Főmenü megnyitása

Lucius Cornelius Lentulus Crus (? – Kr. e. 48) optimata római politikus, az előkelő patrícius Cornelia gens tagja, Caius Iulius Caesar nagy ellenfele volt.

Lucius Cornelius Lentulus Crus
Született i. e. 1. század
Elhunyt i. e. 48
Egyiptom
Állampolgársága római
Gyermekei Lucius Cornelius Lentulus Cruscellio
Foglalkozása
  • politikus
  • katona
Tisztség
Halál okaemberölés

Először Kr. e. 61-ből hallani róla, amikor a Bona Dea ünnepségeket megszentségtelenítő Publius Clodius Pulcher legerőszakosabb vádlójaként jelent meg. Kr. e. 58-as praetori évében – Cicero számításainak is megfelelően – mindent megtett a felforgató néptribunus ellen, illetve igyekezett meggyőzni Pompeiust, hogy lépjen fel a száműzéssel sújtott híres szónok érdekében. Törekvését nem koronázta siker. Kr. e. 50-ben választották consullá Caius Claudius Marcellus kollégájaként, noha épp az előző évben buktatta meg Publius Cornelius Dolabella a quindecemviri megválasztásakor.

A két consul hírhedten Caesar-ellenes politikát képviselt, így nem csoda, hogy hivatali évükben, Kr. e. 49-ben robbant ki a két párt között a polgárháború. Addig Crus keményvonalas agitátorként tevékenykedett, és még Cicerót is megvádolta, hogy csak a saját dicsőségét hajhássza, miközben a senatust a mozgósításra buzdította. Nagyrészt ő felelt Cassius és Marcus Antonius néptribunusok elűzéséért, amikor azok Ravennába menekültek a közelgő Caesar elé.

Lentulus kemény szavai ellenére Formiaebe, majd Capuába menekült Caesar közeledtére, és bár úgy tett, mintha kiegyezne a politikussal, nem mert visszatérni Róma városába, amikor Cassius felszólította, hogy bocsássa rendelkezésükre a szent kincstár vagyonát. Pompeius időközben hadsereget toborzott Brundisiumban, és utasította a consulokat, hogy csatlakozzanak hozzá. Crust hiába győzködte Cicero és a Caesar küldöttjeként érkező ifjabb Balbus, az néhány társával és kevés katonával Illíria területére menekült.

Ezt követően Lentulus két legiót toborzott össze Asia provincia területén Pompeius számára. Balbus még a pompeianusok dyrrachiumi táborába is ellátogatott, de Crus túl sokat kért. Feltehetően ő is katasztrofálisnak becsülte Caesar helyzetét. A Kr. e. 48-as pharszaloszi csata után elmenekült. Rhodoszon nem kapott menedéket, így Pompeius után utazott Egyiptomba. Állítólag épp aznap ért partot Alexandriában, amikor a hadvezért meggyilkolták.

Crusra sem szebb sors várt: a kiskorú fáraó, XIII. Ptolemaiosz Philopatór miniszterei elfogatták és a börtönben kivégeztették.

ForrásSzerkesztés