Lusignan János ciprusi régens

Ciprus régense és antiochiai herceg

Lusignan János (1329/30Nicosia, 1375), franciául: Jean de Lusignan, görögül: Ιωάννης της Κύπρου/των Λουζινιάν, ciprusi királyi herceg, Ciprus régense és címzetes antiochiai herceg. A Lusignan(-Poitiers)-házból származott. Bátyja, I. Péter ciprusi király 1369-es meggyilkolásának értelmi szerzője.

Lusignan János
Lusignan János
Ciprusi Királyság régense
Jean de Lusignan/Ιωάννης των Λουζινιάν
Uralkodási ideje
1369. január 16. 1375
ElődjeI. Péter
UtódjaAragóniai Eleonóra (Régens)
Antiochiai Fejedelemség címzetes hercege
Jean de Lusignan
Uralkodási ideje
1345 1375
Ciprusi Királyság hadsereg-főparancsnoka
Jean de Lusignan/Ιωάννης των Λουζινιάν
Uralkodási ideje
1358 1375
Életrajzi adatok
UralkodóházLusignan-ház
Született1229/30
Elhunyt1375 (45 évesen)
Nicosia
ÉdesapjaIV. Hugó ciprusi király (1293/96–1359)
ÉdesanyjaIbelin Aliz (1304/6–1386)
Testvére(i)
Házastársa1. Aragóniai Konstancia szicíliai királyi hercegnő, özvegy ciprusi és örmény királyné (1306–1344)
Házastársa2. Ibelin Aliz (1325/30–1373 után)
Gyermekei2. házasságából:
1. Jakab (1358 előtt–1397)
Házasságon kívüli kapcsolatából:
2. János (1360 előtt–1410 után)
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

IV. Hugó ciprusi király és Ibelin Aliz elsőszülött fia. Apja második házasságából született, és csak a harmadszülött volt, ezért kevés esélye lehetett a trón elnyerésére. Idősebb bátyjának és féltestvérének, Lusignan Guido (1315/161342/43) hercegnek volt egy fia, Hugó (1335 körül–1385/86) személyében, és mikor a bátyja meghalt, a trónöröklés joga az unokaöccsét, Hugó herceget illette, de apja, IV. Hugó az unokája helyett a másodszülött fiát, János ifjabb bátyját és édestestvérét, Pétert jelölte a trónra, és még az életében, 1358. november 24-én Nicosiában megkoronáztatta annak ellenére, hogy az unoka, Hugó herceg is már nagykorú volt. IV. Hugó ekkor megtette Jánost Ciprus hadsereg-főparancsnokának. Ez a trónváltozás a későbbi viszályok magvát is elhintette a családban.

1368-ban a IV. Konstantinnal elégedetlen örmény nemesek felajánlották I. Péternek az örmény trónt, amelyet ő el is fogadott, és előkészületeket tett az örményországi utazás érdekében. A Péterrel elégedetlen ciprusi bárók viszont merényletet készítettek elő Péter ellen, és 1369. január 16-án[1] nicosiai palotájában álmában rajtatörtek és meggyilkolták. A gyilkosságba be volt avatva Péter két öccse, János és Jakab, de édesanyja, Ibelin Aliz anyakirályné nem tudott a tervről.[2] Péter özvegye, Eleonóra királyné lett ekkor a kiskorú fiuk, a 12 éves II. Péter nevében a régens sógorával, János herceggel együtt, akik Péter utazásai idején is ellátták már az államfői teendőket.

János az első házasságát Aragóniai Konstancia szicíliai királyi hercegnővel, II. Frigyes szicíliai királynak és Anjou Eleonóra nápolyi királyi hercegnőnek, II. (Sánta) Károly nápolyi király és Árpád-házi Mária magyar királyi hercegnő leányának a leányával, II. Henrik (apjának, IV. Hugónak a nagybátyja) ciprusi király és IV. Leó örmény király özvegyével kötötte, melyhez a pápai diszpenzációt 1342. április 16-án állították ki. Konstancia kétszeresen özvegy királyné több, mint 20 évvel volt idősebb, mint János, aki alig töltötte be a 13. életévét, de Konstanciának ez a házassága is gyermektelen maradt, és a kétszeres királyné két év múlva meghalt, amikor János még csak 15 éves volt.

Másodszorra Ibelin Aliz úrnőt, Ibelin Guido ciprusi udvarmester lányát vette feleségül. A pápai diszpenzációt 1350. április 14-én állították ki.[3] A házasságukból egy fiú, Jakab herceg született.

Eleonóra anyakirályné nem bocsátotta meg a férje elleni merényletet a sógorának, és 1375-ben Nicosiában genovai segédlettel meggyilkoltatta Jánost.[4]

Gyermekei szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Vagy január 17-éről január 18-ára virradó éjjelén, l. Rudt de Collenberg (1980: 125–126).
  2. L. Rudt de Collenberg (1980: 125–126).
  3. L. Rudt de Collenberg (1980).
  4. L. Rudt de Collenberg (1980: 128).

Irodalom szerkesztés

  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre = EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.

Külső hivatkozások szerkesztés


Előző
I. Péter
Ciprusi király  
1369 – 1375 (Régens)
Következő
Aragóniai Eleonóra (Régens)