MÁV 420 sorozat
A MÁV IVa. osztályú, 1911-től 420 sorozatú mozdonya egy magyar hegyipálya tehervonati szerkocsis gőzmozdonytípus volt. Szerkezetszáma a MÁV Gépgyárban 32. volt. A MÁV-on kívül néhány darabot a Buschtěhrader Eisenbahngesellschaft (BEB) is vásárolt.
| MÁV 420 sorozat | |
 | |
| MÁV IVa. osztály MÁV 420 sorozat CFR 420 sorozat ČSD 402.1 sorozat GYSEV 420,019 | |
| Pályaszám | |
| MÁV 1891-ig: 501–538, 1201–1205 MÁV 1891-től: IVa. osztály 4041-4083 1911-től: 420,001-043 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | Lf. v. Sigl, Bécsújhely; WLF, Floridsdorf; MÁV Gépgyár, Budapest |
| Gyártásban | 1882–1891 |
| Selejtezés | MÁV: 1953-ig ČSD: 1949 |
| Darabszám | MÁV: 43 db BEB: 3 db ČSD: 3 (BEB-től) db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | D |
| Nyomtávolság | 1 435 mm |
| Hajtókerék-átmérő | 1 085 mm |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 30 km/h |
| Ütközők közötti hossz | rövid füstszekrénnyel: 15 568 mm amerikai füstszekrénnyel: 16 047 mm |
| Hossz | rövid füstszekrénnyel: 9 038 mm amerikai füstszekrénnyel: 9 516 mm |
| Magasság | rövid füstszekrénnyel: 4 468 mm amerikai füstszekrénnyel: 4 570 mm |
| Szélesség | 3 078 mm |
| Csatolt kerekek tengelytávolsága | 3 600 mm |
| Teljes tengelytávolság | 3 600 mm |
| Üres tömeg | rövid füstszekrénnyel: 41,84 t amerikai füstszekrénnyel: 43,11 t t |
| Szolgálati tömeg | rövid füstszekrénnyel: 47,08 t amerikai füstszekrénnyel: 47,82 t t |
| Tapadási tömeg | rövid füstszekrénnyel: 47,08 t amerikai füstszekrénnyel: 47,82 t t |
| Legnagyobb tengelyterhelés | rövid füstszekrénnyel: 12,42 t amerikai füstszekrénnyel: 12,15 t |
| Fékek | |
| Típusa | kézifék, kezdetben: Hardy-rendszerű légűrfék, Le Chatelier-berendezés |
| Rögzítőfék | kézifék |
| Vonatfűtés | gőz |
| Legkisebb pályaívsugár | 180/120[1] m |
| Gőzvontatás | |
| Szerkezetszám | MÁV Gépgyár: 32. |
| Jelleg | D-n2 |
| Szolgálati tömeg szerkocsival | rövid füstszekrénnyel: 81,08 t amerikai füstszekrénnyel: 81,82 t |
| Hengerek | |
| Száma | 2 |
| Átmérője | 520 mm |
| Dugattyú lökethossza | 610 mm |
| Állókazán típusa | porosz rendszerű, síktűzszekrényes |
| Kazán hossztengely-magassága a sínkorona felett | rövid füstszekrénnyel: 1 787,5 mm amerikai füstszekrénnyel: 1 800 mm |
| Gőznyomás | 10 bar |
| Tűzcsövek | |
| Száma | 219 db |
| Belső/külső átmérője | 46,5/52 mm |
| Hossza | 4 660 mm |
| Rostélyfelület | 2,0 m² |
| Sugárzó fűtőfelület | 9,8 m² |
| Csőfűtőfelület | 166,7 m² |
| Hasznos gőztermelő képesség | 5 405 kg/h |
| Gépezeti vonóerő | 89,47 kN |
| Tapadósúlyból számított vonóerő | rövid füstszekrénnyel: 73,91 kN amerikai füstszekrénnyel: 75,05 kN |
| Vezérmű rendszere | Stephenson, keresztezett |
| Szerkocsi | |
| Típusa | B |
| Szolgálati tömege | 34 |
| Vízkészlet | 12,5 m³ |
| Tüzelőanyag-készlet | 8,8 m³ |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
A MÁV vezetése a Salgótarján-Ruttka vonal szénszállító vonatai továbbításához nyolc db négycsatlós mozdonyt rendelt a bécsújhelyi Sigl mozdonygyártól a IV. osztályú mozdonyok mintájára némiképp korszerűsítve. Így azoktól megkülönböztetendő a IVa osztály besorolást kapták. A IV. osztályú mozdonyok keretét, futóművét és gépezetét változatlanul hagyva csupán a kazánon változtattak. Megemelték a gőznyomást 10 atmoszférára ami a kazán hatásfokának (és egyben teljesítményének is ) 7-7,5%-os növekedését eredményezte. Ezen kívül még a IV osztály Trick rendszerű tolattyúit cserélték egyszerű kagylós síktolattyúra a vezérlés egyéb elemeit változatlanul hagyva. Az első mozdonypkat a Sigl 1882 augusztusában szállította (8 db-ot) majd 1883 és 1884-ben 10-10 továbbit. 1885-ben a floridsdorfi mozdonygyár is szállított 10 db-ot, s végül az Államvasúti Gépgyár is szállított 5 db-ot. Valamennyi mozdonyt fölszereltek La Chatolier ellengőzfék berendezéssel, továbbá az első 5 db Sigl mozdonyt Hardy rendszerű légűrfékkel amely azonban nem átmenőrendszerű volt, csupán a szerkocsi kerekeit fékezte. Ezeket később le is szerelték, csupán a kéziféket meghagyva. A mozdonyokat mélyenjáró alkatrészeik (gőzhengerek, rúdfejek, hamuláda) zömmel csak eredeti honos fűtőházaik (Zólyom, Ruttka, Fülek) körzetében használták, máshová áthelyezni csak igen korlátozottan lehetett őket. Ezért is tekinthetők a IV és IVa osztályok a ruttkai körzet tipikus tehervonati mozdonyainak a XX. század fordulója környékén.
A mozdonyok a MÁV első számozási rendszerében az 501-538 pályaszámokat kapták, majd 1892-től a másodikban a IVa osztály 4041-4083 pályaszámait, amit 1911-től 420.001-043-ra változtattak.
Az I. világháborút követően a 43 db mozdonyból mindössze 4 maradt MÁV állományban melyek zömmel tolatószolgálatot láttak el.
A II. világháborút egyedül a 420.017 pályaszámú mozdony élte túl melyet a MÁV 1953-ban selejtezett.
A Buschtěhrader Eisenbahngesellschaft (BEB) is rendelt három a IVa osztállyal azonos mozdonyt 1890-ben. Ezek a BEB IV osztály 304-306 pályaszámait kapták.
A BEB 1923-as államosításakor a mozdonyok a Csehszlovák Államvasutak ČSD tulajdonába kerültek, ahol 412.004–006 pályaszámmal látták el őket. Ezen üzemeltek az 1949-es selejtezésükig. A ČSD 412.0 sorozatba lett még beosztva néhány más BEB IV osztályú mozdony is.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Nyílt vonalon / iparvágányon
Források szerkesztés
- Magyar Vasúttörténet: 1876-tól a századfordulóig (3. kötet). Közlekedési Dokumentációs Kft. ISBN 963-552-314-9 (A teljes sorozat: ISBN 963-552-311-4) (1997)
- Fialovits Béla. A M.Á.V. gőzmozdonyainak történeti fejlődése IV., Technika, 1941./8. szám
- Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985.). ISBN 963-552-161-8
- Griebl, Helmut. ČSD Dampflokomotiven (német nyelven) (1969)
- Villányi György. A Magyar Államvasutak vontatójárműveinek jelölési- és pályaszámrendszerei, Vasúthistória Évkönyv 1993
