Főmenü megnyitása

A Ljulka AL–7 a Szovjetunióban az Arhip Mihajlovics Ljulka vezetése alatt álló tervezőirodában az 1950-es évek elején kifejlesztett gázturbinás sugárhajtómű. Utánégetővel ellátott változatait nagy mennyiségben gyártották és elsősorban a második generációs Szu–7, Szu–9, valamint a Szu–11 vadászbombázó repülőgépeken és a Tu–128 elfogó vadászrepülőgépen alkalmazták.

AL–7
AL–7F–1 sugárhajtómű a krakkói Lengyel Repülési Múzeumban
AL–7F–1 sugárhajtómű a krakkói Lengyel Repülési Múzeumban

Fajtája gázturbinás sugárhajtómű
Ország Szovjetunió
Gyártó 165. sz. gépgyár
Tervező OKB–165 (Arhip Ljulka)
Első üzemelés 1952
Fő alkalmazás Szu–7, Szu–9, Szu–11, Tu–128
Sorozatgyártás 19541970

TörténeteSzerkesztés

Az eredetileg az Il–54 bombázóhoz szánt hajtómű fejlesztési munkái 1952-ben kezdődtek a moszkvai 165. sz. gépgyár (ma az NPO Szaturn része) mellett, Arhip Ljulka irányítása alatt álló OKB–165 tervezőirodában. A TR–7 jelzésű első kísérleti változat még abban az évben elkészült, és a tesztek során 63,7 kN tolóerőt adott le. A fejlesztés során az akkoriban magas, 7 fölötti nyomásviszony eléréséhez szükséges axiális kompresszor kialakítása okozott gondokat. 1952-ben a CIAM és a CAGI is végzett vizsgálatokat olyan axiális kompresszorokkal, amelyben az áramlási sebesség eléri a hangsebességet. A hangsebesség fölötti áramlás megvalósítása nyomán sikerült túllépni a 9-es kompresszióviszonyt is, ami abban az időben kimagaslóan jó érték volt. Az AL–7 első prototípusai 1953 márciusában készültek el, 1955-ben pedig elvégezték a hatósági vizsgálatait. Az utánégetővel felszerelt változatának sorozatgyártását 1959-ben kezdték el. A hajtómű sorozatgyártása 1954–1970 között folyt a 165. sz. gépgyárban.

Szerkezeti kialakításaSzerkesztés

Az AL–7 egytengelyes gázturbinás sugárhajtómű. 9 fokozatú axiális kompresszorral, 2 fokozatú turbinával, valamint egyenáramú, 18 db tüzelőanyag-befecskendező fúvókával ellátott gyűrűs égéstérrel rendelkezik. A kompresszor utolsó fokozataiban az áramlási sebesség meghaladja a hangsebességet. Az első, utánégető nélküli változatok egyszerű kúpos fúvócsővel rendelkeztek, amelynek átmérője nem volt szabályozható. A későbbi utánégetős változatok szabályozható fúvócsővel készültek. A szabályozható fúvócső átmérője két értékre állítható, a fúvócső állítható része 24 szegmensből épül fel.

TípusváltozatokSzerkesztés

  • AL–7 – Prototípus, nem állítható, egyszerű kúpos fúvócsővel felszerelt sugárhajtómű.
  • AL–7PB – Rozsdamentes acélból készült kompresszorlapátokkal gyártott, utánégető nélküli nélküli változat. 1961-től gyártották kisebb mennyiségben és a Berijev Be–10 sugárhajtású amfíbián és a Tu–110 utasszállító repülőgépen alkalmazták.
  • AL–7F–1 – Az első, 1959-től nagy sorozatban gyártott, utánégetővel ellátott változat. A Szu–7 és Szu–7B vadászbombázó repülőgépeken alkalmazták.
  • AL–7F–2 – Az F–1 altípus modernizált változata. Áttervezték a kompresszor nyolcadik és kilencedik, valamint turbina második fokozatát, módosították az utánégetőt. 1960-tól gyártották és a Szu–9, valamint a Szu–11 vadászbombázó repülőgépeken alkalmazták.
  • AL–7F–4 – 1962-től gyártott továbbfejlesztett, modernizált változat.
  • AL–7FK – A H–20 (NATO-kódja: AS–3 Kangoroo) robotrepülőgéphez kifejlesztett, 1958-tól gyártott csökkentett élettartamú változat.

Műszaki adatok (AL–7F–2)Szerkesztés

  • Hossz: 6650 mm
  • Legnagyobb átmérő: 1300 mm
  • Száraz tömeg: 2100 kg
  • Légnyelés: 115 kg/s
  • Fajlagos tüzelőanyag-fogyasztás: 98,9 kg/kN/h
  • Nyomásviszony: 9,3
  • Gázhőmérséklet a turbina előtt: 930 °C
  • Tolóerő: 75 kN normál üzemmódban; 107,9 kN utánégetővel

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Ljulka AL–7 témájú médiaállományokat.
  • АЛ–7Ф – Az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)