Luna–10
A Luna–10 (E-6S-206) (oroszul: Hold) második nemzedékű szovjet holdautomata a Luna-program része. A Hold első mesterséges bolygója lett.
| Luna–10 | |
 | |
| Luna 10 | |
| Ország |
 Szovjetunió |
| Űrügynökség | Szovjetunió |
| Gyártó | NPO Lavocskin |
| Küldetés típusa | Keringés a Hold körül |
| NSSDC ID | 1966-027A |
| Küldetés | |
| Célégitest | Hold |
| Indítás dátuma | 1966. március 31. 10:44 UTC |
| Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása |
| Hordozórakéta | Molnyija–M |
| Megérkezés | 1966. április 3. |
| Küldetés vége | 1966. május 30. |
| Időtartam | 60 nap |
| Az űrszonda | |
| Tömeg | 245 kg |
| Pálya | Hold körüli |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Luna–10 témájú médiaállományokat. | |
KüldetésSzerkesztés
Tervezett feladat a Hold megközelítése – körpályára állás, felületének fényképezése és a Hold körüli térség kutatása. Repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.
JellemzőiSzerkesztés
Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1), később Lavocskin-tervezőiroda.
1966. március 31-én a Bajkonuri indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88,52 perces, 51,8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai perigeuma 195 kilométer, az apogeuma 212 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segítették elérni a szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. Április 1-jén 240 000 kilométeres földtávolságban pályakorrekciót hajtottak végre a hideg gáz fúvókák segítségével.
Felépítése: szállító, valamint fékező egység - vezérlőegység,- csillagérzékelő (tájolás),- orientációs gáztartály és hideg gáz fúvókák,- kormányhajtóművek; fékező egység - üzemanyagtartályok és fékező hajtómű. Az önálló holdszputnyik belsejében - rádiórendszer (adó-vevő),- áramforrások,- hőszabályzó,- antennák; felületén – plazmadetektor,- radiométer,- szcintillációs gamma- spektrométer,- magnetométer. Áramellátását vegyi akkumulátorok biztosították.
Április 3-án végrehajtott fékezést követően 20 másodperccel levált az önálló holdszputnyik, Hold körüli pályára állt. Keringési ideje 2 óra 58 perc volt. A Hold körüli pályára állásával két új fogalom került meghatározásra: periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 350 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 1017 kilométer). Az alapkutatáson túli feladata segíteni a Hold alakjának és tömegének pontosabb meghatározása. Működése során kilenc, a Holdfelszín tanulmányozására szolgáló gamma-sugárzási spektrumot, a Hold körüli térség 10 mágneses metszését,- 74 pályamérési adatrendszert és 17 sugárzási, röntgen-fluoreszcenciás mérési sorozatot szolgáltatott. Két hónapon keresztül működött, 460 Hold körüli keringés alatt 219 rádiókapcsolatot létesített. 56 napos élettartamot követően, az akkumulátorok kimerülése miatt az utolsó kapcsolat május 30-án volt.
Tudományos eredménySzerkesztés
ForrásokSzerkesztés
- (1966) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1966. XIX. évfolyam 6. szám.
- Almár Iván: Űrhajózási Lexikon – 1981. Akadémia Kiadó/Zrínyi Katonai Kiadó ISBN 963-05-2348-5
- NSSDC: NSSDC (angol nyelven)
Külső hivatkozásokSzerkesztés
- Luna–10. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
- Luna–10. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
- Luna-10. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
- Luna-10. ib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
|
Elődje: |
Luna-program |
Utódja: |
