Koordináták: é. sz. 51° 30′ 42″, ny. h. 0° 05′ 22″

A londoni kő (angolul: London Stone) egy ókori eredetű nevezetesség, szabálytalan alakú mészkőtömb, lényegében egy határkőtöredék. Az évszázadok során a London Stone szimbolizálta a City of London szuverenitását, önkormányzáshoz való jogát. Itt hozták a döntéseket, a helyi törvényeket, itt tették le az esküket,[Mj. 1][1] néha szertartások kíséretében nagy tömegek előtt. A kő jelentősége az idők folyamán csak erősödött és mint ilyen, védett. Eredeti rendeltetése és annak keletkezési dátuma ismeretlen, de a feltételezések szerint több mint 3000 éves és druida, vagy még gyakrabban vélik úgy, hogy római eredetű.[2]

Londoni kő
A londoni kő a Cannon Street 111 szám alatt
A londoni kő a Cannon Street 111 szám alatt
Típus mérföldkőmaradvány
Méret 53 x 43 x 30
Forma szabálytalan
Anyag mészkő
Története
Írás nem található rajta írás
Található Museum of London, London
(Korábban) Cannon Street 111, (EC4N 5AR) London

A kutatók leginkább azt valószínűsítik, hogy egy valaha sokkal nagyobb méretű mérföldkő vagy egy magas státuszú római kori épület maradványa volt, amely évszázadokon keresztül Londonban, a mai Cannon Street közepén állt. A rómaiak alapította Londinium központját jelölték vele és ettől a kőtől mérték Britannia-szerte a távolságot.[3] Egykor ezt az ereklyét mitikus tisztelet övezte és vallási, jogi, polgári, okkult és szimbolikus jelentősége, egyfajta városvédő szerepe lehetett. Jelenleg a Museum of Londonban látható.[4][5]

TörténeteSzerkesztés

A kő első ismert írásos említése egy 1100-ban kelt dokumentumban olvasható, amelyben a canterburyi székesegyház tulajdonában lévő ingatlanok felsorolása között, megtalálható a Londenstane név. 1198-ban készített térképeken mérföldkőként említik, mint Lonenstane vagy Londenstane.[3] A kővel kapcsolatos nevezetes esemény, amikor Jack Cade, az 1450-es király elleni lázadás vezetője, miután csapataival megérkezett a fővárosba, magát lordkormányzónak nevezte ki úgy, hogy nem a kőnél tette le az esküt.[Mj. 2] Egy 16. században íródott történet azt tartja, hogy az ereklye szimbolikus középpont volt, ahonnan a római Britanniában minden távolságot mértek.[6]

 
A londoni kő, az 1962-ben lebontott St. Swithin templom falmaradványában

1742-ben London kövét átköltöztették az Cannon Street északi oldalára, 1789-ben pedig beépítették a Szent Swithin nevű anglikán templom déli falába. A templom 1941-ben a második világháború bombázásai során súlyosan megrongálódott, ezért 1960-ban lebontották. Maga a kő sértetlen maradt és átmenetileg a Guildhall Múzeumba szállították megőrzésre. A templom helyén maradt telek újjáépítése előtt, ásatásokat végeztek a helyszínen és egy égett réteget találtak a kelta Boudicea királynő korából, ami arra utal, hogy ez a hely a régmúltra tekintve fontos helyszín lehetett.[6] 1962-ben a követ visszahelyezték a teljesen lebontott templom helyén emelt épület, a kínai illetőségű Oversea-Chinese Banking Corporation székházának oldalába, egy falfülkében, megközelítőleg ugyanarra a helyre, ahol eredetileg volt. A követ úgy helyezték el egy üvegvitrinben, hogy az látható legyen az épületen belül és kívülről is. Az utca felől egy vasrács mögött volt látható a járókelők számára.[7][6]

 
A london kő, a Museum of London a War, Plague & Fire (Háború, pestis, tűz) galériájában 2016-ban

2006-ban a bank elköltözött az épületből, így a helyére egy sportszerüzlet költözött. A Cannon Street 111. szám alatt álló épületet 2016-ban lebontották,[8] ezért a restaurátori munkák után átszállították ideiglenes helyére, a London történetét bemutató múzeumba. A Museum of London 2016. május 13-tól[5] csak ideiglenesen tárja látogatói elé, mert az új Walbrook Building irodaház felépítése után a követ visszaköltöztetik az eredeti helyére.[4][9]

ÉrdekességekSzerkesztés

  • Brutus kövének (angolul: Stome of Brutus) is nevezték, amelyhez egy monda kapcsolódik, miszerint időszámításunk előtt mintegy ezer évvel Iuppiter egyik leszármazottja, Brutus alapította a várost.[10] A mítosz összekapcsolja London sorsát a kő védelmével. Egy régi közmondás szerint: „Mindaddig, amíg a Brutus-kő biztonságban van, addig London is virágozni fog.”[6][9]
  • Legendás státuszát rejtélyességének köszönheti, ugyanis valódi funkcióját és eredetét máig nem sikerült teljes bizonyossággal megfejteni. Állítólag fontos szerepe volt London megalapításakor és a legenda szerint ebben a kőben tartotta Artúr király mitikus kardját, az Excaliburt.[11]

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. A régi Európában általánosan elterjedt, hogy az emberek egy kőre esküdtek: azt gondolták, a kő ereje és tartóssága megerősíti az esküt.
  2. William Shakespeare ezt az eseményt később dramatizált változatban feldolgozta egy jelenet erejéig, a VI. Henrik című királydrámájában.

Forráshivatkozás-hiba: Olyan <ref> címke lett lett definiálva egy <references> címkében, amely csoportattribútuma („Mj.”) nem szerepel a szöveg korábbi részében.

JegyzetekSzerkesztés

  1. . Bhaktipédia - Napkelet rejtett kincsestára
  2. H2G2 2002
  3. a b WalkLondon
  4. a b IanVisits
  5. a b Museum of London
  6. a b c d DailyMail
  7. Historic
  8. Cityam
  9. a b Londonist
  10. London.eu
  11. Liberty Cap

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Londoni kő témájú médiaállományokat.