Litinye

község Szlovákiában

Litinye (szlovákul: Ľutina, korábban Lučina) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Kisszebeni járásában.

Litinye (Ľutina)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásKisszebeni
Rangközség
Első írásos említés1330
PolgármesterVladimír Lelovský
Irányítószám082 57
Körzethívószám051
Forgalmi rendszámSB
Népesség
Teljes népesség487 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség68 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság429 m
Terület6,91 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 10′, k. h. 21° 03′Koordináták: é. sz. 49° 10′, k. h. 21° 03′
Litinye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Litinye témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése szerkesztés

Eperjestől 25 km-re, Kisszebentől 9 km-re északnyugatra fekszik.

Története szerkesztés

A települést 1330-ban „Lyutute”, más forrás szerint[2] 1341-ben „Lethenya” néven említik először. Pécsújfalu határában keletkezett, a ma Hőnig határában fekvő Újvár várának uradalmához tartozott. 1427-ben „Lithine” alakban szerepel a dézsmajegyzékben. A Perényi, majd a 16. századtól a Péchy család birtoka volt. A középkorban erre haladt a Krakkóba menő kereskedelmi út. 1787-ben 55 házában 362 lakos élt. A 18.-19. században papírgyár működött a községben.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LITINYE. Tót falu Sáros Várm. földes Ura Péchi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Pécsújfalunak szomszédságában, és annak filiája, határja is hozzá hasonlító.[3]

1828-ban 67 háza és 505 lakosa volt, akik mezőgazdasággal, állattartással, gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. A falu addigi békés életét az 1831-ben kitört pestisjárvány dúlta fel, melyben lakossága nagyrészt elpusztult.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Litinye (Lucina), orosz f., Sáros vármegyében, Hársháthoz keletre 1 órányira: 45 rom. kath., 428 g. kath. lak. A litinyei völgyben 9 fürészmalmot számlálhatni. Erdeje nagy és szép. F. u. a Péchy nemzetség. Ut. p. Eperjes.[4]

Az eperjesi görögkatolikus püspökség legnagyobb kegyhelye, 1851-ben egy Mária-jelenés után vált nevezetessé. 1852-ben Nagyboldogasszony ünnepén kegykápolnát szenteltek fel itt, a Szűzanya nagyméretű ikonját elhelyezve. Az ünnepség alatt tiszta vízű forrás fakadt mellette. 1855-ös dekrétumában IX. Piusz pápa Litinyét búcsújáróhelynek ismerte el. 1878 és 1930 között épültek Szűz Mária, Szent Anna, Szent Miklós és Szent Kereszt kápolnái. 1908-ban a kegykápolna közelében új, nagy templomot építettek.

A trianoni diktátumig Sáros vármegye Kisszebeni járásához tartozott.

A nagy templomot 1988-ban II. János Pál pápa basilica minor rangjára emelte.

Népessége szerkesztés

1910-ben 597, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 453 lakosából 435 szlovák volt.

2011-ben 469 lakosából 437 szlovák.

Nevezetességei szerkesztés

Itt található Szlovákia egyik legnagyobb kegyhelye, búcsúja augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén van. Kegykápolnája 1852-ben, görögkatolikus temploma 1908-ban épült.

Jegyzetek szerkesztés

További információk szerkesztés