Londoni egyezmény (1915)

A londoni egyezmény (angolul: Treaty of London, olaszul: Patto di Londra) egy titkos szerződés volt az Olasz Királyság és az antant hatalmak, Egyesült Királyság, Franciaország és az Orosz Birodalom között, amelyet Londonban írtak alá 1915. április 26-án.

Londoni egyezmény
Treaty of London
Patto di Londra
Ausztria területéből Olaszországnak ígért területek (Tirol déli része és Trentino)
Ausztria területéből Olaszországnak ígért területek (Tirol déli része és Trentino)
Típusa többoldalú katonai szövetségi szerződés
Aláírás dátuma 1915. április 26.
Aláírás helye Egyesült Királyság London
Aláírók Olasz Királyság Olaszország
Egyesült Királyság Nagy-Britannia
 Franciaország
 Orosz Birodalom
A Wikimédia Commons tartalmaz Londoni egyezmény
Treaty of London
Patto di Londra
témájú médiaállományokat.
Piros vonal: A londoni egyezményben Olaszországnak ígért dalmáciai szigetek és adriai partvidékek

TartalmaSzerkesztés

A megegyezés alapján az Olasz Királyság kötelezte magát, hogy kilép a hármas szövetségből, csatlakozik az antanthoz, valamint egy hónapon belül belép az első világháborúba. Olaszországnak hadat kell üzennie az Osztrák–Magyar Monarchiának és a Német Birodalomnak. Ez meg is történt 1915. május 23-án. A hadüzenet és a háborúba lépés fejében a háromhatalmi antant garantálja Olaszország számára a következő területi igények teljesülését:

A Szerb Királyságnak ígérték:

Montenegrónak ígérték:

Szerbiának ígérte a szerződés továbbá:

Olaszország az afrikai német gyarmatok Egyesült Királyság és Franciaország közötti felosztásakor rekompenzációkban részesül. Olaszország 50 millió fontnyi kölcsönt kapott az Egyesült Királyságtól a szerződés alapján.

A titkosság következményeiSzerkesztés

Olaszország és a fent említett antanthatalmak közti szerződés titkos volt, arról nem értesítették az antant oldalán harcoló más nemzeteket, így Szerbiát sem. Mivel a szerb területi követelések és az Olaszországnak tett területi engedményekben átfedések voltak, várható volt, hogy a háború után ebből komoly probléma fog származni. Olaszország hadba lépése után az antant hatalmak újból megerősítették a szerb területi igényeket, melyek a londoni szerződéssel szemben álltak, így például teljes Dalmácia Szerbiának juttatása, Zára, Görz (Gorizia) egy leendő délszláv államba integrálása.

A londoni szerződés utóéleteSzerkesztés

A háború során a szerződés mindvégig titkos maradt, egészen az 1917-es októberi orosz forradalomig, amikor az Izvesztyija c. orosz lap közreadta a londoni szerződés tartalmát. A versailles-i békeszerződés megsemmisítette a londoni szerződést, mivel Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök ragaszkodott a délszláv területi igények elismeréséhez, így Észak-Dalmácia Szerbiának juttatásához. Az Ausztria rovására ígért területeket Olaszország az 1919-es saint-germaini békeszerződés értelmében szerezte meg.

Az egymással szembeni kölcsönös területi követeléseket az Olasz Királyság és a délszláv állam az 1920-as kétoldalú rapallói egyezményben rendezte. Az 1920-as felosztás 1947-ig, a második világháború utáni újrarendezésig állt fenn.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

További információkSzerkesztés