MÁV 355 sorozat
A Magyar Északi Vasút 1–2 és 9–16 pályaszámcsoportú, később a MÁV IIIb. osztályú, 1911. után 355 sorozatú mozdonyok a MÁV első tehervonati gőzmozdonyai voltak.
| MÁV 355 sorozat | |
 | |
| MÉV 1–2 és 9–16 MÁV IIIb. osztály MÁV 355 sorozat | |
| Pályaszám | |
| MÉV: 1–2, 9–16 MÁV 1891-ig: 1–2, 9–16 MÁV 1891-től: IIIb. osztály 2221–2230 1911-től: 355,001–010 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | Lf. v. Sigl, Bécsújhely |
| Gyártásban | 1865–1869 |
| Selejtezés | 1928-ig |
| Darabszám | 10 db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | C |
| Nyomtávolság | 1435 mm |
| Hajtókerék-átmérő | 1285 mm |
| Indító vonóerő | 35,9 kN |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 45 km/h |
| Ütközők közötti hossz | 14 216 mm |
| Magasság | 4570 mm |
| Szélesség | 3100 mm |
| Csatolt kerekek tengelytávolsága | 3320 mm |
| Teljes tengelytávolság | 3320 mm |
| Üres tömeg | 31,6 t |
| Szolgálati tömeg | 35,35 t |
| Tapadási tömeg | 35,35 t |
| Legnagyobb tengelyterhelés | 12,2 t |
| Fékek | |
| Típusa | kézifék |
| Rögzítőfék | kézifék |
| Gőzvontatás | |
| Jelleg | C-n2 |
| Szolgálati tömeg szerkocsival | 62,35 |
| Hengerek | |
| Száma | 2 |
| Átmérője | 425 mm |
| Dugattyú lökethossza | 632 mm |
| Gőznyomás | 7 bar |
| Tűzcsövek | |
| Száma | 160 db |
| Belső/külső átmérője | 46,5/52 mm |
| Hossza | 4220 mm |
| Rostélyfelület | 1,45 m² |
| Sugárzó fűtőfelület | 7,4 m² |
| Csőfűtőfelület | 110,3 m² |
| Hasznos gőztermelő képesség | 3762 kg/h |
| Teljesítmény | 250 LE (183 kW) |
| Tapadósúlyból számított vonóerő | 55,49 kN |
| Vezérmű rendszere | Stephenson keresztezett |
| Szerkocsi | |
| Típusa | C |
| Szolgálati tömege | 27 |
| Vízkészlet | 8,4 m³ |
| Tüzelőanyag-készlet | 8,9 m³ |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Történet szerkesztés
A típust a bécsújhelyi Sigl gyár már 1857-ben kifejlesztette a személyvonati szolgálatra tervezett testvértípusával együtt, mely utóbbit a MÁV-nál mint IIa. osztályt (később 236 sorozat) rendszeresítettek. Ebből a mozdonytípusból szerzett be két darabot a Magyar Északi Vasút (MÉV) a tervezett Pest-Salgótarján forgalom szénszállító vonatainak vontatására.
Amikor a MÁV 1868-ban megalakult, átvette a tönkrement MÉV pályáját és gördülőanyagát. Így kerültek ezek a mozdonyok is a MÁV állagába, ahol még osztályozási rendszer híján az 1. és 2. sorszámot kapták. A mozdonyok beváltak a MÁV-nál, és 1868-ban további hármat, 1869-ben öt darabot szereztek be, így a sorozat összesen 10 mozdonyból állt. A sorozat tagjait az 1880-as évek közepén a IIIb. osztályba sorolták be, majd 1911-ben a 355 sorozatszámot kapták.
A mozdonyok kezdetben a Pest-Salgótarján, majd a Hatvan-Miskolc vonat tehervonati forgalmát szolgálták ki. Amikor a nagyobb teljesítményű III. osztályú (később 335 sorozatú) tehervonati gépek kellő számban rendelkezésre álltak, a IIIb. osztály tagjai kisebb jelentőségű feladatokat kaptak, Salgótarján környékén szenesvonatok helyi továbbítását végezték, két darab pedig Komáromba került tartalék szolgálatra.
A mozdonyoknak kezdetben nem volt mozdonysátruk, csak egy, a kazánfej fölé behajlított homloklemez védte a személyzetet, ami az eső ellen nem nyújtott védelmet. Az 1880-as években a mozdonyokat felújították, ekkor mozdonysátrat kaptak. Ezzel együtt a korábbi tölcséres, Klein-féle szikrafogós kéményét cső formájú kéményre cserélték ki. A mozdonyok füstszekrényét is folyamatosan átépítették hosszú, ún. amerikai kivitelre.
A mozdonyok 1894-től új hadijelet kaptak, mely a típus esetén lett.
A típus nagyjavítását 1918-ban teljesen beszüntették, így ettől az időponttól csak már kisebb futójavításokat végeztek el a mozdonyokon, a következő esedékes nagyjavítás előtt pedig javítatlanul félreállították őket.
A trianoni határmódosítás következtében két mozdony csehszlovák területre került. A többi mozdonyt mint műszakilag teljesen elavult típust 1928-ig selejtezték.
Műszaki leírás szerkesztés
A 355 sorozat kettős külső lemezkerettel készült, tipikus Sigl-szerkezet. A lemezrugók a tengelyek fölött helyezkednek el, a hátsó kettő himbával van összekötve, tehát a mozdony négypontos felfüggesztésű.
A kazán sík tűzszekrénnyel és Crampton-rendszerű állókazán-fedéllel készült, nedves gőzt szolgáltat. Az 1,45 m² felületű rostély a keret oldallemezei között vízszintesen helyezkedik el. A hamuláda alján nem volt csappantyú, így a hamut csak lapátolással lehetett eltávolítani. A füstszekrény eredetileg kis méretű, a későbbi átalakítás után nagy méretű, ún. amerikai típus. A mozdony kéménye a korai kivitelnél Klein-féle szikrafogóval ellátott tölcséres, később csöves kivitelű.
Az iker elrendezésű gépezet két hengere a kereten kívül helyezkedik el. A téglalap keresztmetszetű hajtó- és csatlórudak Hall-rendszerű forgattyúkkal hajtják a kerekeket. A mozdony síktolattyúkkal készült, amelyeket a főkereten belülre szereltek. A keresztfejek kétvezetékesek. A Stephenson-rendszerű vezérmű egyenes kivitelű, a főkereten belül helyezkedik el. Az excenterek a középső, hajtott tengelyre vannak felékelve.
A mozdonyok légfék-berendezés nélkül készültek, a kézifék csak a szerkocsit fékezte. A szerkocsi a szokásos 3 tengelyes, kézifékes, B osztályú volt.
Irodalom szerkesztés
- Fialovits Béla: A M.Á.V. gőzmozdonyainak történeti fejlődése - TECHNIKA 1942/1.
- Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985). ISBN 963-552-161-8
- Mezei István: MÁV Vontatójármű Album 1868-1993 - MÁV Rt. ISBN 963-552-290-8
- Villányi György. A Magyar Államvasutak vontatójárműveinek jelölési és pályaszámrendszerei, Vasúthistória Évkönyv 1993
