egészen az 1938-as zsidótörvény megjelenéséig. Ligeti szerkesztése alatt a Hétfői Rendkívüli Újság irányvonala baloldali volt. Rendszeresen publikált itt például Juhász Gyula, Dettre János. 1923 januárjában Ligeti közzétette Pór Tibor (született Sarlós Sándor) versét Ady Endréről, e vers nagy sajtóvitát váltott ki, sőt párbaj is kerekedett, a párbajra nem Ligetit hívták ki, de más cikkek kapcsán (olykor nagy összegű) pénzbüntetés, fogház „kijárt” neki.

Az 1920-as évek közepétől a Délmagyarországnál töltött be fontos szerepet, egyre több részvényt vásárolt, s a kiadóhivatal igazgatója, majd a Délmagyarország Rt. cégvezetője lett. Ligeti vezetése alatt működött a kiadóhivatal, a nyomda, a könyvkiadás, a kölcsönkönyvtár. Eredendően mint nyomdásznak szerepe volt a nyomdai háttér megerősítésében. A nyomdával kapcsolatban megjelent egy cikke Három és féléves út a rotációsig címmel (Délmagyarország, 1927. június 29.). Újságcikkei közül értékesek riportjai, úti beszámolói. Gazdasági kérdésekben igen tájékozott volt (például: Végig az újjászületett szegedi körkórházon (Dm.,1927. január 19.), Szőregnek különb villanyvilágítása van, mint a szegedi belvárosnak (Dm., 1929. február 12.), Mibe került a szülészeti klinika és hogy oszlik meg annak költsége (Dm., 1929. szeptember 1.), Szabad-e tömeges vásárlásra „csábítani” a közönséget (Dm., 1930. január 12.).

Magda lánya orvostanhallgató volt a szegedi egyetemen, az ő révén kapcsolatba került a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjaival. A Hétfői Rendkívüli Újság gyakran beszámolt a fiatalok terveiről, rendezvényeiről, ismertette kiadványaikat. 1938-tól a zsidótörvények miatt megszakadt Ligeti újságírói karrierje. 1944-ben deportálták, egy évig favágóként dolgoztatták Ausztria területén. Hazajött Szegedre, s a már Hétfői Újság címen megjelent szociáldemokrata lapot szerkesztette az úgynevezett fordulat évéig.

1955-ben Budapestre költözött, állást vállalt a Mezőgazdasági Könyvkiadónál, de betegsége miatt nem tudta a feladatot ellátni, s nyugdíjba vonult. 1959-ben, 1963-ban, 1967-ben kitüntetéseket kapott, de a sajtótörténetben betöltött organizáló szerepének feltárásával még adós az utókor.

Társasági tagságSzerkesztés

  • Szegedi Fészek Klub (1930-as évek)

ForrásokSzerkesztés

  • Lengyel András: Ligeti Jenő. Szeged c. folyóirat 1989/4. sz.; u.a. lásd még in Lengyel András: „Közkatonái a tollnak” : vázlatok Szeged sajtótörténetéhez. Szeged : Bába és Társai Kft., 1999. 132-139. p. ISBN 963 9144 42 8
  • Lengyel András: Zsidók a húszas évek szegei újságírásában. A szegedi zsidó polgárság emlékezete. Szeged, 1990. : u.a. lásd még in Lengyel András: „Közkatonái a tollnak” : vázlatok Szeged sajtótörténetéhez. Szeged : Bába és Társai Kft., 1999. 281-290. p. ISBN 963 9144 42 8

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés