Főmenü megnyitása

Mándi Imre (Dombóvár,[2] 1916. november 22. - Németország?, 1945) ökölvívó.

Mándi Imre
Mándi Imre (1935)
Mándi Imre (1935)
Született 1916. november 22.
Elhunyt 1945 (28-29 évesen)
megsemmisítő tábor
Állampolgársága magyar[1]
Foglalkozása ökölvívó
Mándi Imre a Berlini olimpián

PályafutásaSzerkesztés

1932-ben tűnt fel, amikor a Dombóvári VOGE színeiben a Budapest Legjobb Vasutas Ökölvívója címéért kiírt versenyen ifjúsági bajnok lett.

1933-ban az országos Ifjúsági Bajnokságon 2. helyezést ért el, a Budapest bajnokságon pedig első lett. 1935-ben váltósúlyban Magyarország Ökölvívó bajnoka lett a Dombóvári VOGE színeiben.

A következő évben az FTC-hez igazolt át, nevét Mándira magyarosította. 1937-ben, 1938-ban, 1939-ben és 1940-ben az FTC színeiben lett egyéni bajnok.

1936-ban a Berlini Olimpiai Játékokon 5. helyezést ért el, a későbbi győztes finn Sten Suvio-tól szenvedett vereséget. 1937-ben a Milánóban megrendezett Európa-bajnokságon második lett a német Murach mögött.

Az Európa-bajnokság alatt kedvező ajánlattal keresték meg, melyet elfogadott és az Amerikai Egyesült Államokba utazott. Az USA-ban öt hónap alatt hat alkalommal lépett szorítóba és csupán egy vereséget szenvedett. Nem érezte jól magát idegenben és az 50 000 dolláros ajánlat ellenére hazatért.

Öt egyéni bajnoki címe mellett csapatban 49-szer vehette magára a címeres mezt.

1944-ben behívták munkaszolgálatra, ahol német fegyver által hősi halált halt.

Tiszteletére évente megrendezik Dombóváron a Mándi Imre Ökölvívó Emlékversenyt.

SporteredményeiSzerkesztés

  • olimpiai 5. helyezett (váltósúly: 1936)
  • Európa-bajnoki 2. helyezett (váltósúly: 1937)
  • ötszörös magyar bajnok
  • 49-szeres válogatott

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Beles Lajos:A Dombóvári Vasutas Sportegyesület 75 évének története
  • A magyar sport kézikönyve (Sport Lap és Könyvkiadó 1960)