Főmenü megnyitása

A Luna–15 (E-8-5-401) (oroszul: Hold) harmadik nemzedékű szovjet holdszonda, a Luna-program része.

Luna–15
Luna-16.jpg
Típus űrszonda
Indítás dátuma 1969. július 13.
Indítás helye Baikonur Cosmodrome Site 81/24
Hordozórakéta Proton-K
COSPAR azonosító1969-058A
SCN04036

A Hold megközelítése, körpályára állás után a szondának sima leszállást kellett volna végrehajtania az égitesten, kőzetmintát gyűjteni, majd felszállni és a mintát a Földre továbbítani. Repülés közben további feladata volt a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses mezejének vizsgálata. A küldetés az Apollo–11 misszióval egyidejűleg folyt, egyik célja az volt, hogy az amerikaiakat megelőzve hozzon holdi kőzetmintát a Földre. A sima leszállás nem sikerült, az űreszköz a Holdba csapódott.[1]

JellemzőiSzerkesztés

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1), később a Lavocskin-tervezőiroda.

A leszálló egység részei a fékező-leszálló egység, az állványzat és a visszatérő egység. Minden egység energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. A fékező-leszálló egység üzemanyagtartályokból, fékező rakétahajtóműből, vezérlő-ellenőrző egységből, rádió adó-vevő berendezésből, antennából, állványzatból (lengéscsillapítókkal), stabilizáló egységből (giroszkóp), magasság- és sebességmérőből állt. Az állványzat biztosította az üreges mintavevő fúró stabilitását. Tetején egy nagy nyomásnak és hőnek ellenálló tartály volt elhelyezve, ide helyezte a mintát az automatika. A kapcsolatot 4 rúdantennán keresztül biztosították. A visszatérő egység hajtóanyagból és rakétahajtóműből, a hozzá tartozó rádióadó berendezésből, vezérlő-ellenőrző egységből, korrekciós hideggáz fúvókákból, stabilizáló (giroszkóp) egységből tevődött össze.

A küldetés lefolyásaSzerkesztés

Az űreszköz 1969. július 13-án indult a Bajkonuri indítóbázisról. Egy Proton-K hordozórakétával (8K78K) állították Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 120.5 perces, 51.5 fokos hajlásszögű elliptikus pálya, perigeuma 182 kilométer, apogeuma 247 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával érte el a szökési sebességet. Július 14-én pályakorrekciót hajtottak végre a hideggáz-fúvókák segítségével.

A Július 17-én végrehajtott fékezést követően Hold körüli pályára állt. Keringési ideje 2 óra 46 perc volt. A Hold körüli pálya adatai: 126 fokos hajlásszög, periszeléniuma (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első fordulatnál) 240 kilométer, aposzeléniuma (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első fordulatnál) 870 kilométer.

Július 18-án a Szovjetunió biztosította Washingtont, hogy a Luna–15 program nem fogja akadályozni az Apollo–11 űrvállalkozást. A Luna–15 az Apolló–11 leszállóhelyétől északra, 800 kilométerrel távolabb végezte programját.

Július 19-én további fékezéssel pályamódosítást hajtottak végre. A Hold körüli pálya adatai: 126 fokos hajlásszög, periszeléniuma (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál) 95 kilométer, aposzeléniuma (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 222 kilométer).

Július 20-án további fékezést hajtottak végre. A Hold körüli pálya adatai: 127 fokos hajlásszög, periszeléniuma (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál) 16 kilométer, aposzeléniuma (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál) 110 kilométer.

Befejezve a Hold körüli 52. keringést és a Földdel a 86. kommunikációs kapcsolatot Július 21-én a parkoló pályáról fokozatos pályamódosítással kezdték meg a leereszkedést. A végrehajtott leszállási kísérletet nem sikerült, a szonda a Hold felszínébe csapódott. A kapcsolatot becsapódás előtt 3 percig sikerült biztosítani.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Luna–15. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. január 25.)
  • Luna–15. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 25.)
  • Luna–15. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 25.)
  • Luna–15. ib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. január 25.)

Elődje:
Luna E–8–5–402

Luna-program
1969–1976

Utódja:
Koszmosz–300