Főmenü megnyitása

Lukinich Imre

történész, egyetemi tanár

Dr. Lukinich Imre (Varjas, 1880. április 4.Budapest, 1950. május 16.) magyar történész,[2] egyetemi tanár, az MTA tagja.

Lukinich Imre
Lukinich Imre.jpg
Született 1880. április 4.[1]
Varjas község
Elhunyt 1950. május 16. (70 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • történész
  • egyetemi oktató
Munkáltató
Kitüntetései Corvin-koszorú (1943)
Az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója
Hivatali idő
1924 1929
Előd Hóman Bálint
Utód Jakubovich Emil
A Wikimédia Commons tartalmaz Lukinich Imre témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

1894. július 27-n a piarista rendbe lépett, 1896. május 27-n egyszerű fogadalmat tett, de 1899-ben elhagyta a rendet.[3] 1902-ben tanári oklevelet szerzett a kolozsvári egyetemen, ahol 1909-ben magántanárrá képesítették Erdély története tárgyköréből. Székelyudvarhelyen, Désen, majd 1912-től Budapesten tanított.

1914. júliusától 1916. júniusáig Montenegróban és a görzi hídfőnél harcolt mint főhadnagy.[4]

1918-1923 közt a pozsonyi egyetem tanára, 1923-24-ben a Magyar Országos Levéltár, 1924-29 közt az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója, 1925-29-ig a Pécsre telepített Erzsébet Tudományegyetem tanára, 1929-49 közt a budapesti egyetemen a kelet-európai történelem tanára volt.

1916-18 és 1920-43 közt a Magyar Történelmi Társulat főtitkára, 1943-46-ban alelnöke volt. 1919-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1931-49 közt rendes, 1943-46-ban igazgatósági tagja. 1921-től a Szent István Akadémia tagja volt. 1943-ban Corvin-koszorút kapott. Szerkesztette az Archivum Europae CentroOrientalis című folyóiratot (1935-1944). Tagja volt a Magyar Mickiewicz Társaságnak.[5]

A Magyar Történelmi Társulat tagja, 1916-18 között és 1920-tól alelnök-főtitkára, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság és a Magyar Társadalomtudományi Társaság választmányi, a Lengyel Tudományos Akadémia külső, a Lengyel Történelmi Társaság tiszteletbeli tagja, a Lengyel-Magyar Társaság elnöke és a Fédération de Sociétés Historiques de l'Europe Orientale elnöke volt.[6]

MunkásságaSzerkesztés

Pozitivista módszerű történeti kutatásait a közölt forrásanyag teszi értékessé. Különösen Erdély története, a Rákóczi-korszak, a lengyel-magyar kapcsolatok kérdése foglalkoztatta.[7]

Könyvtárigazgatóként elsősorban az OSZK Térképgyűjteményét fejlesztette: kérésére a Pénzügyminisztérium utasította a Földmérési Térképtárat, hogy az érvénytelenné vált régi eredeti és több példányban meglévő kőnyomatos térképeket juttassa el a nemzeti könyvtárnak. Kezdeményezésére jött létre továbbá az OSZK Zenei Gyűjteménye, amely kezdetben nyomtatványokat és kéziratokat gyűjtött. Elkezdte az első kiadások és a díszművek különgyűjteménnyé szervezését, elsők között ismerte fel az életrajzi dokumentáció jelentőségét: tervbe vette egy magyar arcképgyűjtemény és egy ezzel összefüggő életrajzi adattár kialakítását.

Igazgatói ideje alatt szerezte meg az OSZK Haynald Lajos kalocsai érsek iratait, a Jókai-kódexet és az Apponyi-gyűjteményt, valamint hozzálátott az elszakított területek magyar nyelvű irodalmának szisztematikus összegyűjtéséhez, ill. az ehhez feltétlenül szükséges bibliográfiai munkálatok elindításához.[8]

MűveiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés