Louis Charles Édouard de Lapasse

francia orvos, közíró, misztikus

Louis Charles Édouard de Lapasse (Toulouse, 1792. január 21.Lussan (Gers), 1867. október 10.) francia nemes, orvos, közíró, rózsakeresztes.

Louis Charles Édouard de Lapasse
Vicomte de Lapasse.png
Született 1792. január 21.[1][2][3]
Toulouse[1][4]
Elhunyt 1867. október 7. (75 évesen)[1][2][3]
Lussan[1]
Állampolgársága francia
Foglalkozása

ÉleteSzerkesztés

De Lapasse régi spanyol eredetű nemesi család sarja, akinek ősei a XIII. századtól kezdődően dél-nyugat Franciaországban telepedtek le és Foix grófjainak szolgálatában álltak.[5]

A kis Louis Charles Édouard 1792. január 21-én született. Anyja a szintén régi nemesi Cardaillac családból származott, akik jó kapcsolatot ápoltak a diplomata René Eustache d'Osmond (1751–1838) márkival.[5]

Édouard egy bordeaux-i líceumban tanult, majd jogot végzett Toulouse-ban és eközben alakult ki irodalom iránti szeretete is. Ennek ellenére katonai pályára lépett és 1814-ben csatlakozott a király könnyűlovas századához.[5]

D'Osmond márkinak köszönhetően nagyköveti titkár lett és ilyen minőségében beutazta egész Európát: 1815 London, 1818 Hannover, 1824 Bern,[5] továbbá 1828 és 1831 között Nápoly.[6]

RózsakeresztességSzerkesztés

Németországban bizonyosan találkozott ottani – Karl von Eckartshausennel kapcsolatban álló – rózsakeresztesekkel, akik a szicíliai Palermoba irányították egy bizonyos "Balbiani herceghez",[* 1] aki beavatta őt a rózsakeresztesek hermetikus tanításaiba. Az akkor már nagyon idős Balbiani személyesen ismerte a palermoi születésű, titokzatos Cagliostro grófot,[* 2] ezen kívül hozzáfért a salernoi La Trinità della Cava, illetve a Cassino melletti Monte Cassino könyvtárához. Franciaországba visszatérve elmélyedt a francia rózsakeresztesség archivumaiban, továbbá Paracelsus, Van Helmont, Robert Fludd és mások orvosi-alkímiai tárgyú írásaiban.[5]

Orvos, közírói tevékenységeiSzerkesztés

Párizsban a Sorbonne Egyetemen orvoslást tanult, de mindig nagyra tartotta a salernoi iskolát,[* 3] illetve a montpellier-i iskolát.[* 4] Ezután legitimista közíróként tevékenykedett és gyakran látogatta de Boigne grófnő szalonját, valamint kapcsolatban állt Jean-Pierre Abel-Rémusattal. 1842-ben orvosi praxisba kezdett Toulouse-ban, ahol különösen az epilepszia, a tüdőbaj és a reuma gyógyításával foglalkozott. Könyveket adott ki a hosszú élet módozatairól, a higiéniáról és a szegények gyógykezeléséről.[5]

Időskora, pozícióiSzerkesztés

1865-ben rövid ideig tagja volt a toulouse-i városi tanácsnak.

1867-ben elfoglalhatta az Académie des Jeux floraux irodalmi akadémia 40-fős testületének 11. székét,[7] valamint elnöke volt a Société d'archéologie de Toulouse régészeti társaságnak. Számos költeménye, novellája, politikai-, illetve filozófiai tanulmánya ismeretes.

1867-ben a lussaci kastélyban hunyt el.[5]

MűveiSzerkesztés

Saját szerzeményekSzerkesztés

Róla szóló írásokSzerkesztés

MagánéletSzerkesztés

Feleségétől, M. de la Bourdonnaye-től – röviddel a házasságkötés után – egy Blance nevű lánya született, aki azonban belehalt a szülésbe.[5]

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. személyazonossága kérdéses, vélhetően Carlo Cottone, Castelnuovo hercegéről lehet szó. Lásd itt: https://iniziazioneantica.altervista.org/1700-1800/lapasse/lapasse.htm
  2. Giuseppe Balsamo álneve
  3. ez a Salernói Orvosi Egyetem 1811-ben bezárása után még 50 évig a "National Convitto Tasso"-ban működő tudós társaság lehetett
  4. ezen túl még pedig a Montpellier-hez kötődő Arnaldus de Villa Nova (1240–1311) orvos-alkimistára is utalhat

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d Francia Nemzeti Könyvtár
  2. a b BnF források (francia nyelven)
  3. a b Catalog of the German National Library, 1055452540, 2020. május 31.
  4. Catalog of the German National Library, 1055452540, 2020. június 10.
  5. a b c d e f g h OKRC
  6. Churton
  7. Liste des mainteneurs de l'Académie des Jeux floraux (francia nyelven)

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés