Liu An
Liu An a Han-dinasztia alapítójának, Liu Pang ( ) (i. e. 256–195; 劉邦) volt az unokája, Liu Csang ( ) (i. e. 199–174; 劉長) fia, Huajnan ( ) hercege (Huajnan vang ( ) 淮南王). Legjelentősebb műve a Huaj-nan-ce ( ) című filozófiai traktátus összeállítása (i. e. 139), amelyet egyes források taoista műnek, míg mások úgynevezett eklektikus (ca ( ) 雜) alkotásnak tartanak, mivel az alapvető taoista szellemisége mellett megjelennek benne a konfuciánus és legista gondolatok is. Mindemellett költőként is számon tartják.
Liu An | |
Született | I. e. 179 |
Elhunyt | I. e. 122 |
Állampolgársága | Han-dinasztia |
Gyermekei |
|
Szülei | Liu Csang |
Foglalkozása |
|
Halál oka | öngyilkosság |
Filozófusi pályafutása | |
Kínai filozófia Ókori filozófia | |
Iskola/Irányzat | kínai filozófia, (eklektikus) taoizmus |
Fontosabb művei | Huaj-nan-ce |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Átírási segédlet | |
Liu An | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | 劉安 |
Egyszerűsített kínai | 刘安 |
Mandarin pinjin | Liú Ān |
Élete
szerkesztésLiu An a Han-dinasztia alapítójának, az első Han császárnak az unokája volt. Apja, Kao-cu ( ) császár hetedik fia, Liu Csang ( ) (劉長) i. e. 196-ban lett Huajnan ( ) (淮南) hercege, amely címet Liu An i. e. 164-ben kapta meg. Liu Csang ( )ot idősebb féltestvére, Ven ( ) (文) császár uralkodása alatt (i. e. 180–157) felségárulással vádolták meg és Su ( )ba (蜀) száműzték, azonban Liu Csang ( ) útközben önkéntes éhhalálra ítélte magát, és 174-ben meghalt. Ezt követően Ven ( ) császár hercegi címet (hou 侯) adományozott fiainak, majd i. e. 164-ben az egykori Huajnan ( )-birtokot is elosztotta közöttük. Liu An mint a legidősebb fiú a legnagyobb birtokrészt és apja címét („Huajnan ( ) királya”) kapta meg. I. e. 139-ben mutatta be művét az új császár, Han Vu-ti ( ) (uralk. i. e. 141–87) udvarában. Ekkor már két fiú- és egy lánygyermeke volt.[1]
A Han állam fokozatosan szerette volna teljes mértékben hatalma alá vonni Huajnan ( )t, ezért i. e. 124-ben a királyság két területi egységét mondvacsinált ürüggyel elveszik. A fiai közötti hatalmi harc következtében elrendelt császári vizsgálat i. e. 123-ban egy lázadás terveire bukkant, így elrendelték üldözését. Mielőtt azonban a letartóztatási parancs megérkezett volna, Liu An 122-ben megölte magát, birtoka pedig a Han-dinasztia adminisztrációs rendszerébe Csiucsiang ( ) (九江) tartományként került be. Élettörténetét A történetíró feljegyzéseinek 118. fejezete és a Han su ( ) 44. fejezete őrizte meg.[2]
A leírások szerint Liu An már gyermekkorában kitűnt tudásvágyával, előszeretettel foglalkozott zenével és írásművészettel, ugyanakkor kevéssé vonzotta a lovaglás és a vadászat.[3]
Liu An életével kapcsolatban legendák is léteznek. A Lun-heng ( ) (論衡) 7. fejezete egy másik műre hivatkozva arról tudósít, hogy Huajnan ( ) hercege a megfelelő alkímiai módszerrel elkészített elixírt bevéve csirkéivel és kutyáival együtt halhatatlanként az égbe emelkedett.[4]
Munkássága
szerkesztésA Huaj-nan-ce ( ) ma ismert formájában összesen 21 fejezetből áll. Kao Ju ( ) (高誘; kb. i. sz. 160–220) a műhöz írt előszavában az olvasható, hogy a könyv formális irodalmi szimpózium, amely Liu An és az udvaránál (Sou-csun ( ) 壽春) tartózkodó vendégek között zajlott. A hagyomány szerint Liu An herceg olyan mágusokkal (fang-si ( ) 方士) vette magát körbe, akik különböző mágikus technikák (su ( ) 術) birtokosai voltak (pl. forrásokat fakasztottak, hegyeket teremtettek, az évszakokat irányították, köhögéssel ködöt hoztak létre stb.). Ezek a mágusok nemcsak a mágikus hagyományokban, hanem a hagyományos konfuciánus klasszikusokban is éppúgy járatosak voltak, mint az álomelemzés, a gyógyítás vagy az alkímia tudományában. A mű fejezetei eredetileg különböző szerzők művei lehettek, így Liu An mintegy „főszerkesztőként" minden bizonnyal központi szerepet játszott a mű anyagának végső elrendezésében.[5]
Míg Kao Ju ( ) taoistának nevezi a Huaj-nan-ce ( )t, addig a Han su ( ) bibliográfiai fejezetének besorolása szerint az eklektikusok (ca ( ) 雜) közé tartozik. Ez utóbbi részben annak a ténynek is köszönhető, hogy tematikájában olyan különböző területeket érint, mint a kormányzás, az asztronómia, a didaktikus történeti anekdoták, a topográfia, a hadászat vagy a miszticizmus. A másik eklektikusnak is nevezhető jellegzetessége, hogy konfuciánus, taoista, illetve legista nézeteket is tartalmaz.[6]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Kósa 2013. 212. o.
- ↑ Kósa 2013. 212. o.
- ↑ Kósa 2013. 212. o.
- ↑ Kósa 2013. 212. o.
- ↑ Kósa 2013. 213. o.
- ↑ Kósa 2013. 214. o.
Irodalom
szerkesztés- ↑ Fung 2003.: Fung Yu-lan: A kínai filozófia rövid története, (Szerk.: Derk Bodde; Ford.: Antóni Csaba.) Budapest: Osiris Kiadó, 2003. ISBN 963-389-479-4
- ↑ Kósa 2013.: Kósa Gábor: „Huainanzi”. In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013. pp. 212–224. ISBN 978-963-284-374-2