Főmenü megnyitása

Louis Couperin (Chaumes-en-Brie, 1626. – Párizs, 1661. augusztus 29.) francia barokk zeneszerző, orgonista, csembalójátékos. François Couperin nagybátyja.

Louis Couperin
Született 1626[1][2][3][4][5]
Chaumes-en-Brie
Elhunyt 1661. augusztus 29. (34-35 évesen)[1][2][5][6]
Párizs[7]
Állampolgársága francia
SzüleiCharles Couperin the older
Foglalkozása
  • zeneszerző
  • orgonaművész
  • viola da gambaista
  • csemballista

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Louis Couperin körülbelül huszonnégy évesen került Párizsba a kor egyik legnagyobb csembalista tekintélye, Jacques Champion de Chambonnières közbenjárásával, aki vidéki birtokán hallotta a három Couperin fivért, és meggyőződve kivételes kvatliásaikról, elintézte foglalkoztatásukat a királyi udvarban. Couperin 1653-ban a St. Gervais templom orgonistája lett, ez a poszt ebben a régi templomban az egyik legfontosabbnak számított akkoriban Franciaországban (évente 400 font + szállás volt a fizetsége). Ezután nem sokkal a királyi udvarnál is kapott állást mint szoprán viola da gamba-játékos. Állítólag lojalitásból visszautasította, hogy felváltsa tanárát és mentorát, a fokozatosan kegyvesztetté vált Chambonnières-t, ezért hozták létre, kifejezetten az ő kedvéért, ezt az állást. Hamar a legtekintélyesebb párizsi zenészek egyike lett mint csembalista, orgonista, violajátékos, de mindössze csak tíz év karrier adatott neki, mert harmincöt évesen meghalt. Szinte biztos, hogy találkozott a nála tíz évvel idősebb német Frobergerrel, rögtön Párizsba költözése után (1651–1652); Froberger stílusa óriási hatással volt az ő stílusára is. 1656 és 1658 között többször utazott Meudonba - valószínűleg - egy Abel Servien nevű diplomata államférfit szolgálni. A királyi udvarral Toulouse-ba utazott 1659-ben, utolsó éveiben a St. Gervais templom orgonista lakásában lakott két testvérével, akik szintén fontos szerepet töltöttek be a francia barokk zene alakulásában. Az idősebb François Couperin egyetlen darabja sem maradt fent, de ő vezette tovább a Couperin-vonalat egészen a 19. századig. Charles Couperin lett Louis utóda a St. Gervais templomban, az ő gyermeke az 1668-ban született „nagy” François Couperin, a késő francia barokk egyik legjelentősebb zeneszerzője. Életének eseményeiről részletesen beszámol Évrard Titon du Tillet a Le Parnasse François (Francia parnasszus, 1732) című monumentális munkájában, ebben felsorolja Louis Couperin 30 orgonaművét, azok keletkezési idejével és helyével.

MűveiSzerkesztés

Rövid, mindössze tíz évet felöltelő pályája alatt egyetlen egy műve sem jelent meg nyomtatásban, kéziratos másolatokban azonban mintegy 200 műve maradt fent, néhányukat csak a 20. század közepén fedezték fel. Ő volt a Couperin család első, a zenetörténet szempontjából kiemelkedő tagja, jelentősen hozzájárult a francia orgona- és csembalójáték fejlődéséhez. Újításai közé tartozott az orgonaművekben használt különleges regisztráció, valamint csembalón a prélude non mesuré (ütem nélküli, szabad prelúdium), amelyhez kitalált egy különleges lejegyzési módot is. Van, amelyiknek van kötött, ütemekben lejegyzett közjátéka, és van, amelyiknek nincs. Froberger gyászdarabjait, allemand-jait is ihlette ez az írásmód.

Zenéjének és a 17. századi francia billentyűs zenének két fő kéziratos forrása:

  • Bauyn-kézirat (1690 k.): a 17. századi francia billentyűs zene egyik legjelentősebb forrása (Chambonnières műveivel is, illetve Froberger több mint 20 műve is megtalálható benne), 122 csembalódarabot tartalmaz Couperintől, továbbá 4 orgonadarabot, 5 kamaraművet. Ennek 2. kötetében az ő művei követik egymást: Allemande-ok, Courante-ok, Sarabande-ok, Gigue-ek, ahogy Frescobaldinál, de itt szerepelnek más tételek is: Passacaille, Chaconne, 1 monumentális Pavanne, az akkoriban különleges hangnemnek számító fisz-mollban. (A Bauyn d'Angervilliers családról kapta a nevét, akiknek a tulajdonában volt; ma a párizsi Bibliothèque Nationale-ban található.)
  • Oldham-kézirat (Guy Oldham magángyűjteménye), 1957-ben vette meg, 70 orgonaművet tartalmaz Couperintől (ezek közül 68 csak ebben található meg), továbbá 1 csembaló szvit, 4 darab ötszólamú kamarafantázia, 2 mű schalmei együttesre. Valószínűleg legalább egy részét még Couperin életében állították össze. Abban különleges, hogy a fantáziák után közlik, mikor és hol írta a darabokat.

(Az 1670 körül összeállított, 1968-ban Olaszországban előkerült és ma a Berkeley Zenei Könyvtárban őrzött Parville-kéziratban 55 csembalómű található tőle, de csak 5 olyan, amely a Bauyn-kéziratban nem. Ebben vannak d'Anglebert, Chambonnières művei is. A címlapon M. de Parville felirat szerepel, innen ered a neve.)

Couperin csembalóműveit az Éditions de l'Oiseau-Lyre 1936-os kiadása szerint számozzák. A kiadás a Bauyn-kézirat darabjain alapult, ami akkoriban az egyetlen ismert forrás volt. A kézirat összeállítói nem rendezték a darabokat szvitekbe, hanem először hangnem szerint rendezték a tánctételeket, ezen belül pedig műfaj szerint. (Így pl. 16–19 négy courante C-dúrban, 20–25 6 sarabande C-dúrban.) Csembalózenéjének kétharmada tánctétel: courante, sarabande, allemande, gigue (számban csökkenő sorrendben). Összetettebbek, mint Chambonnières-éi, és változatosabbak egy tételen belül. Elismertségét főleg chaconne-jainak, passacagliainak és ütem nélküli prelúdiumainak köszönhette. Couperin orgonaművei nagy hatást gyakoroltak a 17. századi európai zeneszerzőkre: átmenetet képeznek a szigorúellenpont és a concertáló, szabadabb, színesebb orgonazene között ő volt az első, aki beírt regisztrációkat a kottába.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. National Library of Australia. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Open Library (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)

Felhasznált irodalomSzerkesztés

  • Francia és angol wikipédia szócikkei