Liviu Rebreanu

erdélyi román író

Liviu Rebreanu (Felsőilosva, 1885. november 27.Valea Mare, Argeș megye, 1944. szeptember 1.) erdélyi román író.

Liviu Rebreanu
Élete
Született 1885. november 27.
Felsőilosva, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt 1944. szeptember 1. (58 évesen)
Valea Mare, Argeș megye, Román Királyság
Sírhely Bellu temető
Házastársa Fannyx Rebreanu
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza
Fontosabb művei Ion, Akasztottak erdeje, stb.
Liviu Rebreanu aláírása
Liviu Rebreanu aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Liviu Rebreanu témájú médiaállományokat.

Életrajz szerkesztés

Gyermekkora, tanulmányai szerkesztés

Liviu Rebreanu 1885. november 27-én született Felsőilosván, Szolnok-Doboka vármegyében (ma Beszterce-Naszód megye része) Vasile Rebreanu tanító és Ludovica Rebreanu 14 gyerekéből elsőnek. Testvérei közül páran nem érték meg a felnőttkort. Az író erősen erkölcsös nevelést kapott, amit később a Ion című regényébe bele is szőtt. 1889-ben a család elköltözött a Felsőilosváról Majorba. A Majorban töltött időszakokról a következőképpen emlékezik: „Majorban éltem meg az életem legszebb és legboldogabb napjait, ameddig, tízéves koromban el kellett mennem Naszódra, a líceumba.”

A gimnáziumot először Naszódon, majd 1897-től Besztercén végezte. 1900-tól kezdve Sopronban tanul hadtudományt.

Munkássága szerkesztés

Kezdetben magyarul, s csak későbbiekben írt román nyelven. 1909. november 1-jén debütált a Luceafărul (Esthajnalcsillag) folyóiratban Codrea (Glasul inimii) című elbeszélésével. Műveinek nagy része pszichológiai jellegű, ezt bizonyítja 1912-ben megjelent novelláskötete Frământări (Szenvedések) címmel. Híres regényei, mint a Ion (1920) és az Akasztottak erdeje (1922) is lélektanilag összetett regény. A Ion volt az első román nyelvű modern regény, mellyel a Román Akadémia díját is elnyerte. 1939-től az Akadémia rendes tagjává választotta.

Halála szerkesztés

59 éves volt, amikor 1944-ben torokrákot diagnosztizáltak nála. A lassú, fájdalmas haláltól való rettegéstől vezérelve szájbalőtte magát Valea Mare helységben. Néhány héttel temetése után exhumálták, és Bukarestben, a Bellu temetőben, helyezték örök nyugalomra.

Művei szerkesztés

Novellái szerkesztés

  • Catastrofa (Katasztrófa, 1921)
  • Norocul (1921)
  • Cuibul visurilor (1927)
  • Cântecul lebedei (A hattyú dala, 1927)
  • Ițic Ștrul, dezertor (1932)
  • Golanii (A huligánok)

Regényei szerkesztés

Színpadi művei szerkesztés

  • Cadrilul (1919)
  • Plicul (1923)
  • Apostolii (Az apostolok, 1926)

Útinapló szerkesztés

  • Métropoles, 1931, editee par Paralela 45 et Editions Autres Temps, traduction et preface de Jean-Louis Courriol

Naplók szerkesztés

Magyarul szerkesztés

  • Lázadás; ford. Gáldi László; Renaissance, Bp., 1945
  • Katasztrófa. Elbeszélések; ford. Major Mihály; Ifjúsági, Bukarest, 1956 (Tanulók könyvtára)
  • Parasztok. Elbeszélések; ford. V. András János; Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1956 (Kincses könyvtár)
  • Akasztottak erdeje. Regény; ford. Bözödi György, bev. Silvian Iosifescu; Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Marosvásárhely, 1957
  • Leszámolás. Válogatott elbeszélések; ford. V. András János; Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1958
  • Ion; ford., bev. Oláh Tibor; Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1960
  • Katasztrófa; ford., bev. Kormos Gyula; Ifjúsági, Bukarest, 1962 (Tanulók könyvtára)
  • A tánc. Regény; ford. Kerekes György; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1975
  • Tallérok. Válogatott novellák; vál., ford. V. András János, utószó Niculae Gheran; Kriterion–Európa, Bukarest–Bp., 1985

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Magyarra fordította Szabó Mózes.

Források szerkesztés

  • George Călinescu, Istoria literaturii române de la origini pâna în prezent (1941)

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés