Főmenü megnyitása

A Louis Aragon válogatott versei Louis Aragon francia költő, író magyarra fordított verseiből összeállított gyűjteményes kötet. A könyvet az Európa Könyvkiadó jelentette meg 1964-ben, 454 oldalon; illusztrálta Hincz Gyula. A közreadott művek legnagyobb részének fordítói: Illyés Gyula, Rónay György, Somlyó György.

Louis Aragon válogatott versei
Szerző Szerk. Somlyó György
Ország  Magyarország
Nyelv magyar
Téma Louis Aragon válogatott verseinek gyűjteménye
Műfaj Versek
Kiadás
Kiadó Európa Könyvkiadó
Kiadás dátuma 1964
Média típusa könyv
Oldalak száma 454

A könyv kiadását megelőzte Aragon verseinek egy korábbi magyar nyelvű gyűjteménye (Aragon válogatott versei, Parnasszus Könyvkiadó, 1948) 223 oldalon, vagyis fele akkora terjedelemben, mint az újabb, 1964-es kötet.

Aragon költészetének korszakaiSzerkesztés

A kötethez írt Utószóban Somlyó György Aragon költészetében (1963-ig) négy korszakot különböztet meg, és a kötet anyagának beosztása is ehhez igazodik.

Az első a lázadó fiatal költő korszaka, melynek során Apollinaire-től indulva a dadaizmuson át eljut a szabad képalkotásra épülő, a prózát és a verset összemosó szürrealista művekig. A lázadó korszakot hosszan tartó szellemi vívódás, alkotói válság követte, valamint az életét és további költészetét meghatározó találkozása Elsa Triolet-vel (1928), későbbi feleségével, a híres Elza-versek ihletőjével.

A szürrealizmussal való szakítást „a személyi illegalitás és legszélesebb körű költői hatás korszaka” követi. Ez a fasizmus és az idegen hódítás elleni küzdelem (az ellenállás, a Resistance) időszaka. Ekkor születnek a hagyományos formákat követő, az olvasók legszélesebb köreiben közvetlen hatásra törekvő nagy költeményei; két legismertebb ellenállási verseskönyve az Elza szeme (Les Yeux d'Elsa) és a Szívszakadásig (Le Crève-cœur). Utóbbi kötetben jelent meg az Elza a tükör előtt, melyet Lengyel Balázs kritikus az életmű kulcsversének nevez.[1]

Aragon működése mindig összekapcsolódott a politikával, és ő volt az, aki a szocialista realizmus igényével lépett fel Franciaországban. Költészetének a háború utáni a legkevésbé jelentékeny korszaka (1945–1954), ekkor csak két kisebb verseskönyve jelenik meg. Ez a közvetlen politikai szerepvállalás és a realista nagyregények írásának ideje.

A következő évtizedet (1963-ig) „a nagylélegzetű önéletrajzi költemények korszakának lehet nevezni.” Külön-külön kötetben közreadott nagy poémái: A szem és az emlék, A befejezetlen regény, az Elza, A költők és az Elza bolondja (az utóbbiból a kötetben három részlet olvasható) a legátfogóbb szintézist jelentik költői pályáján. A szürrealista szabadvers valamint „a hagyományt újjáteremtő szabályos forma és történelmi konkrétság egy, az eddiginél bonyolultabb és nagyobbszabású költői realizmusban forr össze, ahogy ifjúság és öregség a mindkettőt egyformán átizzító szerelem témájában…”[2]

A kötet ciklusaiSzerkesztés

  • Üldözött üldöző (Persécuté persécuteur)
  • Szívszakadásig (Le Crève-cœur)
  • Megint szívszakadásig (Le Nouveau Crève-cœur)
  • A szem és az emlék (Les yeux et la mémoire)
  • Befejezetlen regény (Le Roman inachevé)
  • Elza (Elza)
  • A költők (Les Poètes)
  • Elza bolondja (Le Fou d'Elsa)

Mindegyik ciklus elején (az utolsó kivételével) az adott költői korszakot jellemző rövid prózai szemelvények olvashatók magától Aragontól, illetve méltatása egy-egy kortársától.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Lengyel Balázs: Elza és Aragon avagy vázlat Aragonról egy Elza-vers ürügyén
  2. Somlyó György: Utószó (a kötete 410. oldalán.)

ForrásokSzerkesztés

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Louis Aragon témában.