Wikipédia

Lossonczy Tamás

(1904–2009) magyar festőművész

Lossonczy Tamás (Budapest, 1904. augusztus 12. – Budapest, 2009. november 3.) Kossuth-díjas magyar festőművész, grafikus.

Lossonczy Tamás
Született1904. augusztus 12.
Budapest
Elhunyt2009. november 3. (105 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásafestőművész, grafikus
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda (1923–1926)
KitüntetéseiKossuth-díj (1994)
SírhelyeFarkasréti temető[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Lossonczy Tamás témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Kezdetben joghallgató volt, 1923-ban kezdte a Képzőművészeti Főiskolát, tanárai Bosznay István és Vaszary János voltak, 1926-ban végzett. Emellett 1929 és 1931 között Kaesz Gyula tanítványa volt az Iparművészeti Főiskolán. Első tanulmányútjai Párizsba vezettek, először 1926-ban, majd 1937-ben. 1929-ben Bodon Sándor építésznél vendégeskedett Hollandiában. 1940-ben megnősült, felesége Lossonczy Ibolya néven maga is ismert szobrász lett.

1934-ben a Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagja lett. 1945 és 1946 között az Európai Iskola tagja, majd 1948-ig az Elvont Művészek magyar csoportjához csatlakozott.

 
Lossonczy Tamás, Éda asszony és ifjabb Kazinczy János, a szobrász, Lossonczy Tamás és id. Kazinczy János Antal festőművész közös kiállításuk megnyitóján (Budapest, 2002. október 27.)
 
Lossonczy Tamás 105. születésnapján, a Nemzeti Galéria előtt várakozik a tévésekre. Ekkor nyílt több emeletet kitevő kiállítása, amely a 100. és a 105. születésnap közötti alkotói időszakának képeit mutatta be. (Budapest, 2009. augusztus 12.)
 
Lossonczy Tamás 105. születésnapján dedikálja könyvét a festőbarátnak, Papp Oszkárnak (Budapest, 2009. augusztus 12.)
 
Lossonczy Tamás emléktáblája, annak a háznak a bejáratánál, ahol élt és alkotott (Budapest II. kerület, Ady Endre utca 17.)

1957-ben a MÜM 18. számú szakmunkásképző intézetben szerkezettant tanított 1968-as nyugdíjazásáig. Ebben az időszakban készítette el nagy hatású művét, a Tisztító nagy vihar című képet. 1985-ben érdemes művészi díjat vehetett át.

1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja. 1994-ben Kossuth-díjban részesült. Idős korában is aktívan dolgozott, töretlen életkedvvel gyarapította több mint ezer olajképből és mintegy tizenötezer grafikából álló életművét. 105 éves korában hunyt el.

Stílusa szerkesztés

Kezdetben nonfiguratív festészettel próbálkozott, majd organikus-térkonstruktív alkotásokat (elsősorban téralkotásokat) készített, aztán hosszabb ideig nem festett, Molnár Farkasnál dolgozott belsőépítészként. 1939-től kezdett újra festeni, már itt megjelentek a később jellegzetessé váló ikerháromszögek. Az 1950-es években baloldali meggyőződése miatt szocreál műveket készített, amivel 1952-ben hagyott fel. 1955-ben alkotói válságba került, 1960-ban kezdett újra aktívabban festeni, elsősorban sorozatokat. Az induló új avantgárd festőkkel ápolt kapcsolatot (pl. Bak Imrével, Molnár Sándorral), de szorosabban nem vesz részt a munkájukban. 1970-től előbb ún. „űrképekkel” foglalkozott, majd felerősödtek művészetében az expresszionista és szürrealista hatások. Később festészete egyszerűsödött, nem kötötte magát stílusokhoz, és grafikai tevékenysége is intenzívebbé vált.

Kiállításai (válogatás) szerkesztés

Első önálló kiállítását Kállai Ernő rendezte meg 1943-ban az Alkotás Művelődési Házban, majd 1948-ban a Képzőművészek Szabad Szakszervezetének épületében volt a következő. Hosszú és kényszerű szünet utáni első egyéni kiállítása 1971-ben, a Fényes Adolf Teremben volt, később többek között a Műcsarnokban, a győri Megyei Képtárban, a Mednyánszky Teremben, az Ernst Múzeumban, a Szinyei Szalonban, a Képzőművészeti Egyetemen és a Kassák Lajos Emlékmúzeumban állított ki. Állandó kiállítása van a budapesti Párizsi Kék Galériában és 2005-ben életmű-kiállítása volt a Műcsarnokban. 2008-ban New York-ban állították ki több képét. 2009-ben kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában a festő 100 és 105 éves kora között készült műveiből.

Képei (válogatás) szerkesztés

  • 1944 Viharban (olaj, vászon, 53 x 63 cm)
  • 1945 Fájdalom és remény
  • 1946 Temetés
  • 1946 Gépritmus (olaj, vászon, 40 x 40 cm; magántulajdonban)
  • 1946-47 Tíz tábla
  • 1947 Sötétet váltó fény (olaj, vászon, 35,5 x 50 cm; magántulajdonban)
  • 1947 Négy kör II. (olaj, vászon, 37,5 x 50 cm; magántulajdonban)
  • 1947-48 Pályák (olaj, vászon, 80 x 94 cm; magántulajdonban)
  • 1946 Természetrajzi Múzeum (olaj, vászon, 73 x 100 cm; magántulajdonban)
  • 1957-62 Tisztító nagy vihar
  • 1965 Radar (olaj, vászon, 50 x 70 cm; magántulajdonban)
  • 1966 Forgás és Sebesség (olaj, vászon, 80 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1967-68 Alakuló élet (olaj, vászon, 80 x 100 cm; magántulajdon)
  • 1969 Tisztelet Frank Frigyesnek (olaj, vászon, 50 x 60 cm)
  • 1970 Ringató (olaj, vászon, 70 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1971 Színvihar (olaj, vászon, 30 x 40 cm; magántulajdonban)
  • 1972 Kapaszkodó (olaj, vászon, 40 x 40 cm; magántulajdonban)
  • 1973 Kék titok (olaj, vászon, 70 x 60 cm; magántulajdonban)
  • 1973 Hattyú (olaj, vászon, 40 x 50 cm; magántulajdonban)
  • 1975-77 Viaskodások (Kiállítva 2005-ben a Műcsarnokban)
  • 1974 Hullámtörő (olaj, vászon, 68 x 55 cm; magántulajdonban)
  • 1981 A mindenható káposztafej (olaj, vászon, 80 x 60 cm; magántulajdonban)
  • 1981 Kötéltáncosnő (olaj, vászon, 50 x 60 cm; magántulajdonban)
  • 1984 Távolodó (olaj, vászon, 80 x 65 cm; magántulajdonban)
  • 1984 Fojtott indulat (olaj, vászon, 100 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1985 Hírhozó Mexikóból (olaj, vászon, 60 x 55 cm)
  • 1987 Civilizált emberevő (olaj, vászon, 100 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1990 Gondolatok a nyílt tengeren (olaj, vászon, 60 x 50 cm; magántulajdonban)
  • 1991 Dal (olaj, vászon, 100 x 40 cm; magántulajdonban)
  • 1991 Lengés és repülés (olaj, vászon, 100 x 40 cm; magántulajdonban)
  • 1995 Érdeklődő (olaj, vászon, 50 x 70 cm; magántulajdonban)
  • 1997 Rekviem egy geometriába fulladt festőért (olaj, vászon, 80 x 100 cm)
  • 1998 Vezetékek I. (olaj, vászon, 30 x 40 cm; magántulajdonban)
  • 2004 Földrengés (olaj, vászon)

Köztéri műve szerkesztés

 
Lossonczy Tamás otthonában, barátjának Kazinczy Jánosnak egy művét tanulmányozza

Társasági tagságai szerkesztés

Díjai, elismerései (válogatás) szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Pataki Gábor: Lossonczy Tamás. Budapest : Új Művészet Alapítvány, 1995. 54 o. 34 tábla, színes. (Angol és magyar nyelven). ISBN 9637792112

Film szerkesztés

  • MŰsor/artList – riportfilm Lossonczy Tamással rendező: Pater Sparrow, operatőr: Spáh Károly, producer: Pátkai Marcell, Pátkai Szilvia (DATA Alapítvány, 2009)
  • Magyar művész hódolata Róma népének – Lossonczy Tamás filmkoncepciójának rekonstruálása rendező: Pater Sparrow, operatőr: Spáh Károly, producer: Pátkai Marcell, Pátkai Szilvia (DATA Alapítvány, 2009)[2]
  • 105 év naplója – riportfilm Lossonczy Tamásról - titkos hangnaplójának részleteivel rendező: Pater Sparrow, operatőr: Spáh Károly, producer: Pátkai Marcell, Pátkai Szilvia (DATA Alapítvány, 2011)
 
A Műcsarnokban megrendezett életmű-kiállítás egy részlete

Források szerkesztés

  • MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 691. old., ISSN 1787-288X
  • Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. 631–633. o. ISBN 963-8477-45-8 Online elérés
  • Magyar művészeti kislexikon. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Lossonczy Tamás lásd 216-217. o. ISBN 9638477660
  • Művészeti lexikon. 3. kiad. 3. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1981-84. Lossonczy Tamás l. 111. o. ISBN 9630523604

Jegyzetek szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lossonczy_Tamás&oldid=26801041”