Főmenü megnyitása

Lindisfarne vagy Szent Sziget (angolul Holy Island) egy sziget Angliában, Northumberland megye északkeleti partjainál az Északi-tengerben. A 6. században ír szerzetesek kolostort alapítottak rajta és innen kiindulva térítették meg a kereszténységre Észak-Angliát. Fontos püspökségi központ volt, míg 793-ban a vikingek el nem pusztították. A 11. században újraalapították és a kolostor egészen a 16. századig fennállt. 1550-ben egy kis vár is épült Lindisfarne-on. Ma a sziget Northumberland megye Holy Island önkormányzatát alkotja. Lakossága 2011-ben 180 fő volt.

Lindisfarne
Holy Island
A lindisfarne-i vár
A lindisfarne-i vár
Közigazgatás
Ország Egyesült Királyság
Megye Northumberland
Népesség
Teljes népesség160 fő +/-
Népsűrűség45 fő/km²
Földrajzi adatok
Fekvése Északi-tenger
Terület4 km²
Elhelyezkedése
Lindisfarne Holy Island (Egyesült Királyság)
Lindisfarne Holy Island
Lindisfarne
Holy Island
Pozíció az Egyesült Királyság térképén
é. sz. 55° 40′ 41″, ny. h. 1° 47′ 44″Koordináták: é. sz. 55° 40′ 41″, ny. h. 1° 47′ 44″
A Wikimédia Commons tartalmaz Lindisfarne
Holy Island
témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

FöldrajzaSzerkesztés

 
A szigetre vezető utat elárasztja a dagály

A sziget dagálykor kelet-nyugat irányban 4,8 km hosszú és 2,4 km széles; területe kb. 4 km². Legközelebbi pontja 1,5 km-re van Angliától. Apálykor a tenger visszahúzódik a szárazföldtől elválasztó csatornából és homokos-iszapos korábbi tengerfenéken át lehet gázolni rajta; ezt hívták régen a zarándokok útjának. Ma már töltésre épült, autóval is járható út vezet a szigetre, ám a dagály ezt is minden nap elárasztja. Az út közepén oszlopokra emelt menedék található azoknak a gyalogosoknak, akiket útközben ért a dagály.

2011-ben a szigeten 180-an laktak. Lindisfarne szigete Northumberland megye Holy Island önkormányzatát alkotja.

TörténeteSzerkesztés

Lindisfarne-t ówalesi nyelven Medcautként (feltehetően a latin Medicata Insula, gyógyító sziget), óangolul pedig Lindisfarenaként említik a kora középkori krónikák. Utóbbi szó eredete nem ismert, talán köze volt a valamivel délebbre fekvő Lindsey királyságához; esetleg a tavat, patakot jelentő kelta lindis szóból származik. Az utótag pedig a "föld" jelentésű farran, vagy utazót jelentő faran kifejezésből jöhetett.

A római időkben Északkelet-Angliát ritkásan lakták és jelentős település nem volt a közelben. A skótok és a piktek többször fosztogatták a vidéket és a betelepülő angolszászok is inkább a délebbi régiókat preferálták. A 6. században Ida berniciai király a szigettől délre, a szárazföldön Bamburgh várába helyezte székhelyét és "királyi várost" (urba regia) alapított. Valamivel később, az 570-es években az észak-angliai britonok Lindisfarne szigetén három napig tartották ostrom alatt az odaszorult Theodric berniciai királyt (Ida fiát), míg a belső viszályok miatt vereséget nem szenvedtek.

 
Szent Aidan

634-ben Northumbria királya, a keresztény Oswald pogány népe megtérítésére a nyugat-skóciai Iona szigetéről országába hívta Szent Aidant. Aidan Lindisfarne szigetén kolostort alapított, amely a northumbriai püspökség székhelyéül is szolgált harminc éven át. Aidan maga is itt élt egészen 651-ben bekövetkezett haláláig.[1] Utóda, Finian tölgyfa gerendákból templomot építtetett, ami "illett egy püspök székhelyéhez", bár a neves krónikás, Beda Venerabilis szerint egy kőtemplom megfelelőbb lett volna.

Lindisfarne Észak-Anglia evangelizációjának kiindulópontjává vált; nem csak Northumbriába, hanem a szomszédos Merciába is indultak innen hittérítők. Közéjük tartozott a kolostor szerzetese, majd apátja, Szent Cuthbert is. Az angol történetírás legrégebbi képviselője a valamikor a 7. század végén vagy 8. sz. legelején Lindisfarne-ban írt Szt. Cuthbert-legenda.[2] Cuthbertet a kolostorban temették el, testét később a szintén lindisfarne-i Szt. Eadfrith-tal együtt átvitték Durham katedrálisába. Sírja felnyitásakor találták az ún. Szt. Cuthbert-evangéliumot, ami a legkorábbi angliai kéziratok egyike.

 
A kolostor romjai és a templom

Az ír keresztény hagyományokat követő Lindisfarne (és vele a northubriai és merciai egyház) liturgiai és teológiai gyakorlata több pontban eltért a római és a canterburyi kánontól. A 663-as whitbyi zsinaton előírták a Rómához való igazodást, amiatt az akkori püspök, Colman lemondott és Iona szigetére távozott. Lindisfarne helyi központi szerepe ezzel megrendült. A püspökség 735-ben az akkor megalapított yorki érsekség hatáskörébe került.

A 700-as évek elejéről származik az óangol művészet egyik máig fennmaradt, kiemelkedő példája, a kelta és szász elemeket egyaránt felmutató Lindisfarne-i evangélium. A gazdagon illusztrált latin kéziratot a szöveg angol fordításaival széljegyzetezték, ami a Biblia legkorábbi óangol nyelvű fordítása.

793. június 8-án vikingek támadtak a védtelen kolostorra, kifosztották, lakói nagy részét pedig lemészárolták. Ez volt a Brit-szigeteken a viking korszak kezdete. A későbbiekben a norvégok és dánok inkább a skót és délkelet-angliai partokat zaklatták, és a szigeten folytatódott a kolostori élet. 866-ban a dánok elfoglalták Yorkot és 873-ban megindultak Northumbria felé. A szerzetesek elmenekültek Lindisfarne-ról, ekkor vitték át Szt. Cuthbert csontjait is Durhamba.[3]

Későbbi történeteSzerkesztés

 
A sziget egy 17. századi térképen

A normann hódítás után, 1093-ban bencés regulával újjáalapították a kolostort, és fennállt egészen 1536-ig, amikor VIII. Henrik minden kolostort bezáratott. Ennek romjai ma is láthatóak.

1462-ben, a rózsák háborúja során Anjou Margit megpróbálta elfoglalni a nurthumberlandi várakat, de egy vihar miatt 400 katonája Lindisfarne szigetén keresett menedéket és megadták magukat a York-pártnak.[4] 1550-ben egy kis várkastélyt építettek a szigeten, ami máig jó állapotban fennmaradt.

Az 1860-as években egy dundee-i cég mészégető üzemet épített a szigeten, ami a 19. század végéig működött. Működése csúcsán kb. 100 embert foglalkoztatott.

Ma Lindisfarne a Northumberlandi partvidék különleges természeti szépségű terület része. A kolostor romjait az English Heritage gondozza. A közvetlenül mellette lévő templomban (ami a sziget legrégibb, tető alatt lévő épülete) ma is tartanak istentiszteletet. A kastély mellett 1911-ben a kor leghíresebb kertépítője, Gertrude Jekyll létesített egy kis kertet.

ForrásokSzerkesztés

  1. Stenton 1987, 118. o.
  2. Colgrave 1940, p. 104 cited by Stenton 1987, p. 88
  3. Stenton 1987, 332. o.
  4. Jacob 1988, 533. o.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lindisfarne című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.