Ljubešćica
Ljubešćica falu és község Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Kapela Kalnička, Ljubelj, Ljubelj Kalnički és Rakovec települések tartoznak hozzá.
| Ljubešćica | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Varasd |
| Község | Ljubešćica |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Nenad Horvatić |
| Irányítószám | 42222 |
| Körzethívószám | +385 042 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1689 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Népsűrűség | 90,50 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 206 m |
| Terület | 14,37 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 10′, k. h. 16° 23′Koordináták: é. sz. 46° 10′, k. h. 16° 23′ | |
| Ljubešćica weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ljubešćica témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Varasdtól 16 km-re dél-délkeletre, a Kemléki-hegység északi lejtőjén, a Bednja jobb partján, az A4-es autópálya mellett fekszik.
Története szerkesztés
Ljubešćica nevét a rajta átfolyó és a Bednjába itt ömlő Ljuba-patakról kapta. A falut körülvevő hegyekről, a Kis- és Nagy Kalnikról eredő tisztavízű, jóízű forrásokból eredő vizet a nép már ősidők óta "Ljuba voda"-nak, azaz kedves víznek nevezte. A helyiek a két világháború előtt a forrásoktól vízvezetéket építettek ki, hogy az a száraz időszakokban is biztosítsa a vizet, amikor a kutak már kiszázadtak.
A falunak már korábban volt egy Szent Antal-kápolnája, melynek kibővítésével 1777-re felépült az új Havas Boldogasszony-templom. Plébániáját 1789-ben alapították, ettől kezdve a templom is plébániatemplom rangjára emelkedett. Patacsich Eleonóra grófnő közbenjárására I. Ferenc császár 1818. március 27-én Ljubešćicának vásártartási jogot adott, mely évi nyolc vásár tartására szólt. Később ezt évi 15 vásár megtartására bővítették ki. Jelentőségüket mutatja, hogy ezeket a napokat a köznyelv csak "nagy ljubeščicai vásárokként" emlegette. A ljubešćicai uradalom úrnője volt az első kaj horvát nyelven író költőnő, a szépségéről messze földön híres Patacsich grófnő, született Keglevich Katalin. A falu 1920-ig Varasd vármegye Novi Marofi járásához tartozott, majd a Szerb-Horvát Királyság része lett. A Patacsich család itteni kastélyát rögtön az első világháború után lerombolták.
Az iskola épülete 1861-ben épült fel. Ljubešćica lakói a múltban a szabadok közé tartoztak és nagy legelőkkel, valamint erdőbirtokokkal rendelkeztek, de a környező birtokos nemesekkel folytatott 19. századi pereskedések során jelentős területeket veszítettek. Ráadásul 1885-ben nagy tűzvész pusztított a településen, mely után 1100 ember maradt fedél nélkül. Ekkor az egész falut újra kellett építeni. A 19. század végén határában barnaszénbánya nyílott és sok falubeli lakosból szénbányász lett. A szénbányát 1934-ben ugyan bezárták, de a második világháború után újranyitották. Végül 1959-ben megszűnt a termelés, mivel a bányászat nem volt gazdaságos. Még ebben az évben azonban dolomit és bazaltbánya nyílott, így a bányászok nagy része itt folytatta a munkát, míg a lakosság másik része mezőgazdaságból és szőlőtermesztésből élt. 2001-ben a falunak 1300, a községnek 1959 lakosa volt.
Nevezetességei szerkesztés
- A Havas Boldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemploma egyhajós barokk épület félkörös apszissal. 1776–77-ben épült a varasdfürdő-novi marofi út mellett. 1795-ben bővítették, 1877-ben kifestették, de 1885-ben egy tűzvészben károkat szenvedett. A felújítást követően 1908-ban belsejét is teljesen újra festették. Freskóit 1966–67-ben megújították. Főoltára a Havas Boldogasszony, mellékoltárai a Szenvedő Krisztus és Remete Szent Antal tiszteletére vannak szentelve. 2000-ben a bejárat bal oldalán Boldog Alojzije Stepinacnak állítottak szobrot.
- A plébánia emeletes épülete a templommal szemben található, valószínűleg a 19. század első felében épült. Az emeletet később építették rá.
- A Šoštarić-ház nagyméretű földszintes épület a templom közelében a főút mellett. A barokk kőportál felett az 1851-es évszám látható bevésve. Az 1990-es években kívülről megújították és átalakították.
- A régi iskola épülete a 19. század közepén épült, iskolaként a 20. század közepéig működött. Az idők folyamán külsejét teljesen lecsupaszították és átalakították. Ma a közösségi házként üzemel.
- 2003-ban a Honvédő háború helyi hőseinek emlékművet állítottak.
Külső hivatkozások szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
