Evangélikus kereszténység

Luther tanain alapuló reformált keresztény felekezet
(Lutheranizmus szócikkből átirányítva)

Az evangélikus kereszténység; más nevein lutheranizmus vagy evangélikus vallás egy keresztény felekezet; a protestantizmus egyik fő ága. A Luther Márton által indított reformáció során jött létre Németországban a 16. században. Követői az evangélikusok vagy lutheránusok, akik szervezetileg a különböző önálló evangélikus egyházak tagjai. Ezeket az egyházakat együttesen „az evangélikus egyház” vagy „az ágostai hitvallású evangélikus egyház” névvel szokás jelölni. (Az evangélikusok forrásmunkákban, népszámlálási kimutatásokban alkalmazott rövidítései: ev., ág. ev.).

Lutheranizmus
[vagy evangélikus kereszténység]
kereszténységprotestantizmus
Luther-rózsa, az evangélikusok jelképe
Luther-rózsa, az evangélikusok jelképe

Kialakult16. század
AlapítóLuther Márton
Nézetük alapján a valódi alapító Jézus Krisztus, Luther csak megreformálta a kereszténységet
Központi alakJézus
Szent iratokBiblia

Államvallásma sehol sem
KorábbanÉszak-német államok (Szászország, Brandenburg, Poroszország stb.), Német Császárság, Dán Királyság, Norvég Királyság, Svéd Királyság
Fő vallásDánia, Norvégia, Svédország
Követők száma73-74 millió fő[1]

TeológusokLuther Márton (†1546)
Philipp Melanchthon (†1560)
Justus Jonas (†1555)
Mikael Agricola (†1557)
Paul Tillich (†1965)

A legtöbb magyar evangélikus a Magyarországi Evangélikus Egyházhoz és a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházhoz tartozik. Az evangélikus egyházakat tömörítő szervezet a Lutheránus Világszövetség.

Az evangélikus nevet a közösség Luther Márton mozgalmának reformációi célzatából: a Krisztus evangéliumának újra érvényesítéséért folyó küzdelemből kapta; de lutheránusnak vagy lutheri egyháznak is mondják.[2]

A magyar evangélikus teológiai szakirodalomban nem elterjedt a „lutheranizmus” kifejezés, ez inkább anglicizmusnak tekinthető. Ha a felekezetről általában beszélnek többnyire úgy fogalmaznak, hogy „az evangélikus egyház tanítása szerint, hagyományai szerint”, stb.

Az „evangélikus vallás” a közhasználatban elterjedt kifejezés, de kissé pontatlan, mivel nem külön vallásról van szó, hanem csak a keresztény valláson belül a protestantizmushoz tartozó felekezetről, irányzatról.

Története

szerkesztés

A reformáció kezdete 1517. október 31-ére tehető, amikor Luther Márton kifüggesztette a híres 95 tételét a wittenbergi vár templomának kapujára, amelyben az akkori katolikus egyház tanításának és gyakorlatának hibáira hívta fel a figyelmet.

1517 és 1520 között Luther a katolikus egyház elleni kritikáit röpiratokban, a szószéken, valamint könyveiben terjesztette. Eszméit több teológus támogatta, így sok követőre talált a társadalom minden rétegéből. A parasztok népi hősnek tekintették, a lovagok felesküdtek a védelmére. A földbirtokosok azért támogatták, mert nagyobb függetlenséget szerettek volna elérni a pápa politikájától a saját földjükön. Luthernek sikerült több nagyhatalmú ellenséget is szerezni a római pápa vagy V. Károly német-római császár és támogatói személyében.

Luther célja nem az egyházszakadás volt, hanem a katolikus egyház megreformálása. Az események azonban mégis az egyházszakadáshoz vezettek. A lutheri reformáció gyorsan elterjedt Európában.

Luther 1546-ban bekövetkezett halála olyan űrt hagyott maga után, amelyet Philipp Melanchthon nem tudott betölteni. Egyházpolitikai álláspontja ellentmondásos volt. A schmalkaldeni háborúban katonailag vereséget szenvedett protestánsokra 1547 óta nagy politikai nyomás nehezedett. Sokan hitték, hogy a világ végső időket éli és a pápai egyházat a gonosz erőjének tekintették. Elkezdődött egy átalakulási folyamat; a lutheranizmus evangélikus ortodoxiává (wd) vált. Ez 1580-ban a Konkordia könyvének (evangélikus hitvallás) kiadásával kezdődött és a felvilágosodás korában, kb. 1730-ban ért véget.

Mint jámbor vallási mozgalom a 17. században a pietizmus jelentkezett. Kiemelkedő képviselőjének Philipp Jacob Spenert (1635–1705) tartják. A 18. század eleje óta olyan teológusok, mint J. F. Buddeus (1667-1729) és S. J. Baumgarten (1706-1757) megpróbálták integrálni a pietizmus és a felvilágosodás eszméit a lutheránus teológiába. (Példa erre az integrációs törekvésre a tübingeni J. W. Jäger által 1702-ben írt Compendium theologiae positivae, amely az evangélikus tanításokat elmélkedésekkel ötvözte.)

Magyarország

szerkesztés

Az 1520-as évektől a magyar korona földjein is elterjedt a lutheranizmus. Főleg a német nyelvterületeken, így az erdélyi szászok körében, a Pentapolitana szabad királyi városaiban, a szepesi hegyi városokban és a kárpáti németek más településein, de a Királysághoz tartozó Burgenlandban is.

A magyar országgyűlés 1523-ban és 1525-ben „lutheranus omnes comburantur” határozatot hozott. 1523-ban az 54. cikk kimondta: Minden evangélikus és védője nyilvános eretnek, és vagyonvesztéssel kell büntetni. 1525-ben pedig megszigorították: minden evangélikust meg kell égetni.[3]

E törvények következményeként ismerünk áldozatokat is, például Libetbányán, valamint egy ferences szerzetest, aki Luther szellemében prédikált Pozsonyban.[3]

Az 1526-os mohácsi csata után Magyarország gyakorlatilag három részre szakadt. A törökök által megszállt területen a hódítók kevés figyelmet fordítottak a nép hitére, kevesen tértek át az iszlámra, a keresztény papság pedig meglehetősen szabadon gyakorolhatta vallását.[3] A magyar nemesség áttérése központi jelentőségű volt a reformáció számára, mert iskolákat építettek, támogatták és védték a reformáció prédikátorait. Abban az időben, amikor egyik királynak sem volt valódi hatalma, ezen urak kegyei döntő fontosságúak voltak.[3]

Wittenbergben tanult magyar teológusok, mint pl. Dévai Mátyás, Sylvester János, Sztárai Mihály és Huszár Gál terjesztették a reformáció tanításait.

Az Erdélyi Fejedelemségben kiterjedt vallásszabadság volt (még az 1568-as tordai ediktum után is), és az Oszmán Birodalom irányítása alatt álló Közép-Magyarországon is népszerűvé váltak a protestantizmus reformjai. Itt azonban a gyülekezetek jelentős része az 1560-as években áttért a kálvini hitre, akik az 1567-es debreceni zsinat után megalakították a magyarországi református egyházat.

A Habsburgok aztán minden eszközzel támogatták az ellenreformációt és anyagi kiváltságban részesítették a katolikus egyházat.[4] A jezsuiták és más szerzetesrendek tagjai járták az országot és arra törekedtek hogy a földesurakat újra katolikusokká tegyék és ezzel szabad kezet kapjanak a jobbágyfalvakban is.[5] A tömeges újrakatolizálás után a protestánsok száma jelentősen csökkent.

Az 1681-es soproni országgyűlésen korlátozott mértékben engedélyezték a protestáns vallásgyakorlást (megyénként két artikuláris helyen, de azokon kívül sehol). Az ellenreformáció erőszakossága Mária Terézia uralkodása (1740-1780) idején érte el a a csúcspontját: ekkor már csak “titkos protestantizmus” létezett.[6]

A 18. század végén II. József király türelmi rendelete aztán a katolikus valláson kívül szabad vallásgyakorlást biztosított más bizonyos felekezeteknek is, így az evangélikus egyháznak is. A rendelet engedélyezte, hogy az ágostai és a helvét hitvallásúak ott, ahol száz család van, és anyagilag megtehetik, imaházat (oratóriumot), iskolát, lelkészi és tanítói lakást építhessenek.[7] A rendelet alapján épült imaházak legtöbbjéhez később tornyot is emeltek.

II. Lipót király 1791-es vallásügyi törvénye megerősítette a türelmi rendeletet és az ország minden rendű és rangú lakosának biztosította a szabad és nyilvános vallásgyakorlatot. Visszaállította az evangélikus és református egyház teljes önkormányzatát, megszüntette a a római katolikus püspöki és esperesi joghatóságot a protestáns lelkészek felett; biztosította iskolaalapítási jogukat és kimondta, hogy a protestánsok közhivatalt is viselhetnek.[7]

Az evangélikus egyházak tanításának a legfőbb és feltétlen forrása és mértéke a Szentírás. De másodlagos tekintélynek számítanak a hitvallási iratok is. Közülük a legelfogadottabb óegyházi hitvallások (az apostoli hitvallás, a nikaia–konstantinápolyi hitvallás és az athanaszioszi hitvallás) és a reformáció korának evangélikus hitvallási iratai (a legelterjedtebb az Ágostai hitvallás és Luther Márton kis kátéja, de a legelfogadottabb gyűjtemény az 1580-ban összeállított ún. Konkordia Könyv.)

Az evangélikus felfogás legjellegzetesebb sajátossága a kegyelemről szóló tanítás. A legtöbb keresztény felekezethez hasonlóan vallják, hogy Isten Jézus Krisztus kereszthalála miatt kegyelmes az emberekhez. Ugyanakkor a megváltásban ennek a kegyelemnek talán mindenki másnál inkább kizárólagos szerepet tulajdonítanak. Az ember nem a jó tettei, erkölcsei miatt, még csak nem is hite miatt üdvözül, hanem egyedül Isten kegyelme miatt. Az ember ezért semmit nem tehet, de felismerheti, ragaszkodhat hozzá – ez a hit – és ebből a felismerésből fakad aztán az erkölcsi cselekvés. Sőt, Luther számára maga a hit, amivel megragadjuk ezt a kegyelmet, az is Isten ajándéka, nem az ember „hozza létre” magában.

Evangélikusok a világban

szerkesztés

2020 táján világszerte mintegy 73-74 millió evangélikus él.[8]

 
Modern evangélikus templom Brazíliában, Schroeder, Santa Catarina
 
Evangélikus templom Új-Zélandon, Upper Moutere

Kontinensenként:

Kontinens Evangélikus[8]
Európa 33,733,309
Afrika 24,135,469
Ázsia 11,376,400
Észak-Amerika 3,672,858
Dél-Amerika & a Karib-térség 768,589
Összesen: 73,686,625

Országonként, a legnagyobb létszámmal:

Ország Evangélikusok[8]
  Németország 11,440,694
  Etiópia 7,886,595
  Tanzánia 6,531,336
  Svédország 6,116,480
  Indonézia 5,552,491
  Dánia 4,361,518
  India 4,081,787
  Madagaszkár 4,000,000
  Finnország 3,950,000
  Norvégia 3,762,500
  USA 3,563,842
  Nigéria 2,321,000
  Hollandia 1,849,202
  Pápua Új-Guinea 1,349,869
  Namíbia 1,238,695

Európában a felsorolt államokon kívül a következő országokban élnek még legalább százezres lélekszámú evangélikus közösségek (az egyháztagok létszáma szerint csökkenő sorrendben): Szlovákia, Ausztria, Franciaország, Lettország, Izland, Magyarország, Nagy-Britannia, Észtország, Csehország.[9]

A Lutheránus Világszövetség tagsága országonként 2013-ban. [10]

      - Több mint 10 millió       - Több mint 5 millió       - Több mint 1 millió       - Több mint 500 ezer       - Több mint 100 ezer

Evangélikus egyházak

szerkesztés

Észak-Európa

szerkesztés

Kárpát-medence

szerkesztés
  1. https://www.lutheranworld.org/content/member-churches
  2. Uj Idők Lexikona 9-10. Evangélikus egyház (Budapest, 1938)
  3. a b c d Kaleidoscope - Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Kiadványok. www.kaleidoscopehistory.hu. (Hozzáférés: 2024. február 20.)
  4. Vallástörténeti kislexikon: Kereszténység Magyarországon; 1975., Kossuth K.
  5. Vallástörténeti kislexikon: Ellenreformáció, 1975.
  6. Jos Colijn: Egyetemes egyháztörténet
  7. a b Wiczián Dezső, Sólyom Jenő: Az egyház története, 1948 (Hozzáférés: 2024)
  8. a b c https://www.lutheranworld.org/content/member-churches
  9. A Lutheránus Világszövetség 2012-es statisztikája. [2013. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 23.)
  10. The Lutheran World Federation 2013 Membership Figures

Külső hivatkozások

szerkesztés

Kapcsolódó cikkek

szerkesztés