Lolita (regény)

Vladimir Nabokov regénye

A Lolita (1955) Vladimir Nabokov regénye. Magyarul először az Európa Könyvkiadónál jelent meg a mű, Békés Pál fordításában, 1987-ben.

Lolita
Lolita 1955.JPG
Szerző Vladimir Nabokov
Eredeti cím Lolita
Ország Franciaország
Nyelv angol
Téma párkapcsolat nagy korkülönbséggel
Műfaj regény
Díjak A Le Monde listája az évszázad 100 legemlékezetesebb könyvéről
Kiadás
Kiadó
  • Olympia Press
  • G. P. Putnam's Sons
  • Weidenfeld & Nicolson
  • Fawcett Publications
Kiadás dátuma 1955
Magyar kiadás dátuma 1987, Árkádia
Fordító Békés Pál
Média típusa könyv
Oldalak száma 350
ISBNISBN 963-30-7092-9

A történetet Humbert Humbert (álnév, puszta játék a betűkkel, mely később is sokszor visszatér a cselekményben) beszéli el, aki a börtönben írja meg visszaemlékezéseit.

A könyv humora különleges, sok olvasottságot feltételező, cselekménye lassan hömpölygő, ahogy egyik kritikusa írta:”Gyönyörű, merész, elgondolkodtató”.

Két film is készült belőle: 1962-ben Stanley Kubrick, illetve 1997-ben Adrian Lyne rendezésében.

CselekménySzerkesztés

  Alább a cselekmény részletei következnek!

A negyvenes éveiben járó, rendkívül jóképű és intelligens férfi főhős (Humbert Humbert) 14 évesen elvesztette szerelmét, és azóta is vonzódik az ebben a korban lévő leányokhoz. Véletlenül találkozik Dolores Haze-zel, és rögtön bele szeret. Hogy a közelébe férkőzzön, feleségül veszi az anyját, Charlotte-ot.

Bár állandó jelleggel azon ábrándozik, hogyan iktathatná ki az anyát, és el is tervez egy „tökéletes” gyilkosságot, az asszony végül mégis egy baleset áldozata lesz. A férfi magához veszi a kislányt, és elindulnak egy céltalan, hónapokig tartó, egyik autós szállodától a másikig tartó útra. A lány önszántából, testi fenyegetés nélkül lesz a szeretője, de kapcsolatuk mégsem több a kölcsönös rabságnál. A férfi mind a törvénytől, mind Lolita elvesztésétől retteg. Érdekesség, hogy a lány gondolataiba egész a könyv kétharmadáig nem tekinthetünk bele, akkor is csupán egy elkapott beszélgetés foszlánya, ami megüti Humbert fülét: Lolita egy barátnőjével cseveg olyan dolgokról, amiket sosem említett a mostohaapjának, aki egészen addig a percig jóformán bele sem gondolt, hogy Lolitának „lelke van”.

Útjukat egy idegen kíséri, akiről azon kívül, hogy mágnesként vonzza Lolita, semmit nem tudunk. A két férfi között egy rejtett, elsősorban szellemi párbaj indul meg, amelynek egyes pontjain kérdéses, hogy nem csupán a főhős egyre inkább megrendülő idegzetének, féltékenységi paranoiájának játéka-e az egész.

A lány végül Humbert minden elővigyázatossága ellenére megszökik, és évekre eltűnik nevelőapja életéből. Mikor újra felbukkan, már maga is gyermeket vár. Ezeken az oldalakon mutatkozik meg mostohaapja tulajdonképpeni szerelme – ha beszélhetünk erről –, ami nem omlik össze „felnőttként” látva Lolitát.

  Itt a vége a cselekmény részletezésének!

A névSzerkesztés

Reggelente Lo volt. Egyszerűen csak Lo. Ahogyan ott állt, egy méter ötven centis mivoltában, egy szál zokniban. Bő nadrágban Lola. Az iskolában Dolly. Aláírásokkor Dolores. De a karomban mindig csak Lolita.

A Lolita spanyol keresztnév, a Dolores kicsinyített, becéző változata. A lányt a regényben becézik még ezen kívül a Dolly, Lola, Lo, és L nevekkel.

UtóhatásaSzerkesztés

A regény után terjedt el a koraérett, kirívó vonzerővel bíró serdülőlányok „Lolitaként”, illetve „nimfácskaként” becézése.

A regényt musical formában, 1971-ben mutatták be "Lolita, My Love" címmel, a zenét John Barry szerezte, a szöveget Alan Jay Lerner írta.

A regény ma is vitákat generál, mivel a modern társadalom egyre inkább tudatában van a könyvben felmerülő problémákkal.

MagyarulSzerkesztés

  • Lolita. Regény; ford., utószó Békés Pál; Árkádia, Bp., 1987
  • Lolita; ford. Békés Pál, interjúford. M. Nagy Miklós; Helikon, Bp., 2019

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés