Liselotte Pulver

svájci színésznő (1929-)

Liselotte Pulver, férjezett nevén Liselotte Schmid-Pulver, ismert művésznevén Lilo Pulver (Bern, 1929. október 11. –) svájci színésznő,[8] az 1950-es, 1960-as években a német nyelvű színjátszás egyik legnépszerűbb sztárja.[9] Ismertebb filmjei: Kísértetkastély Spessartban, A spessarti fogadó, Egy szélhámos vallomásai, Egy, kettő, három és Az apáca.

Liselotte Pulver
A Swissair részére készült rövidfilmben (1968)
A Swissair részére készült rövidfilmben (1968)
Született1929. október 11. (94 éves)[1][2][3][4][5]
Bern[6]
MűvészneveLilo Pulver
Állampolgárságasvájci
HázastársaHelmut Schmid (1961. szeptember 9. – 1992. július 18.)
Gyermekeikét gyermek
Foglalkozása
  • színházi színész
  • filmszínész
  • szinkronszínész
Iskolái
  • Berni Egyetem
  • University of the Arts Bern
Kitüntetései
  • Bajor Érdemrend
  • Verdienstkreuz 1. Klasse des Verdienstordens der Bundesrepublik Deutschland
  • Romy
  • Steiger Award
  • Filmband in Silber (1958)
  • Filmband in Gold (1980)
  • Swiss Film Award (2021)[7]
Színészi pályafutása
Aktív évek1950 – 2007

A Wikimédia Commons tartalmaz Liselotte Pulver témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Származása, tanulmányai szerkesztés

1929-ben született Bernben. Szülei Fritz Eugen Pulver építőmérnök és felesége, Germaine. Volt egy bátyja, Eugen Emanuel Pulver (1925–2016), és van egy idősebb nővére, Corinne Pulver (*1927) újságíró, dokumentumfilmes.[10]

1945 után Pulver kereskedelmi középiskolába járt, 1948-as végzése után fotomodellként dolgozott. Önéletrajza szerint egy szerelmi csalódás vitte rá, hogy színésznő legyen. Előbb beszédórákat vett Margarethe Noé von Nordbergtől, majd sikeresen elvégezte a berni színészakadémiát (ma: Hochschule der Künste Bern). A berni városi színházban (Stadttheater) kezdte pályáját, innen a zürichi Schauspielhaus-hoz ment, kisebb szerepeken át klasszikus darabok főszereplőjévé avanzsált.

Első filmszerepét 1950-ben a Föhn című hegymászó-filmben játszotta Hans Albers és Adrian Hoven társaságában. Ilse Alexander és Elli Silman színészügynökségétől kapott szerződést. 1951-ben a Heidelberger Romanze filmbéli szerepével a közönség kedvence lett. Sorozatban kapta a nagyszájú, pimasz fruska-szerepeket. Megnyerő, széles mosolya szinte „márkajelévé” vált.[11]

Német nyelvű filmjei szerkesztés

Német nyelvterületen 1954–1955-ben nagy népszerűséget szerzett, mint a Jeremias Gotthelf regényeiből készült Uli-történetek Vreneli-je (Uli, a szolga és Uli der Pächter). Ezekben a német-svájci „Heimat”-filmekben a címszereplő parasztgazdát Hannes Schmidhauser játszotta. Az 1960-as évek végéig Pulver hasonló német nyelvű vígjátékok sorozatában szerepelt Der letzte Sommer (1954), Gyakran gondolok Piroskára (1955), Die Zürcher Verlobung (1957), Egy szélhámos vallomásai (1957), A spessarti fogadó (1958) és Kísértetkastély Spessartban (1960). Helmut Käutner zenés történelmi vígjátékában, az Egy pohár víz-ben Gustaf Gründgens mellett Pulver alakította a főszereplő Anna angol királynőt.

Nemzetközi karrierje szerkesztés

 
Pulver és John Gavin a A Time to Love and a Time to Die-ban (1958)

Nemzetközi ismertségét két sikeres filmszerep hozta meg. 1958-ban John Gavin mellett játszotta Elizabeth szerepét Douglas Sirk angol rendező 1958-es háborús filmdrámájában, A Time to Love and a Time to Die-ban, amely Erich Maria Remarque Szerelem és halál órája című regényéből készült. Ugyanebben az évben Claude Autant-Lara francia rendező A játékos c. filmjében Gérard Philipe partnere volt. 1961-ben Billy Wilder amerikai rendező Egy, kettő, három című filmvígjátékában játszotta Ingeborg kisasszonyt, „a szőke csodát”, James Cagney, Horst Buchholz, Hubert von Meyerinck és Pamela Tiffin társaságában. A komédia Molnár Ferenc hasonló című színpadi vígjátéka alapján készült. Az egyik jelenetben Pulver pöttyös ruhában, Aram Hacsaturján Kardtáncának zenéjére az asztal tetején táncol, hogy elcsavarja a szovjet ügynökök fejét. A film bemutatásával egyidőben felépült az igazi berlini fal, a valóra vált mesét a nézők nem találták humorosnak, a film csak később vált közkedveltté.[12]

 
Lilo Pulver és Paul Hubschmid a … this is your Captain speaking című Swissair-filmben (1968)

1961-ben meghívták a cannes-i nemzetközi filmfesztivál zsűrijébe. 1964-ben Bob Hope és Michèle Mercier mellett Sonya szerepét játszotta a A Global Affair című Jack Arnold-vígjátékban, alakításáért a legjobb női mellékszereplőnek járó Golden Globe-díjra jelölték.

Az áhított hollywoodi filmes karrier azonban elmaradt. Később, 1993-ban megjelent önéletrajza szerint szerződési kötelezettségei (és egészségi okok) miatt több fontos nemzetközi szerepajánlatot vissza kellett utasítania, így kimaradt a Ben-Hurból (1959), az El Cidből (1961) és A Saint Tropez-i csendőrből (1964) is.[13][12]

Több francia filmvígjátékban játszott, két alkalommal is Jean Gabin mellett (Monsieur, 1964, és Le jardinier d’Argenteuil, 1966). Christian-Jaque rendező 1965-ös Hajsza a gyémántokért c. vígjátékában Jean Marais-val együtt főszerepelt. Igényes drámai alakítást nyújtott a Denis Diderot regénye alapján készült, Jacques Rivette által rendezett Az apáca c. filmdrámában (1966), ahol a főszerepet, De Chelles főapátnőt alakította, aki szerelmes egyik védencébe, az Anna Karina által játszott Suzanne-ba.

Kései munkái szerkesztés

 
Liselotte Pulver és Willy Brandt szövetségi kancellár (1971)

Az 1970-es évek végétől egyre ritkábban jelent meg filmvásznon és képernyőn. 1978–1985 között visszatért, mint „Lilo“, a NDR tévéállomás Sesamstraße című gyermekműsorában, (a Szezám utca német változatában). Az 1980-as években főleg tévéfilmekben, sorozatokban tűnt fel. Hosszabb szünet után 2007-ben apró cameoszerepben volt látható, az 1957-es „Zürcher Verlobung” új remake-jében. Pulver 1957-es főszerepét, Juliane Thomast 2007-ben Lisa Martinek játszotta. 2012-ben Pulver bejelentette visszavonulását.[14]

Magánélete szerkesztés

1961-ben feleségül ment Helmut Schmid (1925–1992) német színész-rendezőhöz, akivel a Gustav Adolfs Page, a Kohlhiesels Töchter és az Egy, kettő, három filmekben játszott együtt. Két közös gyermekük született, Marc-Tell Schmid (*1962) és Melisande Schmid (1968–1989). Leányuk 32 éves korában önkezével vetett véget életének.[15] Liselotte férje, Helmut Schmid 1992-ben elhunyt.[16] Az özvegy Liselotte húga, Corinne Pulver újságírónő 1993-ban Melisandes Tod címmel könyvet írt elhunyt unokahúgáról, Melisande-ról.[17]

Az idős színésznő jelenleg a Burgerspittel nevű berni idősotthonban él.[18] Könyvtárát a berni Burgerbibliothek-ra hagyta.[19] Magánlevelezését és felvételeinek gyűjteményét 2010-ben átadta a Frankfurti Filmmúzeumnak.[20]

Fontosabb filmszerepei szerkesztés

  • 1950: Föhn; Maria
  • 1951: Heidelberger Romanze; Susanne Edwards
  • 1952: Klettermaxe; Corry Bell
  • 1952: Fritz und Friederike; Friederike
  • 1953: Das Nachtgespenst; Trixie
  • 1954: Männer im gefährlichen Alter; Anna
  • 1954: Schule für Eheglück; Marianne
  • 1954: Uli, a szolga (Uli der Knecht); Vreneli
  • 1954: Der letzte Sommer; Jessika Tolemainen
  • 1955: Hanussen; Hilde Graf
  • 1955: Uli, der Pächter; Vreneli
  • 1955: Gyakran gondolok Piroskára (Ich denke oft an Piroschka); Rácz Piroska (Piroschka Rácz)
  • 1956: Heute heiratet mein Mann; Thesi Petersen
  • 1956: Jeanne oder Die Lerche; tévéfilm; Jeanne d’Arc
  • 1957: Arsène Lupin kalandjai ( Les aventures d’Arsène Lupin); Mina von Kraft bárónő
  • 1957: Die Zürcher Verlobung; Juliane Thomas
  • 1957: Egy szélhámos vallomásai (Bekenntnisse des Hochstaplers Felix Krull); Zaza
  • 1958: A spessarti fogadó (Das Wirtshaus im Spessart); Franziska von Sandau grófnő
  • 1958: A Time to Love and a Time to Die; Elizabeth Kruse
  • 1958: A játékos (Le joueur); Pauline Zagorianski
  • 1959: Buddenbrooks – 1 + 2. rész; Antonia „Tony” Buddenbrook
  • 1960: Egy pohár víz (Das Glas Wasser); Anna angol királynő
  • 1960: Kísértetkastély Spessartban (Das Spukschloß im Spessart); Charlotte von Sandau grófnő
  • 1960: Gustav Adolfs Page; Gustl Leubelfing apród
  • 1961: Egy, kettő, három (One, Two, Three); Ingeborg kisasszony
  • 1962: La Fayette; Marie Antoinette
  • 1962: Maléfices; Catherine Rauchelle
  • 1962: Kohlhiesels Töchter; Liesel Kohlhiesel / Susi Kohlhiesel
  • 1963: Frühstück im Doppelbett; Liane Clausen
  • 1963: Egy majdnem rendes lány (Una chica casi formal); Lili Steiner
  • 1964: A Global Affair; Sonya
  • 1964: Monsieur; Elizabeth Bernadac
  • 1965: Hajsza a gyémántokért (Le gentleman de Cocody); Baby
  • 1966: Az apáca (La religieuse); Madame de Chelles
  • 1966: Le jardinier d’Argenteuil; Hilda
  • 1967: Spessarti szép napok (Herrliche Zeiten im Spessart); Anneliese
  • 1967: „…this is your Captain Speaking!”, Swissair oktató-rövidfilm; pilótafeleség
  • 1972: Hoopers letzte Jagd, tévé-minisorozat; Jenny Richardson
  • 1972: Le trèfle à cinq feuilles; Daisy
  • 1975: Monika und die Sechzehnjährigen; igazgatónő
  • 1976: Hungária Kávéház, tévésorozat; „Legyen az özvegyem” c. rész; Olga
  • 1978: Az Öreg (Der Alte), tévé-krimisorozat; Ursula Bär
  • 1980: Egy világjáró viszontagságai (Kreuzfahrten eines Globetrotters); önmaga
  • 1981: Drunter und Drüber, tévésorozat; 6 epizódban, több szerepben
  • 1982: Jeden Mittwoch, tévéfilm; Dorothy
  • 1983: Menetrend szerint (Boeing Boeing), tévéfilm; Berta
  • 1977-1986: Sesamstraße (Sesame Street); tévésorozat; 43 epizódban; Lilo
  • 1986: A titkos fiók (Le tiroir secret); tévéminisorozat; összes epizódban; Maryse Leroy
  • 1988: Herbst in Lugano; tévéfilm; Jessica Mehring
  • 1989-1991: Testestől-lelkestől (Mit Leib und Seele), tévésorozat; 9 epizódban; Else Kempfert
  • 1995: Boldog karácsonyt, papa! (Natale con papà), tévéfilm; Schwarzkopf
  • 1996: A szupernő (Das Superweib); Alma Winkel
  • 2007: Die Zürcher Verlobung - Drehbuch zur Liebe; tévéfilm; önmaga

Elismerései, díjai szerkesztés

 
Csillaga Berlinben, a Boulevard der Stars-on
  • 1956: Ostende-díj (Der letzte Sommer, és Gyakran gondolok Piroskára)
  • 1958: Német filmdíj, Ezüst Filmszalag a legjobb női főszereplőnek (A spessarti fogadó)
  • 1960, 1961, 1963, 1966, 1968: Bravo Otto-díj bronz fokozata
  • 1963: Golden-Globe, jelölés a legjobb női mellékszereplő díjára (A Global Affair)
  • 1963, 1964, 1965, 1967, 1968, 1990: Bambi-díj
  • 1964, 1967: Bravo Otto-díj ezüst fokozata
  • 1966, 1973, 1974: Arany képernyő-díj (Goldener Bildschirm)[21]
  • 1980: Német filmdíj, Arany Filmszalag
  • 1986: az NSZK Érdemrendje (Verdienstorden der Bundesrepublik Deutschland), első osztálya
  • 1996: Romy-díj, platina életműdíj (Platinum Romy)
  • 1998: Bajor Érdemrend (Bayerischer Verdienstorden)
  • 1999: Bajor filmdíj, életművéért
  • 2007: Arany kamera (Goldene Kamera), életművéért
  • 2008: Svájci Televíziós díj (Schweizer Fernsehpreis), életművéért
  • 2011: Csillaga a berlini Boulevard der Stars emlékhelyen
  • 2011: SwissAward, életműdíj
  • 2013: Steiger-díj, életművéért
  • 2018: Bambi-díj, életművéért
  • 2021: Svájci filmdíj (Schweizer Filmpreis), életművéért[22]

Kiadott önéletrajzi művei szerkesztés

  • Liselotte Pulver, Corinne Pulver. Die Lachstory (német nyelven). Zürich: Droemer-Knaur (1974). ISBN 3-85886-036-0 
  • Liselotte Pulver. … wenn man trotzdem lacht. Tagebuch meines Lebens (német nyelven). Frankfurt am Main, Berlin: Ullstein (1993). ISBN ISBN 3-548-22918-2 
  • Liselotte Pulver. Bleib doch noch ein bisschen (német nyelven). München: Langen Müller (1996). ISBN ISBN 3-548-35771-7 
  • Liselotte Pulver. Meine Wunder dauern etwas länger. Geschichten und Bilder aus meinem Leben (német nyelven). München: Langen Müller (2000). ISBN 3-7844-2744-8 
  • Liselotte Pulver. Das Geheimnis meines Lachens (német nyelven). München: Langen Müller (2004). ISBN 3-7844-2969-6 
  • Liselotte Pulver, Olaf Köhne, Peter Käfferlein. Dem Leben ins Gesicht gelacht (német nyelven). Hamburg: Hoffmann und Campe (2016). ISBN 978-3-455-85176-2 [23]
  • Liselotte Pulver, Olaf Köhne, Peter Käfferlein. Was vergeht, ist nicht verloren. Drehbuch meines Lebens. Lilo Pulver öffnet ihr Privatarchiv (német nyelven). Hamburg: Hoffmann und Campe (2019). ISBN 978-3-455-00647-6 [24]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 29.)
  2. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Theaterlexikon der Schweiz (német, francia, olasz és romans nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Brockhaus (német nyelven)
  6. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. https://www.nzz.ch/panorama/liselotte-pulver-wird-mit-dem-ehrenpreis-des-schweizer-filmpreises-geehrt-ld.1602155?reduced=true
  8. Manuela Nyffenegger (2014. október 11.). „Das ansteckendste Filmlachen feiert Geburtstag” (német nyelven). Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch). ISSN 0376-6829. (Hozzáférés: 2022. augusztus 5.)  
  9. Liselotte Pulver (német nyelven). Prisma (prisma.de). (Hozzáférés: 2022. augusztus 5.)
  10. Michael Gautier: Historisches Lexikon der Schweiz (HLS) (német nyelven), 2010. április 6.
  11. Das schönste Lachen des Films (német nyelven). FOCUS Online, 2014. június 22. (Hozzáférés: 2022. augusztus 5.)
  12. a b Interview mit Liselotte Pulver. „Ich war immer nur der Seitensprung“ (német nyelven). Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de), 2010. május 17. (Hozzáférés: 2022. augusztus 12.)
  13. Liselotte Pulver. … wenn man trotzdem lacht (német nyelven). Frankfurt am Main, Berlin: Ullstein, 122, 151, 253. o. (1993). ISBN 3-548-22918-2 
  14. Liselotte Pulver will keine Filme mehr drehen (német nyelven). Funke Mediengruppe Online (derwesten.de), 2012. december 23. [2015. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. augusztus 13.)
  15. Birgit Kienzle: Liselotte Pulver (német nyelven). Das Erste (daserste.de), 2009. június 15.
  16. Schauspielerin Liselotte Pulver 75. Swissinfo.ch, 2004. október 4.
  17. Osterfreude auch an andere weitergegeben (német nyelven). Husumer Nachrichten, 2011. április 26.
  18. Lilo Pulver spricht über ihr Leben im Altersheim: „Die meisten wissen gar nicht, wer ich bin” (német nyelven). Blick.ch, 2018. szeptember 12. (Hozzáférés: 2022. augusztus 5.)
  19. Burgerbibliothek Bern / Nachlass von Liselotte Pulver (német nyelven). Katalog.BurgerBib.ch
  20. Lásd Was vergeht, ist nicht verloren című önéletrajzi művében (13–15. old.)
  21. szerk.: Redaktionsbüro Harenberg: Pulver, Liselotte, Knaurs Prominentenlexikon 1980. Die persönlichen Daten der Prominenz aus Politik, Wirtschaft, Kultur und Gesellschaft (német nyelven). München, Zürich: Droemer Knaur, 357. o. (1979). ISBN 3-426-07604-7 
  22. Schweizer Filmpreis 2021: Lilo Pulver erhält den Ehrenpreis (német nyelven). Bundesamt für Kultur (bak.admin.ch), 2021. február 16. (Hozzáférés: 2022. augusztus 13.)
  23. Dem Leben ins Gesicht gelacht - Erinnerungen. bookline.hu
  24. Was vergeht, ist nicht verloren - Drehbuch meines Lebens. Lilo Pulver öffnet ihr Privatarchiv. bookline.hu

Források szerkesztés

További információ szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Liselotte Pulver témájú médiaállományokat.