Louis Daquin

Louis Daquin (Calais, 1908. május 20. – Párizs, 1980. október 2.) francia filmrendező, forgatókönyvíró, színész.

Louis Daquin
Egy 1977-es portréfilmben
Született	Louis Daquin 1908. május 20. Calais
Elhunyt	1980. október 2. (72 évesen) Párizs
Állampolgársága	francia
Házastársa	Clara Gansard
Gyermekei	Michel Recanati
Foglalkozása	filmrendező, forgatókönyvíró, színész
Iskolái	HEC Paris
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Louis Daquin témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Életpályája

Kereskedelmi főiskolát végzett, majd újságíró és a Renault gyár sajtófőnöke lett. 1932-ben Pierre Chenal, 1936-ban Julien Duvivier segédrendezője volt. 1936–1940 között produkcióvezető és vágó volt. Filmrendezőként 1938-ban debütált A játékos című német film francia változatának forgatásakor. 1944-ben a Liberation mozi főtitkári bizottságának tagja volt. 1945–1962 között a CGT filmtechnikusi egyesület főtitkára volt. 1970–1977 között az IDHEC Tanulmányok igazgatója volt. 1977–1978 között az SRF filmrendezői társaság elnöke volt.

Munkássága

Dolgozott Jean Grémillon, Fedor Ozep és Abel Gance mellett is. Rendezéseinek erénye a feszült drámai légkör megteremtése és a részletező jellemábrázolás volt. A kosztümös környezetet erőltetett aktualizálás nélkül is a mai (1971) problémák hordozójává tette. Kitűnő példa erre a Victorien Sardou-dráma nyomán készült Az áruló asszony (1946). Nagy jelentőségű munkája volt az Apáról fiúra (1949). Ebben a bányászkörnyezetben játszódó történetben széles társadalomrajzot adott, határozott kritikai szellemről, realista látásmódról tett tanúságot. Pályája csúcspontja az Isten után az első (1951) mind művészi kidolgozását, mind antifasiszta tendenciáját illetően. Nemcsak a nácikat ítélte el, de a kapitalista országok képmutató humanizmusát is. Nagy vihart váltott ki a Guy de Maupassant nyomán készült Bel Ami (1955) című filmje, amelyet Franciaországban éveken át tilos volt vetíteni.

Filmjei

Filmrendezőként

• A játékos (Le joueur) (1938)
• Mi gyerekek (Nous les gosses) (1941) (forgatókönyvíró is)
• Az asszony és a halál (Madame et le mort) (1943)
• Az áruló asszony (Patrie) (1946)
• A Bouquinquant testvérek (Les frères Bouquinquant) (1948) (forgatókönyvíró is)
• Apáról fiúra (1949) (forgatókönyvíró is)
• A fekete ruhás nő illatszere (Le parfum de la dame en noir) (1949)
• Isten után az első (1951) (forgatókönyvíró is)
• Bel Ami (1955) (forgatókönyvíró is)
• Baragan tövisei (Ciulinii Baraganului) (1957) (forgatókönyvíró is)
• A kalandor (1960) (forgatókönyvíró is)

Színészként

• A nők bálványa (1937) (rendező-asszisztens is)
• Párizs ég? (1966)

Rendező-asszisztensként

• Bűn és bűnhődés (1935)
• Különös Viktor úr (1938)

Díjai

• a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál legjobb rendezői díja (1949) Apáról fiúra

Források

• Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 231-232. old.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Louis Daquin című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.