Liptai Imre
Liptai Imre (eredeti neve: Lindenberg Imre) (Miskolc, 1876. augusztus 29. – Budapest, 1927. október 30.[3]) magyar író, újságíró, színműíró.
| Liptai Imre | |
| Született | Lindenberg Imre 1876. augusztus 29.[1] Miskolc |
| Elhunyt | 1927. október 30. (51 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Szülei Lindenberg Emil kereskedő, az Első Magyar Varrógépgyár megalapítója és Kőnigstein Matild voltak.[3] Liptai Imre eleinte hírlapírónak készült és mint ilyen Szegeden, ahol a piarista gimnáziumban tett érettségit, a Szegedi Hiradó szerkesztőségében bontogatta szárnyait. Népies zamatú krokijai (Tokányok), hamar népszerűséget szereztek neki, mire megpróbálkozott a színpadirodalommal is. amely már pályája kezdetén vonzotta. Első monológját még hetedik gimnazista korában, az Önképző-kör évzáró matinéján zajos sikerrel mutatták be Kéjutazás címmel. Első, egyfelvonásos darabjával, az Őszi napsugárral dicsérő elismerést kapott a Dugonics Társaság színmű-pályázatán.
A vidéki viszonyokat megunva, Szegedről Budapestre ment és itt 1907-től kezdve több előkelő fővárosi napi- és hetilapnál töltött be vezető állásokat haláláig. Mint munkatárs dolgozott a Polgár című demokrata orgánumon kívül a Magyar Hírlapnál és a régi Pesti Naplónál, ahol humoros és szellemes krokijai nagy és lelkes közönségre találtak. 1912-ben átvette a Pesti Napló felelős szerkesztői állását is, amely azonban csak nyűg volt az ő írói törekvésein. Ezért meg is vált a szerkesztői állástól csakúgy, mint a hírlapírástól és az Apolló-kabarénak kezdett egyfelvonásos darabokat írni. Ezekben, a nagyobb színpadok színvonalát is elérő pompás apróságokban olyan sikereket ért el, hogy rövidesen ő lett a vezető-márka a kabaré-darabok terén.
Legnagyobb sikerét érte el a Kegyelmes úr, az Ott túl a rácson, Katica, a Rubikon, Lakodalom, a Főnök úr neje, Lulu, Verebek és még vagy ötven kiváló kis darabokban. írt háromfelvonásos darabokat is és sok idegen darabot fordított a nagy színházak számára. Első háromfelvonásos darabja, a Rossz pénz nem vész el, amelyet a Magyar Színház mutatott be 1911. december 9-én, nagy sikerrel. Azután a Sarkantyú című háromfelvonásos drámája következett a Nemzeti Színház színpadán, 1912. november 8-án (Társszerző Gábor Andor), majd a Renaissance Színház megnyitására megírta a Pesti asszony c. vígjátékát (1921. április 15.) és egy évvel később a Jó fiú c. darabját (1922. február 10.) Drégely Gábor társaságában írta a Vörös ember c. vígjátékát, mely 1924. december 13-án került bemutatóra a Magyar Színházban és egy évvel később Bécsben is sikert aratott. 1929. április 27-én Pécsett színre került a Naplopó c. operettje. Társszerző Drégely Gábor. Zenéjét Kulinyi Ernő verseire szerezte Marton Géza.
Élete utolsó éveiben a 8 Órai Újságnak volt főmunkatársa és tekintélyes kritikusa. Szívszélhűdésben hunyt el.[4] Koporsója fölött Szász Károly, Nagy-Magyarország utolsó képviselőházi elnöke mondott költői szárnyalású búcsúztatót.
Magánélete szerkesztés
Neje Somló (szül.: Schlesinger) Margit színésznő volt,[3] aki a Vígszínház színésziskolájában végzett, majd visszavonult. 1908. november 28-án Budapesten kötöttek házasságot.[5]
Fordításai szerkesztés
- »Csókszanatórium«, operett 3 felv. Szöv. írta Baron Rezső. Zen. szerz. Fellner (később: Tamássy) Pál. Bem. 1912. máj. 24. Király Színház.
- »A reichstadti herceg«, operett 3 felv. Írta Leon Viktor és Reichert Henrik. Zen. szerz. Stojanovits Péter. Bem. 1921. okt. 14. Városi Színház.
- »Morfium«, drámai színjáték 4 felv. Írta Ludwig Herzer. Bem. 1922. máj. 19. Renaissance Színház.
- »Vigyen el az ördög!«, operett 3 felv. Írta Leon Viktor és Reichert János. Zen. szerz. Reichwein Lipót. Bem. 1922. máj. 27. Blaha Lujza Színház.
- »Az éj királynője«, én. boh. 3 felv. Szövegét írta Arnold és Bach. Zen. szerz. Walter Kollo. Bem. 1922. június 20. Renaissance Színház.
- »Aki a pofont kapta«, játék 4 felv. Írta Andrejew Leonid. Bem. 1922. dec. 7. uo.
- »A cirkuszhercegnő«, operett 3 felv. Írta Julius Brammer és Alfred Grünwald. Zen. szerz. Kálmán Imre. Ford. Kulinyi Ernővel. Bem. 1926. szept. 24. Király Színház.
Művei szerkesztés
- Rossz pénz nem vész el (színmű, Budapest, 1910)
- A sarkantyú (színmű, Gábor Andorral, Budapest, 1912)
- Pesti asszony (színmű, Budapest, 1921)
- Jó fiú (színmű, Budapest, 1922)
- Vörös ember (színmű, Drégely Gáborral, Budapest, 1924)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09006/09523.htm, Liptai Imre, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 17.)
- ↑ a b c Halálesete bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 3006/1927. folyószám alatt.
- ↑ http://digit.bibl.u-szeged.hu/00000/00099/01927/00248/dm_1927_250_007.pdf
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest IX. kerületi polgári házassági akv. 1146/1908. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 3.)
Források szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 586. o. Online elérés
- Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
További információk szerkesztés
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Humorlexikon. Szerkesztette: Kaposy Miklós. Budapest, Tarsoly Kiadó, 2001.
- Magyar irodalmi lexikon II. (L–R). Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1965.
- Révai nagy lexikona XII. kötet (Kontúr–Lovas). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1915.
- Révai új lexikona XIII. (L–Mag). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-613-0
- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8
- Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6806-3
- Magyar irodalmi lexikon. Flóris Miklós és Tóth András közreműködésével szerkesztette: Ványi Ferenc. Átnézte Dézsi Lajos, Pintér Jenő. Budapest, Studium, 1926.
