Főmenü megnyitása

Ludwig Streicher (Bécs, 1920. június 26. – Bécs, 2003. március 11.) osztrák nagybőgőművész és zenetanár. Legendás virtuozitását számtalan felvétel bizonyítja. Nagybőgőiskolája a valaha volt legnagyobb példányszámban eladott nagybőgőiskola, tanítványai közül számtalan kitűnő zenekari és szóló zenészt ismerhetünk (pl. Járdányi Gergely).

Ludwig Streicher
Ludwig Streicher im August 1988.JPG
Életrajzi adatok
Született 1920. június 26.
Bécs[1]
Elhunyt 2003. március 11. (82 évesen)
Bécs
Iskolái Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem
Pályafutás
Hangszer nagybőgő
Tevékenység zeneművész, zenetanár
A Wikimédia Commons tartalmaz Ludwig Streicher témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Édesapja, Franz Xaver Streicher zenetanár, karnagy és vendéglős volt az alsó-ausztriai Ziersdorfban. Édesanyja Katharina Streicher. Apja barátja, Otto Krumpöck (Wiener Staatsoper) tanácsára kezdett nagybőgőzni 14 évesen. 1934–ben beiratkozott a Bécsi Zeneakadémiára (Akademie für Musik in Wien), ahol Johann Krump és Karl Schreinzer tanítványa lett. 1938-ban játszott először, kisegítőként a Bécsi Operaház zenekarában. 1940-ben diplomázott kitüntetéssel, majd bécsi próbajátékon vett részt, ahol fiatal zenészeket kerestek a krakkói zenekar számára. Szeptember 1-jétől a krakkói színház szólónagybőgőse volt, valamint csellóórákat vett Pablo Casals növendékétől, Mikulskytól. 1942–43-ban, két év csellótanulás után már szólócsellistaként is részt vett a színház előadásain.

1944-ben behívták katonának, rövidesen szovjet hadifogságba esett. 1945-ben teljesen felkészületlenül, saját hangszer nélkül nyert próbajátékot a Bécsi Operaház zenekaránál. A következő évben tagja lett a Wiener Philharmonikernek is. 1954-ben szólamvezető nagybőgős, 1958-ban a Wiener Hofmusikkapelle együttesének tagja lett.

1962-ben professzori elnevezés viselésének jogát kapta az osztrák államelnöktől. 1966-ban egykori egyeteme tanára lett és elindult szólókarrierje. 1967-ben jelent meg első szóló lemezfelvétele, Musikalische Raritäten für Kontrabass címmel. 1973-ban befejezte zenekari munkáját. 1976-ban nagy sikerű Bottesini-estet adott a Musikverein Brahms termében. 1998–1999-ben abbahagyta a tanítást. Hosszú betegeskedés után 2003. március 11-én halt meg Bécsben. Sírja a hietzingi temetőben található.

IrodalomSzerkesztés

  • Rudolf Flotzinger (kiadó): Oesterreichisches Musiklexikon. (Band 5. kötet). Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Bécs, 2006, ISBN 3-7001-3067-8

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)