Lothar Schreyer (Drezda, 1886. október 19.Hamburg, 1966. június 18.) író, dramaturg, festő. Szakmai munkásságának jelentőséget adott a színház megújítására irányuló – esetenként sikertelenséget is hozó – kísérletezése. Bauhausbeli sikertelen szereplését követően korai újítókedve megtörni látszik.

Lothar Schreyer
Lothar Schreyer 1918.jpg
Született 1886. október 19.
Drezda
Elhunyt 1966. június 18. (79 évesen)
Hamburg
Állampolgársága német[1]
Nemzetisége német
Foglalkozása író,
dramaturg,
festő
A Wikimédia Commons tartalmaz Lothar Schreyer témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

1886-ban született a Drezda melletti Blasewitzben. A heidelbergi, berlini és lipcsei egyetemen művészettörténetet és jogot tanult. 1910-ben jogi doktorátust szerzett. Korán feltámadt érdeklődése a művészet és a színház iránt, majd elkezdett festeni. 1911-1918 között a hamburgi Deutsches Schauspielhaus dramaturgja és rendezőasszisztense. 1914-től együttműködött Herwarth Waldennel, a berlini Der Sturm Galéria vezetőjével, 1916-tól 1918-ig a Der Sturm folyóirat szerkesztője. 1918-ban Waldennel együtt megalapította az expresszionista Sturm-színpadot. Az első világháború után a kísérleti színpad Hamburgban működött tovább mint egyfajta „harci színház". Bemutatták a „Kereszfrefeszítés”, „ A Férfi és a Gyermekhalál” című darabjait.

Közreműködése a BauhausbanSzerkesztés

Míg a Bauhaus legtöbb műhelyéhez hasonló részleggel jóformán minden (ipar)művészeti iskolában és az akadémiákon is találkozhattunk, a színházi osztálynak azonban nem volt ilyen hagyománya. A Bauhaus azon újításai közé tartozott, amelyek megalapozták különleges státuszát. A Mesterek Tanácsa meghívására a szcenikai műhelyben 1921 végén kezdte meg az oktatást Schreyer. Gondolatai a színházról beleillettek a Bauhaus korabeli gondolatvilágába (amikor az alkotó művész kozmikus-szellemi és materiális környezetének összhangjára helyezték a képzési hangsúlyt).

  • „A színpadi mű az élet egységének kozmikus tükröződése…a természeti-természetfeletti élet közössége.”
  • „A színpad tere a kozmikus térnek felel meg.”
  • „A színházművészet eszközei az alapformákból, -színekből, -mozgásokból és hangokból állnak össze”

A Bauhaus-ban növendékeinek a "Holdjáték" c. saját művét tanította be. A főpróbán megbukott. A tanítványok olyan erőteljesen tiltakoztak személye ellen, hogy abbahagyta a munkát és rövidesen távozott az intézményből (utóda félhivatalosan, majd 1923-tól hivatalosan is, Schlemmer lett).

Tevékenysége a Bauhaus-korszak utánSzerkesztés

1924-1927 között tanára és időnként vezetője volt a berlini Der Weg művészeti iskolának. 1928-1931 között a hamburgi Hanseatische Verlagsanstalt főszerkesztője. 1933-ban áttért a katolikus vallásra, ettől kezdve főként a keresztény művészet témáiról írt. 1966-ban halt meg Hamburgban.

Művészettörténeti jelentőségeSzerkesztés

1920 körül keletkezett színpadi művei a kultikus-vallásos expresszionizmus szülöttei, amelyek 1922-1923-tól már ellentétben álltak a Bauhaus törekvéseivel. Schreyer azt hirdette, hogy a műalkotás „híradás egy nép és egy kor szellemi világáról"; e felfogásával közel került a harmincas évek keresztény miszticizmusához, népies eszméihez, végül a nemzetiszocializmus felfogásához.

Források és szakirodalomSzerkesztés

A. Alapforrás:

  • Magdalena Droste: Bauhaus 1919–1933. Bauhaus Archiv Bp., 2003. Taschen – Vincze ISBN 3-8228-2584-0
  • Wend Fischer: Bau-Raum-Gerät (Die Kunst des 20. Jahrhunderts 3. kötete) 1957. München, R. Piper&Co Verlag

B. További irodalom

  • Schreyer, Lothar: Erinnerungen an Sturm und Bauhaus. Hamburg-Berlin, 1956
  • Schreyer, Lothar: Hoffnung auf eine neue Welt. In: Bauhaus und Bauhäusler. Bekenntnisse und Erinnerungen
  • Magdalena Droste: Neumann, Eckhard. Bern-Stuttgart, 1971

JegyzetekSzerkesztés

  1. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)

Külső hivatkozásokSzerkesztés